Reménytelen?

Vagy húsz éve hallgatom a Kossuth Rádiót, hívhatják azt nekem MR1-nek, akárminek. „A szavak ereje” kitaláció ugyan McDonald’s ízű reklámszöveg és a régi hallgatóknak nyilván utálatos, de hiszen a fiataloké a jövő, tanulják meg, hogy a szónak ereje van. Bár Károlitól, Mikszáthtól, Adytól, József Attilától ezt úgyis tudhatja az ember, úgyhogy az hiszem, a saját szavuk erejét szeretnék propagálni (nyilván ezért is szüntették meg a legjobb műsoraikat, keverték össze az időpontokat, ezért vannak teli ismétléssel stb.). A lelkük rajta. Ennyi a dohogás. Ám a Kossuth adón (is, mert az ország többi rádióadójában, az összes tévécsatornán és majd az összes újságban többé-kevésbé ugyanaz a helyzet) hallható műsorvezetők nyelve, a szavaik ereje egyre rosszabb, kisebb. Mármost a sok-sok interjú, riport (leginkább a Napközben c. műsorukat hallgatom) alanyának magyar nyelve hasonlóképpen szégyen a magyar nyelvre nézve, s ez ismét csak vonatkozik az egész médiára. A tyúk vagy a tojás dilemmája ez… Miért lenne a köznyelv folyamatos, helyes, sőt, szép, ha a médiában, a tévékben kérdezők és válaszolók nyelve, valamint a rendszerváltoztatási kísérlet óta elburjánzott könyv- és dvd-kiadás (a szinkront is beleértve) egyre magyartalanabb, kapkodóbb és dadogósabb? És vice versa: Ha az ember gyereke nem versekből, mesékből, a bibliából, majd szép magyar regényekből, elbeszélésekből tanul magyarul, hanem a tévéből (sok ostoba, rossz nyelvű rajzfilmmel és még ostobább reklámmal tetézve) és kisebb mértékben a rádióból, akkor hogyan várhatnánk el később, hogy a köznyelv folyamatos, helyes, sőt, szép legyen? Reménytelen a dolog!?

K. J., Budapest

Elismerés

2000-ben a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöksége megalapította a Radnóti Miklós antirasszista díjat. Az idén ezt az elismerést Pálfi Balázs rádiós kapta meg. A Kossuth Rádióban elhangzó hír (március 21.) utáni ismertetésben az állt, hogy a nyertesnek a Petőfi Rádióban 13 évig volt egy Önazonos c. műsora (A homoszexualitástól a meleg méltóságig alcímmel). A díj apropóját – áll a szövegben – a Magyar Gárda-ellenes fellépése adta, Pálfi többször is nagy hallgatóság előtt azzal tette nevetségessé a szervezetet, hogy gúnyosan megjegyezte: Jó, akkor én a Szivárvány Gárdába lépek be (a nem melegek kedvéért: Szivárvány Társulás a Melegek Jogaiért). Azóta is röhög az egész ország!? Az is benne volt a hírben, hogy Pálfi meggyőződése: a szegények, a cigányok, a melegek társadalomból való kirekesztése csak akkor csökkenthető, ha folyamatosan fenntartjuk az erről szóló társadalmi párbeszédet. És azóta gúnyolódik és megnevetteti az országot? És mi a fityfenét ért eddig is a rengeteg társadalmi párbeszéd? Azt hogy a helyzet ilyen tekintetben egyre rosszabb lett? Ha a díj antirasszista, akkor miért maradtak ki a fenti felsorolásból pl. a zsidók? Sokszor panaszkodnak arra, hogy a magyarok antiszemiták, márpedig szerintem az antiszemitizmus a rasszizmus válfaja… De hiszen lehet hogy 2000 óta megkapta ezt a díjat néhány anti-antiszemita is? És az is lehet, hogy Pálfi nem is léphet be a Szivárványosok közé, mert már benn van? Minden megeshetik – mondta a székely.

E. J., Budapest

Indirekte elismerték

A román igazságügyi miniszter 50%-os neuropszichiátriai fizetési pótlékot hagyott jóvá a jogszolgáltató dolgozóknak (bírák, ügyészek stb.), amit három évre visszamenőleg kifizetnek nekik. A miniszter úr ezzel beismerte, hogy Románia 3 éve egységes neuropszichiátriai intézet.

TO., Mikháza

Nosztalgia

Március első Kék fény c. műsorában láthattuk-hallhattuk, három eb hogyan marcangolt szét egy 50 éves férfit. Még be is lakmároztak az áldozatból. E legújabb borzalmon kívül is kijelenthető, hogy kis hazánk kutyadolgai éppen úgy ebek harmincadján vannak, mint megannyi sok egyéb. Ez sincs a helyén, holott csak be kéne tartani, tartatni az ide vonatkozó törvényeket, rendeleteket. Ám az érintettek azt válaszolhatják erre, ahogy nem lehet minden csirkefogó mellé rendőrt állítani, ugyanígy minden kutya mellé sem lehet. Első hallásra ez még érv is lehetne, ha… Ha nem válaszolhatnánk erre azt, amit ma nyilván fasisztázásnak tartanak, hogy egy hajdanvolt csendőr holtbiztos fölért minimum 10 mai rendőrrel! Igaz, akkor nem demokrácia volt, csak rend!

