Különleges vándorkiállítás jutott el hazánkba, egészen pontosan az Árkád Üzletközpontba, ahol Teddy mackó és barátai címmel a világ egyik legnevesebb és legrégibb plüssjátékot gyártó cége, a Steiff állította ki macijait, sünijeit, pumáit, bölényeit és egyéb állatkáit. A játékok életképekben töltötték be a bevásárlóközpont minden emeletét, és összértékük meghaladja a kétszázmillió forintot.

Az amerikaiak váltig állítják, hogy a plüss játékmacit ők találták fel a Teddy-mackó képében, holott valójában Európában és Amerikában hasonló időpontban, a századforduló körül kezdték gyártani ezeket a kedves figurákat. Ráadásul a Teddy maci néven nevezett játék feltalálója egy orosz emigráns játékgyáros volt, aki az orosz népmesék révén kötődött ilyen erősen a medvékhez. 1902-ben két játékmacit tett a kirakatába, miután Theodore Roosevelt amerikai elnök egy vadászat során kijelentette: nem lövi le a számára kikötött, kimerült medvét, mert sportszerűtlennek tartja. A Washington Star másnap egy kedves karikatúrában örökítette meg az eseményt, méghozzá címlapon. E rajz hatására alkotta meg a kereskedő felesége a fagyapottal kitömött, plüssből és fekete cipőgombokból készült játékmackót, ami azonnal népszerűvé vált a gyerekek körében. A játékkereskedő aztán Roosevelttől személyesen kért engedélyt, hogy a medvéket róla nevezze el Teddy mackóknak. Azonban nem védette le a terméket, így mind több gyártó követte a példáját, hiszen a maci egyértelmű siker volt. Németországban eközben Margerete Steiff kezdett el plüssmackókat készíteni. A gyermekbénulás következtében tolószékbe került hölgy rendkívüli kézügyességgel rendelkezett, és kézimunkás időtöltései során egy kitömött filcelefántot készített, ami nemsokára a házba látogató gyerekek kedvencévé vált. Bátyja tanácsára mind több plüssállatkát készített, de ő 1989-ben levédette őket, akárcsak az akkor ismertté vált kerekeken guruló elefántmotívumot. Az ő játékmackói élethűbbek lettek, ugyanis unokaöccse állatkertben készített, alapos medverajzai alapján tervezte a játékmackókat, amelyek karjai, lábai mozgathatóak voltak, sőt meg is tudott állni a lábán. Az ő játékait készítő gyár a mai napig a Steiff család tulajdonában van, termékei most Európa üzletközpontjait járják. Mackóra minden gyereknek igénye van, akárhol is éljen, de töretlen népszerűségnek örvendenek a felnőttek körében is, akik közül többen nem átallják gyűjteni a játékmackókat. E szenvedélynek tudományos elnevezése is van, az Arctofilia, a medve (arctos) és a szeretet (philos) szavakból összerakva, sőt az angolok ugyanezt a jelenséget hug of bearsnek, azaz a mackók dédelgetésének mondják. A macik különféle mesék megírására is ihletik a felnőtteket, a Micimackó mellett felejthetetlen a Maci Laci, vagy a nemrég bemutatott Mackótestvér is, amelynek elkészítése során igazi kismacik mozgását tanulmányozva rajzolták meg a kedves figurát. Magyarországon pedig különösen nagy keletje van a mackóknak, hiszen Brumi, a nyiladozó értelmű kismackó, Dörmögő Dömötör, Vackor, a csetlő-botló, elcsavargó kölyökmackó, de legfőképp a tv-maci még ma is a kicsik kedvencei. Ebből az is látható, mennyiféle, mégis rendkívül macis névvel lehet illetni a mackókat. S ne feledkezzünk meg a Maci Kávéról, a Maci sajtról és a Medve sajtról se… A Steiff macikiállítás is vonzotta a gyerek és felnőtt közönséget, méginkább, hogy különböző életképekbe rendezték a játékokat, melyeknek egy részében mozogtak a figurák. A kiállítás még egy Teddy maci-kórházzal is kiegészült, ahol a foltozásra vagy kimosásra váró kedvencekkel törődnek a lelkes dolgozók. Bár elsőre kicsit idegennek tűnő helyzetekben láthattuk a macikat, és eléggé műnek tetszettek az állatkák mozdulatai, de egy idő után túlemelkedve a kezdeti meglepettségen rájöttünk, hogy voltaképpen egy igen kedves dologról van itt szó. Sőt, megkockáztatjuk, hogy egyfajta gyermeki lelkesedés is elfogta a kedves szülőket vagy az odatévedt felnőtteket, hiszen be kell látni, a mosómedve igen aranyos kis állat, csak itt éppen aranyat mos. A szervezők temérdek plüssfigurát állítottak a változatos díszletek közé, volt ott rögtönzött dzsungel hintázó majmokkal, dinoszauruszokat filmező mackóval, kincses szigetre tévedő hajóban evező figurákkal, továbbá sarkvidéki jegesmedve mamával és csemetéivel, vadnyugati helyszín postakocsival és az elmaradhatatlan faházakkal, amiken még emeleti fakorlát is van, hogy ha az egyébként nyugodt és kedves mackóknak nézeteltérésük támadna, legyen min áthajítani azt, aki éppen pórul járt. De megijedni nem kell, itt senkinek sem eshet bántódása. A díszlet sem éppen elhanyagolandó, az indián falu, az inka sziget vízeséssel rendkívül impozáns látvány nyújt. Főképp, hogy a vadnyugati kocsmában ülő cowboy plüssmackó bizony egy korsónyi málnaszörpöt iszik. Mi mást? (szvath-fehérváry)