Hirdetés

Normalizálni akarják a pedofíliát, olvasom. Leveszem a szemüvegem, megtörülgetem, hátha azzal van a baj. De nem, hiába sikálom feszt a megviselt üveget, attól még csak ez áll a papiroson, kinyomtatva-hajtogatva, postaládámba terjesztve. Normalizálni.

Van akkor még az a lehetőség, hogy aznap délután, amikor ez a lapszám készült, a rovatszerkesztő kiszaladt egy páros debrecenire a büfébe, közben a helyettese továbblendítette a feje fölött az írást, az olvasószerkesztő balszerencsés módon épp szabadságon volt, a napos szerkesztő meccset nézett, a korrektor pedig – a lapelőállítás eme kevés elismerést besöprő közkatonája, akit leginkább csak akkor vesznek észre, ha nem vesz észre valamit –, belefáradva fél élet hálátlan piszmogásába, átsiklott a gépelmény fölött, ám őszintén: e lehetőség kevéssé valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy volt itt valakinek (a stáb beleegyezésével) valamiféle közlési szándéka, épp ezzel a szóval. Ami amúgy létezik: normalizálódott a helyzet. Normalizálódott az időjárás. De hogy kerül a képbe a pedofília?? Izzadok erőst. Felütöm az értelmező szótárat. „Vmit normalizál: normát, mintát, egységes mértéket, állandó típusokat állapít meg vmire; szabványosít, egységesít vmit. [… ] Normalizálták a főzőedények méreteit.” Nem, biztos nem erre gondolt a híriparos. Bele se merek gondolni, miféle szabványokat akarhat valaki egy szörnyűséges bűncselekmény számára fölállítani, brrr. Van még lehetőség, azt mondja: „Normális állapotba juttat, normálissá tesz vmit; szabályoz. Normalizálták az árakat, a helyzetet, a két ország közötti viszonyt.” Nem, ez se jó, hát hogy lehet valamit, ami ab ovo nem bír normális lenni, normális állapotba juttatni??

Az meg se fordul a fejemben, hogy sem egyik, sem másik: a magyar anyanyelvű sajtómunkás csupáncsak egy másik nyelven gondolkodik, és annak a nyelvnek a divatos kifejezéseit erőszakolja tükörfordításban a magyar nyelvű cikkbe csikorgósan. Miért is tenne ilyet??

Kapcsolódó cikkünk