Hirdetés

Minap hallgattam az Ez itt a kérdés című műsort, és az utolsó mondat, ami a meghívottak oldaláról hangzott el: …egyre kevesebben beszélnek magyarul…

Eszembe jutottak a művészek és az őket kérdezők, akik kizárólag inspirálódnak, installációkat alkotnak és podcastokban vesznek részt. És eszembe jutott a sok befektető, aki megtiszteli országunkat, kizárólag angol, spanyol, esetleg német nyelven beszélő munkatársakat keresnek, és a be- és kijáratot sem találják, ha csak magyarul van feltüntetve. Ezért aztán a kereskedelmi életben megjelenik egy olyan nyelvezet, ami kifejezetten sérti a magyar embereket.

Elég sokan élnek nálunk más nemzetek fiai lányai, akiknek eszük ágában sincs megtanulni magyarul. Elfogadják a szíveslátást, de kizárólag a maguk elvárásai szerint. A hirdetések, kiírások tanúskodnak az erőszakos térfoglalásról: a könyvesbolt negyedét foglalják el az angol nyelvű könyvek. Egész épületet takar be méteres betűkkel, hogy „shopping day”. Itt is kéne egy kis határvédelem…

Azt is képtelen vagyok felfogni, miért nem működhet a telefonokon a magyar névhasználat. Hiába írom be a mi szokásunk szerint, a készülék megfordítja, fordítva meg vesszőt tesz a keresztnév után… Egyszóval olyan kicsi dolgokban formálnak át, amiket az ember egy legyintéssel elintézhetne. De igenis ilyen téglákból épül vagy nem épül az önazonosság!

Kapcsolódó cikkünk