Demagógia

A Szabad Föld valamelyik régebbi számában a miniszterelnök a vidékfejlesztésről beszélt. Néhány idézetet kiragadok belőle, s röviden kommentálom. Gy. F.: „Ott van fejlődés, ahol van mozgás. A mozgás pedig a közlekedés függvénye.” Ezért kell megszüntetni a szárnyvonalakat. Gy. F.: „Két egymás melletti falu is különböző utat járhat be, attól függően, hogy akad-e négy-öt ember, akik elindítják a mozgást.” A falu mozgása főleg a polgármesterének a pártállásától függ. Ennek a kormánynak ez a döntő szempont a támogatások odaítélésénél. Gy. F.: „A magyar megtorpanás egyik oka, hogy lassan híján vagyunk a szakképzett embereknek, dolgos kezeknek.” Ezért a megtorpanásért ez a kormány tette a legtöbbet, a növekvő munkanélküliséggel és az oktatási reformjával. A hiányzó dolgos kezek a jobb megélhetést biztosító külföldön tesznek-vesznek. Gy. F.: „Mindig meghatódom az ünnepeken, amikor egy pillanatra megérinti az emberek lelkét az összetartozás.” Igen, az ünnepeken az emberek testét is megérintik a rendőrség gumibotjai, kardlapjai, gumilövedékei stb. Gy. F.: „Ne hallgassuk el azt sem, hogy a hozzánk képest módosabb osztrákok ide járnak bevásárolni, sőt fogorvoshoz is. Házat, födet vesznek.” Azért ezzel nem szabadna dicsekedni. Az ország helyzetére nézve kedvezőbb lenne, ha ilyen szándékkal a módosabb magyarok járnának át a kevésbé módos osztrákokhoz. Gy. F.: „Nyelvek, nemzetek tűnnek el, mi magyarok pedig megmaradtunk.” A bennünket körülvevő nemzetek élnek és virulnak, és a saját nyelvüket kényszerítik rá a vészesen fogyatkozó magyarokra. Mi is évente egy városnyi magyarral vagyunk kevesebben. Ha így folytatódik eltűnünk az országból. Gy. F. zárómondata: „Higgye el, minden rajtunk múlik!” Hát valóban nagyon sok múlik ezen a kormányon! És nem csak a vidékfejlesztés tekintetében. Tégen László, Nagymaros

Megemlékezés

1956 ötvenegyedik évfordulóján az Operaház környéke megbénult, mert a Dumagép beszélni akart. Hogy miről beszélt, azt nem lehetett megfejteni. Ilyen semmitmondó beszédet utoljára évekkel ezelőtt Castro mondott. Kádár krumplileveses tanmeséje tartalmasabb volt. Mit is mondhatott volna, amikor 1988-ban kijelentette, hogy az ő apja olyan megátalkodott, hogy még mindig forradalomnak mondja 56-ot. Maga az ünnepség ilyen körülmények között fölösleges volt. A műegyetemi megemlékezésre az ment be, aki akart. A köztársasági elnök úr beszéde emelkedett volt. Az ellenzék hallgat Havas Szófia országgyűlési és fővárosi MSZP-s képviselő megalázó és alkotmánysértő kijelentéséről, amikor is lenyilasozta a forradalmárokat. Amennyiben felhasználja az ajándékba kapott Terror Háza Múzeumba szóló belépőket, meggyőződhet róla, hogy a nyilasok a kommunisták szekértolói lettek. Amióta a Dumagép ül az ország nyakán, nem volt igazi nemzeti ünnepünk. Az Új rend? Egy dán cég, amelynek az új üzeme nem készült el határidőre a Nyírségben, kibérelte Veres János tésztagyárát. Annak érdekében, hogy a dánoknak ne kerüljön túl sokba a bérleti díj, kaptak rá állami támogatást. Persze más nevet adtak a dolognak. A munkahely-teremtési támogatás elég jól hangzik, be is veszik az emberek. Jól bejött ez a szöveg a koreai gumigyárnál is. Nem számít, ki kapja a támogatást, csak magyar vállalkozáshoz ne nagyon kötődjön. Ha kötődik, akkor a mi kutyánk kölyke legyen. Ez az Új rend? Egyébként ezt a meghatározást a nácik találták ki. Ha az ellenzék használná, ettől visszhangozna egész Európa. A kormány új rendjéről csak annyit lehet tudni, hogy a milliárdossá lett privatizátorokra nem vonatkozik, csak az új hűtőgépet vásárló kisemberre. Az új vasfüggöny leereszkedni készül. A Dumagép már a zsinórt rángatja. Forgó Irén, Békéscsaba

