Nem mind Döbrögi – Vármegye, főispán 2.

Csaknem ezer évig létező gyakorlatot elevenítene fel a kormány azzal, hogy alkotmánymódosítással a megyét ismét vármegye, a kormánymegbízottat pedig főispán megnevezéssel illetnék. A vármegye a magyar közigazgatás alapvető területi egysége volt az államalapítástól 1949-ig, az 1950-es megyerendezésig és a tanácsrendszer bevezetéséig. Az első vármegyéket maga Szent István király alapította, élükre ispánt állított. A XVI. századra a királyi vármegyék helyét a nemesi vármegyék vették át. Ezzel párhuzamosan szilárdult meg a főispáni tisztség és megnevezés és vált el a korábban még csupán a főispán helyettesének számító alispánétól. 1876-ban az ország egészét immár polgári vármegyékre osztották. Akkor a vármegyei főtisztviselők a főispán, az alispán és a másodalispán voltak. Mindhármuk közül egy vármegyében csak egy volt.

Az ispán (csak így magában) 1945-ig a nagy- vagy középbirtok mezőgazdasági munkásaira (béresek, napszámosok) felügyelő, munkájukat közvetlenül irányító, alacsonyabb szakképesítésű alkalmazott volt. (A felsőfokú mezőgazdasági szakembert az akkori mezőgazdasági „nagyüzemekben” jószágigazgatónak vagy gazdatisztnek hívták.) Ilyen ispánból egy vármegyében lehetett több tucat is. Nem egy közülük gorombaságáról, durvaságáról vált hírhedtté. De ez nem lehet ok a főispáni megnevezés iránti fenntartásokra. Olyan uralkodók, mint például IV. László vagy I. Lipót tettei miatt ne használjuk a király szót? Most a főispán vagy főispánság megnevezések használatának kifogásolói, ellenzői szinte mindig az utóbbi ispánképből indulnak ki. De például Fazekas Mihály Lúdas Matyijában Döbrögi ispánja uradalmi felügyelő volt, és nem vármegyei főtisztviselő, főispán, alispán vagy másodalispán.