Ó, drága SZDSZ

Elnézést kérek drága Bolgár úrtól, hogy a megszólítását kölcsönvettem, de én abban az értelemben használom, hogy az drága nekünk, ami sokba kerül.

Hány arcú is vagy óriás-törpe párt? Egyszer az országot lecsapolod a békák alól – Kóka innovációs üzletember elszólása szerint – , máskor számítanál a szavazataira. Ez a másik arc akkor villan föl, amikor a drága Horn Gábor panaszolta: túl korán lesz a népszavazás, kurta lesz a kampány. Magyarán rőfös szintre vetítette a békák megdolgozását, hátha nem emlékeznek Kóka megjegyzésére.

Ide figyeljen mind a kettő! Húzódjanak vissza, mert akiről annyira süt, hogy biomasszának tekint egy népet, rá fog fizetni.

Horn Gábort jó pár éve hogy láttam egy békatalálkozón a Fehérvári úti Művelődési Házból kifelé jövet – méltatlankodók gyűrűje vette körül. Ő maga tajtékzott, talán valami kellemetlent kérdeztek tőle, de mivel főleg nyugdíjasok voltak ott, nem verték meg. Mivel nem vagyok képzett lélekbúvár, egyszerű ítélőképességemre hagyatkozva kellett látnom: ez az ember szívesebben foglalkozna fröccsöntéssel, vagy lenne inkább BKV-ellenőr, mint emberekre figyelő politikus.

Akkor miért akarja őket meggyőzni? Miért fontos neki az a néhány nap, amit visszataszító fröcsögéssel tölthetne el, a különböző csatornákon, a legszélesebb nyilvánosság előtt? Csak nem a pénz?

Mert azt még valahogy meg tudnánk érteni. Lehet valami más is, ami magas nekünk?

Molnár Miklós, Debrecen

Ne feledjük!

Egy kipuccsolt miniszterelnök búcsúzóul valami SZDSZ-es korrupciót emlegetett. Dicséretére legyen mondva, nem hazudott, de őszinteségi rohamában vajon miért feledkezett el megemlíteni az MSZP-t is?

Talán azért, mert már akkor beígérték neki az utazó nagyköveti világjárást, feleségestől – az adózók pénzén. Vagy feltételül szabták azt is, hogy a családi házába, az adózók pénzén bevezetett nem olcsó riasztókészülék költségét sem kell vissza-, illetve megfizetnie. Vagy a veje továbbra is takaríttathatja a balatonőszödi kormányüdülő telkét havi 2.8 millióért?

Nem hiszem, hogy meglepődik mostanában, amikor lebuknak az elvtársai, amikor nyilvánosságra kerülnek MSZP-s korrupciók és lopások. Végül, de nem utolsósorban, itt volt ez a kipuccsolt InterEurópa Bank elnöke is, ahonnan egy Kulcsár nevű ember zsákban vitte ki a pénzt. Olyan sokat, hogy egy bőrönd kicsi lett volna neki. Valahogy erről sem esik szó mostanában. Vagy hallgatni arany? Mindenesetre a Medgyessy-puccs előtt nem gondoltam volna, hogy van lejjebb, de most már tudom.

És tudnia kell minden magyar állampolgárnak, és ezért kell érvényesítenünk választási jogunkat – elmenni és az x-et jó helyre behúzni.

Czető Lászlóné, Bp.

Hazudnak

Felfűtötték a kazánokat, csúcsra jár a hazugsággyár. Ahol koalícióban hazudnak, ott a hazugság is legalább kétféle. Az SZDSZ nemet mond, háromszor, mint Lúdas Matyi. Először a szocializmusra, mellyel koalícióban van. Másodszor az ingyenességre, melynek az árát már jó előre beszedték és elverték. Harmadszor mindenre, ami a Fidesztől való.

Kevernek-kavarnak, ködösítenek, hogy mire a szavazó az urna elé kerül, maga se tudja, hová tegye az ikszet. A jó Horváth Ágnes segít tájékozódni „elszólja” magát: Ha az egész világot a profit mozgatja, annak kell mozgatnia az egészségügyet is.

Lendvai mást hazudik. Állítja, a pénztárak ugyan szaporodnak, de továbbra is csak egy biztosító lesz, marad minden a régiben. Mire akkor ez a nagy felhajtás és hol a reform?

Karsai bejelenti, a pártja Őszöd óta még jobban hazudik. Ez igaz, de sokat azért ne várjunk ettől a battonyai kuruc brigadérostól. A postaládákból hullik a közpénzen gyártott kampányanyag. Előveszik a jó dumájú Juhász Ferencet, aki a legnagyobb képtelenséget is a legtermészetesebb módon tudja találni. Megbízzák, mondjon valami okosat, vagy rákenik a csődöt. Juhász maga sem hisz a küldetésében, így az egyik reggel három újságíró rövid úton leizzasztja.

Egy másik műsorban Bauerrel csak úgy mellesleg feltörlik a padlót.

Gyurcsány felszívódik és magában dúdolgat: Hazudtam eleget, hazudjon már más is! Valakinek jó ötlete támad. Orbánozzunk, az jól be szokott válni! Jön is az új közlekedési miniszter és bejelenti, hogy a Fidesz szervezi a vasutassztrájkot. Hogy a vasutasok az Orbán-kormány idején is sztrájkoltak, az nem zavarja. Ő és a pártja a taxisblokád óta tudja, hogy megy az ilyesmi. Ez a sztrájk egyébként is veszélyes dolog. Ha elharapódzik és átterjed a közlekedés egészére, hogyan fognak ezek innen elhúzni?

