Hirdetés

tt állunk egy régóta tervezett-szervezett, jól összehangolt általános támadás kellős közepén Európa, egyben a fehér rassz ellen. Itthon dúl a hozzánk is becsapó őrület az összes háborús inflációjával, lassan egymillió idemenekültjével, aljasul kínoz a szövetségünk vezetése és a ránk szabadított vírus, rég nem látott aszály apasztja az életet, már csak erős jégverés és sáskajárás hiányzik a teljes megsemmisüléshez. S akkor a nemzet maradék erejét is elvenni igyekvő, károgó, vernyogó hullamadarak gyűlnek tollászkodva naponta szerkesztőségekbe, hogy egész műsoridőben tárgyalják az ország mihamarabbi csődbe zuhanását. S mi azzal lennénk elfoglalva, hogy lehet-e más a Jobbik? Egyik már nyíltan SZDSZ-köpenyben, a másik Mi Hazánk-öltözékben és több egyszereplős komédián túl a most készülő Nép Barátja vagy a Nép Pártja munkacímmel? Egy csimpánz tekintetében több érdeklődés csillog a világra, mint ennek a gorillanézésű politikai szédelgőnek!

És ugyan lehet-e más a többi „készülünk” SZDSZ-maradék, az ötre csökkentek bohózata meg a Bősz, s kissé oldalt a kékszalagos kisúttörő, arrébb a magányosan bolyongó önkizárt? A költői kérdésre nem lehet más válasz: akárhány új arctalan, névtelen dadogót húznak elő a cilinderből, nem lehet más. Nem lehet más akkor sem, ha összeáll új pártot csinálni a kékszalagos a paprikás krumplival (paprika nélkül), és magukhoz ölelnék a profi hátba szúró magányost is. Maximum pár perc vidámságot kapnánk a mézesheteik alatt, addig, amíg bizalmat és pénzt húzhatnak az új világrendet építgetni igyekvő névtelenektől.

Halálmadaraink erősen reménykednek, hogy az európai födémet beszakító nyomor olyan közhangulatot okoz itthon is, amely elsöpri a negyedik kétharmadot. És akkor jöhetnének ők. Akik soha nem tudtak egyetlen kedvező ajánlatot sem tenni, csak a világhatalom követelményeit fejelnék meg némi túlszorgalommal, és hoznák ide a káoszt.

Kapcsolódó cikkünk