Egy őszinte ember

Hatalmas megdöbbenést váltott ki, hozzáteszem elsősorban a konzervatív tábort gyarapító polgárok körében, Horn Gábor rabmadaras ügyvivő március 9-én tett egyszerűségi díjas kijelentése. Ha tisztában volt vele, hogy veszi a kamera, ha nem, egyet leszögezhetünk: eddig tőle (tőlük) nem megszokott módon őszinte volt. Horn úr nemsokára bocsánatot kért kijelentéséért, de vajon miért? Talán mert bizonyára az ő köreikben az őszinteség még mindig megvetendő és eredendően negatív jellemvonás. Két dolog azonban elkerülte nagy tehetségű ügyvivőnk figyelmét, mégpedig az, hogy bár eddig ilyen velős és tartalmas igazságot még nem hallottunk a liberálisoktól – és ez biztató lehet a jövőre nézve – , ugyanakkor nem vett tudomást arról a nem elhanyagolható tényről, hogy március 9-én a szavazópolgárok elsöprő többségben mondtak igent az őszinteségre, és utasították el a hazugsággal teli, aljas kormányzati politikát. Valamint nemcsak Gyurcsányt, hanem Horn Gábort és neoliberális bandáját egyaránt olyan távol szeretnék látni a közélettől, mint amilyen távol példának okáért jelenleg Zuschlag János „ül”.

Horn úr, ha már ilyen őszinte volt, akkor célszerű lenne minél hamarabb eleget tenni a választók akaratának és elhúzni melegebb éghajlatra!

Farkas Balázs, Budapest

Hazudnak rendületlenül

Gyenge elmére vall, ha valaki ingyenes orvosi ellátást emleget vizitdíj és kórházi ápolási költség fizetése nélkül, és ezt még párhuzamba is állítja a színházlátogatással. Horváth Ágnes ugyanis azt mondta, hogy a vizitdíj nem fizetése olyan, mintha valaki ingyen menne színházba. Annyi logikája sincs neki, hogy legalább a bérletet hasonlította volna a vizitdíjhoz, mondván, hogy a második, harmadik stb. előadást ingyen nézi a bérlet tulajdonosa. Mert ha ez a banda az évtizedekig fizetett tb-járulékot semminek tekinti, úgy nem lenne meglepő, ha a pár hónappal hamarabb megvásárolt bérletet sem tekintené fedezetnek minden, a bérlet időtartamára szóló előadásra. De köszönet és hála elsősorban Orbán Viktornak, és az igennel szavazó több mint hárommillió állampolgárnak, akik megfékezték ezt az ámokfutó bandát. Remélem, a következő népszavazáskor többen leszünk. Köszönet azoknak az orvosoknak is, akik az első perctől nem voltak hajlandók szedni ezt az igazságtalan sarcot.

Most jó nézni és hallgatni a vergődésüket, miközben folyamatosan, meggondolatlanul csak vádaskodnak, saját hibájukat, tehetetlenségüket az ellenzékre próbálják hárítani, azon belül is Orbán Viktorra. Most káoszt kiabálnak, amit természetesen a Fidesz idézett elő és nem ők azáltal, hogy eltüntették a pénzt.

Most hogy nem sikerül újra megfizettetniük az emberekkel, hazudnak, vádaskodnak, tagadnak, ami persze már nem meglepő, de a tagadás után talán majd jön a beismerés, mert így megy ez Gyurcsány regnálása óta folyamatosan. De hát csak vége lesz már egyszer!

Czető Lászlóné, Bp.

Kitüntetés

Szabad sajtó-díjjal tüntette ki Furcsány Fegyenc a kolozsvári Transindex internetes újságot, mert szabad nekik a kemény neoliberalizmus eszméivel fertőzni a közvéleményt. Szabad nekik a magyar nemzeti értékekkel vastagon csúfondároskodni. Szabad nekik az erdélyi magyar polgári oldalt militánsan pocskondiázni. Szabad nekik az RMDSZ vezéreinek ülepét sok nyelvvel nyalni több szólamban. Szabad nekik minden magyarul, ami antimagyar. Eddig csak a díj hiányzott hozzá!

TO., Mikháza

Elmekórtan

A népszavazás eredményhirdetésénél meggyőződhettünk arról, hogy hiába van elmeorvos miniszter a kormányban. A főnkét se tudta előkészíteni a szereplésre, de a koalíciós partner két vezető egyénisége is a kamerába mondta a véleményét. A három orvosos kormányunk így nem lesz példa az EU-országokban, hanem csak az elmekórtani szakirodalomban. Szondi Lipót után a politikusainkkal is bekerülünk az elmeorvosi szakterület érdeklődési körébe. A harmadik feleségével élő vezető politikus a szerelemről példálózik a parlamentben. A lumpen megalapozottságú yuppie életszemlélet méltó folytatása a korábbi anarchista-kommunista életvitelnek, és így egyenes folytatója lehet a korábbi károkozóknak. Szomorú, hogy ezt az egészet nem egy kabaréfilmben látjuk, hanem ők alakítják a sorsunkat!

