Hirdetés

2002 fiaskója után gombamód ütötték fel fejüket a polgári körök, melyeknek Csurka István Lámpás programja adta az alapot: mindenhová, a legsötétebb zugba is elvinni a valóság világosságát! Végül a nyolcévi armageddon tárta szélesre 2010-ben a kaput a betóduló friss levegő előtt. A mocsarat persze még nem sikerült lecsapolni, mert az rendszerré állt össze a globalizmus emberi életminőséget elnyelni igyekvő mocsaraival. No, meg természetesen azonnali össztűz zúdult ránk, és hullámokban erősödve tart azóta is.

Már 2010-ben kiderült, hogy nemzetközi erők valami olyan parancsuralmi hitleráj felé nyomnák Európát, ahol semmiféle törvény nem állíthatja meg a központi nyílt erőszakot, csak egy erős monolit kormányzás tömegbázisának erejével tartható, fékezhető ideig, óráig. Így hívta létre a szükség az önvédelmi Békemenetet és az utca véleményét becsatornázó Palávert. Két-három Paláver-tag pénzt, fáradságot nem sajnálva valódi polgári mozgalommá szervezte össze a szimpatizánsokat, amit indignálódva figyeltek párás szemű műsorvezetők, míg kenyértörésre nem vitték a dolgot. A kiszorítósdi megkezdődött, az egység megszakadt. Tanácsokat, figyelmeztetéseket kiabáltunk ablakainkból a személyes részvétel helyett. Pedig tudtuk, hogyan, hol rabolnak bele a konzultáció rajaiba, látjuk, hogyan készülnek a behódolva érvényesülni igyekvők az önkormányzati választásokra. És mi a már meglévő lehetőségünket félretolva atomizálódunk. A konzultáció jó lehetőséget kínált bemelegíteni az idegpályákat, összehozni az azonosan gondolkodókat. Elengedtük ezt az esélyt. Ó, hát azért másfél millió! – hebegi az önigazolás. S mi lenne, ha már most nem a puszta rombolás, hanem az azonos mennyiségű ellenszavazat legyártása lett volna a nemzetünk ellen állított cél? Még van időnk az idei két nagyon fontos szavazásig. Talán kezdjünk megdolgozni a szavazóurnák körül az eredményekért!

Korábban írtuk