A Hild Csoportról

Régi ügyfelem (ma már barátom) bízott meg azzal: nézzek utána, mi igaz a Hild Csoporttal kapcsolatosan, lapjuk november 15-i számában közölt olvasói levél tartalmából. Barátom ugyanis eddig a Hild meggyőződéses és elégedett ügyfelének tudta magát, a levélben leírtak viszont aggodalommal töltötték el. Átnéztem a Hild szerződéseit és felkutattam a róluk fellelhető hiteles információkat, és a következőket tudtam meg. A leírtakkal ellentétben, az Amerikában bejegyzett Merrill Lynch nem többségi tulajdonosa a Hild Csoportnak, ugyanakkor hagyományosan a Wall Street katolikus pénzintézeteként tartják számon. A Hild Csoport fő befektetője egy német nagybefektető. Emellett a Deutsche Bank is megtartotta stratégiai részesedését a vállalatcsoportban. Kiderült továbbá, hogy a megürült lakások értékesítését a Hild minden esetben olyan nagy, hangsúlyozom: hazai ingatlanforgalmazókra bízza, mint például az Otthon Centrum. Ilyen körülmények között nehezen elképzelhető a levélben leírt tevékenység. Átnéztem továbbá a Hild szerződését is, és szakmai felelősségem teljes tudatában mondhatom: a cégcsoport rendkívül erős szerződéses biztosítékot vállal. A Földhivatalban bejegyzésre kerül az ügyfelek élethosszig tartó életjáradéki és lakáshasználati joga, melynek révén életük végéig biztonságban érezhetik magukat lakásukban! Mindebből következik, hogy az özv. Kárpátiné által vázolt félelmek vélhetően félreértésből adódtak, és a megfelelő tájékozódás hiányát mutatják. Nyugdíjas honfitársaim érdekében kötelességemnek tartottam mindezt levélben közölni, mivel kortársaim körében tapasztalom: milyen óriási aggodalmakat kelthet egy-egy megalapozatlan állítás az idősek között. dr. L. Gy., nyugalmazott jogász

Bajban a Merrill Lynch

Elgondolkodtatott özv. Kárpátiné levele, amely messze nem a Hild alap életjáradékáról szól, hanem sokkal inkább az ilyen ügyletek nemzetközi hátteréről, amikről az egyszerű ember nem tud semmit. Engem érdekelnek a pénzvilág hírei, tanulmányozom őket. A Tőzsdefórum internetes hírportálon olvastam nemrég a Hild egyik tulajdonosáról, a Merrill Linchről egy elgondolkodtató hírt. Szó szerint idézem: „A múlt heti bejelentés szerint a Merrill 8,4 milliárd dolláros harmadik negyedéves leírása a mindenkori legnagyobb pénzügyi veszteségnek számít, amelyből 7,9 milliárd dollár jelzáloggal kapcsolatos eszközök újraértékeléséből ered. A Merrill Lynch & Co veszteségessége után nem csak a jövedelmezőségtől, de ügyvezető igazgatójától is megválik a negyedévben, hiszen a jelenlegi igazgató, Stan O’Neal várhatóan ma adja be lemondását… A világméretű hitelválság, amelyet a másodlagos jelzálogok értékzuhanása és a hitel-visszafizetési megbízhatóság csökkenése váltott ki, immáron 27 milliárd dolláros károkat okozott a pénzügyi szektorban, köztük az UBS AG svájci banknak is. A 3,4 milliárd dollár veszteség miatt a befektetési részleg vezetője múlt hónapban lépett ki. A Citigroup Inc ügyvezetője is a jelzálogveszteségek miatt mondott le.” Mellesleg a pénzügyi elemzők közül senki nem hiszi, hogy az egyébként fekete bőrű vezérigazgató egymaga okozta a bajt, hanem azt gondolják, Stan O’Neal azért távozott olyan magas végkielégítéssel, mert alighanem megvásárolták a hallgatását. A nemzetközi pénzvilágban ugyanis súlyos aggodalmakat keltettek éppen az olyan típusú jelzálog-hitelezésekből eredő veszteségek, amelyekről sorstársam is írt. Dr. Kovács Lázár, Budapest