Szilágyi Ákos, Győr

Módszer

Vagy három hete tanakodnak rajta az okosok (köztük elég sok buta és még több tisztességtelen), hogy honnan teremtsék elő azt a pénzt, ami állítólag a háromigenes népszavazás győzelme miatt „kiesett” a költségvetésből.

Nekem lenne egy, megvallom, elég radikális, megoldásom a kérdésre.

Lecsuknám az utóbbi 4-5 év alatt a bíróság által felmentett klf. tolvajt (a gyengébbek kedvéért: a kommunistautódok által eltocsikolt rengeteg pénzre gondolok, s azért a 4-5 évben, mert részrehajló vagyok), lefoglalnék, visszaszereznék mindent, s annak – mondjuk – az ezredrésze elég lenne a fenti kérdés megoldására. A többiből leépíteném a kommunizmus, szocializmus és legújabban a „szociáldemokrácia” piszkos módszereit.

K. J., Budapest

Jobb lenne

Nagy csend van az elégetett és bezúzott marxista irodalom körül. Adóforintjainkat számolatlanul költötték bukott ideológiákra. Az elvtársak írták és senki sem olvasta. A kötetek fölvágatlanul tornyosultak a könyvtárakban. Vajon a mai balliberálisok okfejtéseit is hasonlóképpen be fogják zúzni?

Jobb lenne, ha elhallgatás helyett egyenesen bevallanák: mi, az egykori kékoverálos szakik a szovjet megszállás alatt igazgatókká és a rablóprivatizáció során újgazdaggá (burzsuj-elvtárssá) váltunk. Ettől változott ellenkezőjére a „meggyőződésük” és a „világnézetük”.

Kövér Károly, Szeged

A sors fintora

Még tudom a családi történetekből, hogy nagyapám és apám az 1940-es években nagy lelkesedéssel várták megváltóként az amerikaiakat. Aztán helyettük a szovjetek jöttek. Zúgolódtak is őseim, amiért meg is kapták a komcsi románoktól és magyar csatlósaiktól a jussukat: a társadalom peremére lettek taszítva. Eltengtünk vagy ötven évet a szovjet–román demokráciában”. Aztán kipukkadt a mes ter sé ge sen felfújt Szovjetunió, Oroszországgá zsugorodott, s NATO-háton megjöttek az amcsik egy újabb unióval az oldalukon. Románék mind ez idő alatt egyfolytában csak nőttek és nőnek, mert ők nem szovjet-amerikai rendszerfüggők, tőlük jöhettek-mehettek a nagyhatalmak. Végezték nemzeti dolgaikat. Nálunk ez valahogy menetrendszerűen mindig fordítva volt, hol a szovjet érzékenységet tiszteletben tartva fogytunk, hol az amerikai érzékenységet tartva szem előtt fogyasztjuk magunkat. Már ideje lenne valakinek a nemzet gyarapodásával is foglalkoznia, nem csak a mások érzékenységeit szolgamód tiszteletben tartani.

TO., Mikháza

Jó étvágyat

Március 2-án, vasárnap vendégeimmel reggelihez készülődtünk. Közben valaki gyanútlanul bekapcsolta a rádiót. A következő mondatra figyeltünk föl, különösen mi, férfiak. Egy hölgy hangja: „…Nekem az első alkalommal fájdalmaim voltak, noha számítottam erre…” Először kajánul elvigyorodtunk – mármint a társaság férfi része.

Nem sorolom a részleteket, a lényeg az, hogy vasárnap délelőtt az MR1-Kossuth rádióban néhány hölgy – Csintalan kedvenc mondását kölcsönözve – diszkrét bájjal kb. húsz percen át első menstruációs élményéről számolt be a smink nélküli adásban.

Megbocsássanak, eltekintek az apró részletek leírásától. Ám csak gratulálni tudok a témaválasztáshoz, no meg a legalkalmasabb adásidőpont megválasztásához. Három nap múlva sikerült telefonon beszélnem Farkas Erika szerkesztőasszonnyal. Válaszát minden kommentár nélkül ideírom, vállalva, sőt kívánva akár a személyes konfrontálódást is:

1. Önnek van egy gomb a rádióján?

2. Különben is, ez a műsor nőknek szólt.

Tisztelt rádióvezetőség, szíveskedjenek elmondani Farkas Erika szerkesztőasszonynak a következőket:

Kedves Erika! (A hangja után gondolom, gyakorló menstruáló!)

Javallanám, próbáljon találni egy férfikollégát, aki riportot készítene néhány férfival első magömlésük élményeiről. Ha jól emlékszem, az esemény közel sem volt olyan fájdalmas – sőt –, mint a hölgyek első menzesze.

Tisztában vagyok azzal, hogy e sorok meglehetősen ízléstelenek, legalább annyira, mint az önök rádiósműsora.

De hogy lássa jóindulatomat: a lehető legfájdalommentesebb menstruációt kívánok az elkövetkezőkben önnek és a két másik szerkesztőhölgynek!

Ui.. Aznap nem reggeliztünk, elment az étvágyunk.

Üdvözlettel, ha nem is tisztelettel

Bálványos István, Kaposszerdahely