Hirdetés

Avar Anikótól idáig tiszta, világos leveleket olvastam. Nem mindenben értettem egyet vele, de ezzel a Fájó népnevekkel (42. szám) kár volt összezavarni az olvasó fejét. 45 után a koalíciós idők jöttek, majd a fokozatosan ránk boruló testvéri szocialista sátor csehekkel, szlovákokkal és (dáko)románokkal. Az oláhozás, tótozás ettől kezdve még mégis kisebb bűnnek számított, mint ha valaki felemlegette, hogy ott bizony szép számmal élnek magyarok. A cigány elnevezés meg gyűjtőneve (magukra is mondják) a több törzshöz, nyelvhez, foglalkozási ághoz tartozó népességnek. Az utóbbi évek eltartott kisujjú fogalomtorzító igyekezete kezdte a romázást erőltetni odáig, hogy a cigány férfi (roma) megnevezést húzzuk már a cigány nőkre is. Néger nép sincs, mert az afrikai népcsoportokat törzsek osztják meg több száz nyelvjárással. Az amerikai feketék kapták a néger (nigger) megkülönböztető nevet, amely az 1970-es évek végéig és még tovább is használatos volt, sőt a négerek ma is niggerezik egymást, a hülye BLM-felzúdítás ellenére is, persze erős és szándékos felhanggal.

Ha már megbélyegzés, legyen itt az italiano–olasz–digó szégyentelen hármasa. S ha valaki régi (ősi) magyar nevekről, szavakról beszélne, nem árt, ha előtte utánanéz: mikortól lehet magyarnak nevezni a hivatkozott szót/elnevezést? Lesz meglepetés bőven.

Kapcsolódó cikkünk