Hirdetés

Üzenetet kaptam: a BBC Hard Talk epizódját Orbán Balázzsal, a Fidesz politikai igazgatójával. S hozzá egy mazsolaszemet, amelyre maga a küldő hívta fel figyelmemet: a BBC tojpadt fejű számonkérő krakélere végig „mi” testtartásban beszél, pedig ők már nincsenek az unióban. Persze, a „mi” jelenthet más együttállást is, ami világosan ki is rajzolódott a beszélgetés/számonkérés során („Nem a véleményét kérdeztem, hanem azt, hogy hajlandó-e végrehajtani az utasításainkat?!”). Nézzünk bele a „beszélgetésbe”:

Stephen Sackur: – A nacionalista, populista idegengyűlölet sehol nem vert olyan mélyen gyökeret, mint Orbán Magyarországán…

O. B. – Sajnos, nagyon hosszú harc lesz ez, mert a liberális elit szereti megmondani mindenkinek, hogyan vélekedjenek, éljenek…

S. S. – Igen, de önök tagjai a klubnak, és így elkötelezetteknek kellene lenniük a konszenzusos politikai iránt.

O. B. – Igen, de a konszenzus nem egyoldalú diktálást jelent – ha jól tudom. […] A Nyugat elvesztette az irányt, s ma már nincs szólásszabadság, sőt, biztonság sem.

(Na jó – mondja a tojpadt fejű, akik ezt csinálják, azok nem demokraták.) – A lényeg, hogy az európai politikusok [értsd: az ultraliberális bagázs] látják, hogyan működik Magyarország az unión belül. És nem tetszik nekik. Például a litvánoknak, hogy keresztbe tesznek az újabb kölcsönöknek. (Tehát az eddigi pénzmegvonások és büntetések után, azután, hogy fizetjük a ránk eső kölcsönrészt úgy is, hogy fel se vehettük – újabb kölcsönjegyzést írjunk alá a háborúra, zöldátállásra, bármire?) 

O. B. – Látni a háború csődjét, és el akarnak hallgattatni miket, ne szólhassunk. Nem tehetünk alternatív ajánlatot?

S. S. – Megszegik-e továbbra is a hatályos európai jogot a bevándorlásellenes politikájukkal? Orbán azt mondja, nincs szükségük migránsra, ma meg Ázsiából hoznak be munkásokat.

Orbán Balázs kicsit került ennél a pontnál. Nem kérdezett vissza, Skandináviától Portugáliáig hány százaléka dolgozik a migránsoknak, hányan élnek segélyből, szabad szerelem szervezéséből, fegyver- és drogüzletből. Nem tért ki rá, hogy 2010 óta elértük, ma már együtt létezik itthon bizonyos munkanélküliség, ugyanakkor munkaerőhiány. Arra is nehéz egyenesen felelni, miért nem fordítunk hátat az orosz energiának. Persze, modortalanság lenne emlékeztetni, hogy elég sokat tettek (többek között) Párizsban és Londonban azért, hogy ne lehessenek szabad ötleteink, de most még megtetézni újabb országvesztési követelésekkel több mint nagypolitika – egyszerűen pofátlanság.

Korábban írtuk