Hirdetés

Mire a falevelek lehullanak, otthon lesztek – mondta Vilmos császár a katonáinak, aki vagy ostobán tájékozatlan volt, vagy aljas, és némi érzéstelenítéssel terelte vágóhídra katonáit. Ezt megtudni történészi kutatómunka feladata. Az viszont genetikai titok, hogy az óriási emberveszteségek után az egy vegyértékűek hogyan népesíthetik be még ma is Európát. Olyanok, akiket ennyi pusztító háború tanulsága után ugyanúgy be lehet lökni harci lelkesedésbe. Pedig tapasztalataink szerint a frontra hajtottak nem jönnek vissza sem az első, sem a sokadik levélhulláskor. Mert ez már egy sokfelületű történéshalom, amelyben ott vannak a front tűzfegyverei, a hátországokat sújtó szankciók és a pénzügyi támadás éppúgy, mint a piacrablás utáni expanziós földfelvásárlás. Természetesen a tőke, áru, munkaerő szabad áramlásának jegyében.

Persze ez a mostani csak a nyitány. Mozgatják Nigert, Malit, Észak-Afrikát, mindenütt az USA. Pedig Afrika úgyis jön, és a szárazulatok mély rétegű lemezei csúsznak egymás alá-fölé. De várható még a szankciózók mélyzöld kéregrepesztéses eljárásainak melléktermékeként is némi földmozgás itt-ott. A „legfontosabbak az európai és euroatlanti értékek” ritmusára fejlóbáló katatonok szerint a jó ügy érdekében mindent szabad: levadászni, kicsinálni, az USA elnökének szavára minden indoklás nélkül kivégezni. Főként pedig hazudni, hazudni. És a levelek sokszor hullnak majd, a béke pedig nem jön…

Egyszer azért talán jó lenne, ha valaki, például az ATV böfögői közül fel tudná sorolni, hol vannak ebben a rémkazalban azok a nagy relevanciájú európai, euroatlanti értékek?

Korábban írtuk