Mottó

A gyengébb idegzetűek megnyugtatására: a régi és sajnos megszűnt vicclapunk mottójának az a vége, hogy „egy újszülöttnek minden vicc új”. Íme, erre egy újszülöttnek minden bizonnyal ismeretlen két példa a nyolcvanas évek MSZMP-s taggyűlésein elhangzott felszólalásokból: 1. Elvtársak, elvtárs-e az az elvtárs, aki az elvtársra azt mondja, hogy nem elvtárs? Elvtársak, szerintem az az elvtárs nem elvtárs. 2. Elvtársak, én annyira erős jellem vagyok, hogy még az utánam felszólalóval is egyetértek. Róka legyek ha most az MSZP-ben nem ugyanez a stílus uralkodik. Az újszülöttek megvigasztalására: A feleségem például nekem 40 éve az elvtársam. Akkor is az, ha esetenként piszkosul nem értek vele egyet, de ezt elnézem neki, sőt igazat adok neki, de az MSZMP-ből MSZP-vé vedlett kommunistáknak viszont nem tudok. A feleségem ugyanis a véleményét nem anyagi haszonszerzésért, vagy több pénzért hangoztatja, hanem valami másért. De kérdezzétek meg tőle, hogy miért, drága újszülöttek. Kónya Béla, Bp.

Operabál

Bál volt az Operaházban. A megnyitóbeszédet az igaz mondásáról elhíresült pápai színész óriás, a Vatikánt is megjárt El Curtad mondta. Kiadós hatásszünetekkel megtűzdelt monológja során szemléltette, hogy lesz Saulusból Paulus, nyüves, kurva országból hőn szeretett haza. Az előadás végén erősen gondolt a vagyonbevallására, melyben csupán egy fél panellakás szerepel, s ettől őszinte könnyek szöktek a szemébe. Az alakítás olyan jól sikerült, hogy a nézőtéren többen zsebkendő után kezdtek kotorászni a kormányfőtől kapott tisztasági csomagjukban. A hitelesség fokozása céljából egy nyilas felkelőt is előkerítettek valahonnan, aki ötvenhatban házról házra járva hasztalan kereste Horn Gyula unokahúgát, Havas Szófiát, most pedig megköszönte a kormánynak a Vaskefét és a másik emlékművet is, mert a kefe neki sem tetszik igazán. A színielőadás fennköltségét némileg beárnyékolta, hogy a Nagymező utcában gyülekező rajongókat a jegyszedők feltartóztatták, pedig odabenn a széksorok ugyancsak foghíjasok voltak. El Curtad az autogramosztogatást is dublőrökre bízta, akik a feladatot szerte a belvárosban lelkiismeretesen végrehajtották. A jól szervezett izoláció egy másik puccsistát, Pinochet tábornokot juttatta eszünkbe, aki a biztonság kedvéért egy toronyház tetejéről szólt egybegyűlt övéihez. Az est végén a népszerű aktor erős kísérettel a volt szovjet követségre vonult koccintani, ahol aztán így nyilatkozott: „Csapataink harcban állnak, a Gyurcsány a helyén van.” M. S., Miskolc

Empátia

Tessék, nyugodtan foglaljon helyet, nénikém. – Köszönöm. Már alig bírtam idáig elvergődni, úgy fáj a derekam. – Tetszik kérni egy pohár vizet? – Hát az jólesne, köszönöm szépen. – És mióta van derékfájása a néninek? – Ó, már nyolc éve kínlódok vele. Járok orvostól orvosig, de eddig nem nagyon használt semmi. – Pont mint az édesanyám. Tetszik tudni, nála mi enyhíti a fájást? Lidércfüvet és csalánt apróra vág, ecetes vízbe áztatja egy hétig. Avval egy kendőt átitat és a derekára köti borogatásként. – Ezt még nem próbáltam. – És frissen vágott, harmatos tölgyfára feküdni? – Á, nem hiszek én az ilyesmiben. – Van itt a szomszéd utcában egy ügyes kezű javasasszony. Őt is ajánlhatom. Hozzá már sokakat átküldtünk, és még senki se jött viszsza reklamálni. – De doktor úr, én valami korszerűbb gyógyszerre vagy kezelésre gondoltam. – Kinek tetszik beszélni? – Hát magának, doktor úr. – Jaj, drága nénikém, én nem orvos, hanem biztonsági őr vagyok. Mi csak az épületre meg a berendezésre vigyázunk. Itt már nincs gyógyítás. Ezt a kórházat már megreformálták. Csak tetszik tudni, a főnök utasításba adta, hogy mindenkit szívélyesen és segítőkészen fogadjunk. Ugyanis ő is itt dolgozott orvosként, mielőtt elveszítette az állását. Keszthelyi István, Bp.