M. S., Miskolc

Vadászok

Látogatják hazánkat bizonyos „nácivadászok”, akik nácit még nem lőttek, legfeljebb bakot. Talán azért, mert a náci is ember, ő sem élhet tovább, mint például egy posztkommunista. Ha már ezek a külföldiek itt vannak és munka nélkül maradtak, ráhajthatnánk őket a Magyar Gárdára. Ez az egyesület úgyis sokak szemét szúrja. Már kérték is az egylet feloszlatását. A nyakas fiú kat szerintem ez sem félemlítené meg, tovább működnének bélyeggyűjtő egyesület formájában. Magát a szervezkedési jogot kellene megszüntetniük, de az meg világbotrány lenne. Azt balliberálisaink nem mernék kirakni országunk nyugatra néző kirakatába. Mi lehet itt tenni? Hívja meg a Gárda egy sörre a vadászokat és magyarázza meg nekik a bölcs magyar közmondást: Ahol nincs, ott ne keress!

Kövér Károly, Szeged

Elterelés

A kormánypártok egy vizsgálócsoportot hoznak létre, hogy megállapítsák, kik voltak a besúgók a történelmi egyházakban. Rövid válaszom erre: Mi közük hozzá? Bővebben: meg akarják ingatni a hívek bizalmát az egyház vezetőiben.

Tiltakozunk az aljas mesterkedés ellen. Mi, hívők pontosan tudjuk, ha voltak az egyház képviselői között „beszervezett” papok, ők nem a saját szándékukból lettek azok. Egyrészt megzsarolták és kényszerítették őket, másrészt túl kellett élni a hitetlenségre nevelés évtizedeit. Aki meg netán önmagától lett azzá, majd elszámol a lelkiismeretével és a Jóistennel, amikor itt lesz az ideje.

Mi hívők nem vagyunk rá kíváncsiak, esetleg azokra, akik ezeket a sötét, gonosz dolgokat kitalálták, megszervezték irányították, de lassan már rájuk sem, mert idejétmúlttá válik a múltban való ilyen kutakodás. Ezzel csak a jelen gazemberségeiről terelődik el a figyelem!

Kara Gáborné, Bp.

Iskolaügy

Tisztelt Szerkesztőség!

Nagy érdeklődéssel olvastuk a Farkasréti Iskola „privatizációjáról” írt cikküket. Tudomásunk van arról, hogy milyen sokan dicsérik ezt az iskolát és hogy milyen nagy oda a túljelentkezés. Felháborítónak tartjuk, hogy valakik meg akarják kaparintani az aranytojást tojó tyúkot és a szocialista önkormányzat asszisztálása mellett a kiszolgáltatott szülőkre újabb sarcot vetnének ki. Egyetértünk a cikkben írtakkal: ahelyett hogy létrehoznának, kiépítenének egy új, sikeres tanintézményt Gazdagréten, kényelmesen „beülnek” a jól működő (vajon hány tanár és igazgató fáradságába került így kialakítani?) Farkasréti Iskola vezetésébe, hogy azontúl ők diktáljanak és pénzt szedjenek be.

Kérjük, hogy a továbbiakban is kísérjék figyelemmel az ottani eseményeket és írjanak róluk.

Szérűs Anita, Budapest

Széfet, széfet!

Valóban nagyon jó dolog, hogy a kórházakban széfeket szerelnek föl az ágyak mellé (fölé, alá, rá, bele stb.), csakhogy van egy kis probléma. Ezzel az intézkedéssel ugyanis megengedhetetlen diszkrimináció valósul meg, amit pedig jó lenne elkerülni.

Mert azt tényleg meg kell akadályozni, hogy a – magukat látogatóknak álcázó – brigantik ellopják a betegek telefonját, zsebrádióját, pénzét. De tessék már mondani, mi lesz a társadalom egyéb tagjaival, a kórházi ellátásra nem szoruló egészségesekkel?

Azokra nem tetszenek gondolni, kedves döntéshozók? Őket nyugodtan kirabolhatják a csibészek? A zsebtolvaj bandák nyugodtan garázdálkodhatnak a továbbiakban is a villamosokon, buszokon, vagy változatlanul fosztogathatják a haramiák az egészségeseket az utcákon, tereken, az aluljárókban?

Nem jól van ez így! Megoldás kéne ezekre az esetekre is. Ezért javaslatokat ajánlok az illetékesek figyelmébe. Pl. a BKV-járművekbe is szereljenek széfeket, amikbe az utazó közönség beteheti az értékeit. És a zsebtolvajok máris hoppon maradnak.

A Combinókba a légkondicionálók helyett trezorokat építsenek be. Inkább legyen melegünk, mint hogy ellopják a pénzünket. Vagy az is megoldás lehetne, ha a lakóházak bejáratánál – a postaládák mintájára – felszerelt széfekbe tehetnénk az értéktárgyainkat, amikor eltávozunk otthonról, és akkor idegeskedés, félelem nélkül léphetnénk a közterületre. Hazatérve pedig egyszerűen csak kivesszük a biztonságban megőrzött tárgyainkat és kész.

Ha ötleteim elnyerik az ezzel a problémakörrel foglalkozó hivatal tetszését, akkor már most jelzem, hogy elsőként kívánok jelentkezni a széfbeszerzési pályázatra.

Bővebb információk a cégem honlapján, www.szef.hun. (Egyébként megjegyzem, hogy a pályázatomat kedvezően elbíráló hivatalnok sem fog rosszul járni!)

Keszthelyi István, Bp.