Hirdetés

Én még a második világháború előtt jártam elemibe, ahol az orvos és a szegény ember gyereke egyaránt megtanulhatott magyarul érthetően beszélni. Az eltelt hetven év alatt annyira érthetetlenek lettek a kiejtett szavak, mert nem tanítják a szép beszédet. Tanulatlan szülőtől pedig nem várható el, hogy helyes artikulálásra tanítsa gyerekét. De a tanárától igen. Sajnos már ők sem tanulták, így észre sem veszik a terjedő artikulálási fogyatékosságot. Talán logopédiai órákra volna szükségük, hogy rádöbbenjenek felelősségükre.

Még a professzionális beszélők, tv-műsorvezetők, hírolvasók, színészek is puha nyelvvel, lustán formálják a szavakat. A hangos média a „közvetlen” stílust többre becsüli, mint az érthető beszédet. Egy egyébként diplomás ember leül a kamera elé szétvetett lábbal, kilógó hassal és szájában lustán lötyögő nyelvvel, és hanyagul elhadarja mondandóját anélkül, hogy egyszer is összeérne a két ajka.

(Néha elfog az üldözési mánia a magyar nyelvvel kapcsolatban: tönkretételének tudatosnak kell lennie, ha ilyen régóta tart. Az új diktátoroknak könnyebb volna, ha mindenki angolul beszélne…)

Kapcsolódó cikkünk