Id. Miskolci Ferenc, Nagymaros

A példa…

A rossz nyelvek szerint a fővárosiak nemcsak az életszínvonal keresése végett járnak lehajtott fejjel, hanem azért is, mert a kutyatulajdonosoknak derogál a lapátocska és a nejlonzacskó. idéki történet e témában: Az almádi autóbusz-állomás parkjában egy házaspár dobermanja galoppozik, majd megáll, hátát meggörbítve nyögdécsel. Egy kupac az eredmény. Továbbfut, majd, nyilván valami hascsikarás megálljt parancsol neki. Újabb kínlódás, majd újabb kupac. És ez harmadszor is megismétlődik. A parkot féltők megrovó tekintettel, orrfacsaró fejfordítással reagálnak a történtekre. A doberman gazdája barna zacskót szed elő és a világ legtermészetesebb módján eltünteti mind a három kupacot. A kíváncsi szemek tágra nyílnak, a rend- és tisztaságszeretők szája tátva marad. Csoda történt? Vagy talán kutyás kultúránk lépcsőjének első fokára léptünk?… New York polgármestere negyven évvel ezelőtt mentesítette városát a kutyapotyadéktól: kislapát, egy zacskó kötelezővé tételével és a rendeletet megszegők ötvendolláros bírságával. Mi megint lemaradtunk! Bár Pesten már elindult valami. Csak a „követési távolság” nem akar rövidülni. Kicsivel később váratlanul hangulatrontó szófoszlányok érkeznek s elárulják: történetünk hősei olaszul beszélnek. Csüggednünk mégsem szabad! Bízzunk annál inkább, hiszen a példa ragadós!

Felföldi Dezső, Balatonfüred

Módszer

A népszavazás szinte még be sem fejeződött, Horváth Ágnes másenka azonnal kijelentette, hogy a népszavazási vereségből származó költségvetési veszteséget kénytelenek” lesznek a gyermekegészségügytől pótolni, elvonni. Aztán jó pár napig ezt csiripelték a szocialista-liberális verebek, hogy arról ne is beszéljünk: a szocialista-liberális vízcsapokból is ez folyt. (A legnagyobb kincs a gyermek! Meg kell hát büntetni az atyák „vétkét” a fiakban…? ) Nyomorult, gyilkos rendszerből örökölt kommunista módszer? Akkor a nagyokat kivégezték, megkínozták, a körmüket tépték, bezárták, kitelepítették. A kicsiket, az engedetlen népet csak megfélemlítették, fenyegették, zsarolták. Most szelídültek a módszerek, a vér szerinti és eszmei leszármazottaik már csak fenyegetőznek. És remélem, azt se sokáig!

N. T., Budapest

Kossuth védelmében

A Demokrata március 12., ünnepi számában egy szerintem szörnyű, Kossuth-ellenes írás jelent meg Széchenyi és Kossuth címmel.

Helyhiány miatt csak két állítására reagálok. Azt írja a szerző: „Kossuth a pillanat embere.” Ez a pillanat bizony 92 évig tartott. Nem szalmaláng volt, hanem az igazi hazaszeretet lobogó lángja. Kár hogy Széchenyi, a másik óriási hazafi nem tudott vele közös nevezőre jutni. 1849 után Döblingben mindent újraértékelt titkon írt műveiben. A cikk legnagyobb rágalma: „az aradi hősöket és az egész nemzett hátrahagyva külföldre szökik.” (Görgei kicsikarta a „civil diktátorságot”, és ígérete ellenére alku nélkül tette le a fegyvert a 40 ezres fősereggel, miután előre megírta az orosz tábornoknak – példátlan módon! – hogyan kell a seregét körülkeríteni! Árulásról zengett az ország.) Kossuth híveivel aug. 17-én hagyja el az országot. Felsorolom a hősöket hátrahagyó szökevényeket: gr. Batthyány Kázmér külügyminiszter, Horváth Mihály r. kat. püspök és kultuszminiszter, Szemere Bertalan miniszterelnök, Mészáros Lázár altábornagy, volt hadügyminiszter, Beöthy Ödön kormánybiztos, bihari nemzetőrparancsnok, Bem József honvéd altábornagy, altábornagy, Perczel Mór tábornok, Guyon Richárd tábornok, gróf Teleki Sándor ezredes – és még több ezren, akik nem akartak Ferenc József akasztófáján lógni. Legtöbbjüket távollétükben halálra ítélték.

A cikk szerzője Pongrátz Gergelyéket is 56-os szökevényeknek tartja? Netán IV. Bélát és II. Rákóczi Ferencet is? A szökevény köztörvényes bűnös, aki megszökik a méltó, neki kijáró, igazságos ítélet végrehajtása elől. Az általam felsoroltak mind köztörvényesek voltak? A legenyhébb, amit a szerzőnek mondhatok: történelmileg teljes mértékben tudatlan!

Kéri Edit, Budapest