Hirdetés

(Még mindig téma a sajtóban Suhajda Szilárd halála.) Most, hogy már jó ideje biztos: sem önszántából, sem másként tér haza, illendő vagy nem szólni útjához, vagy teljes mértékletességet, méltóságot tanúsítani. Nem hazardírozva halni indult a hegyre, hanem csúcsteljesítményt produkálni. Magának és nekünk dicsőséget szakítani, ezért igazán illetlen és méltatlan a hátrahagyott űrbe hasznos tanácsokat ordibálni.

Értők szerint felkészülten, megfelelő szellemi, fizikai, lelki kondícióban indult úgy, hogy a K2-t már teljesítette, és célja a nagy ötök sorra mászása volt. Talán ismerte, de mindenképp élte Ady szavait, melyek így kezdődnek: „Csak akkor születtek nagy dolgok, / Ha bátrak voltak, akik mertek. / S ha százszor tudtak bátrak lenni, / Százszor bátrak és viharvertek.”

Nekünk, akik itt lent tipródunk, semmi közünk, hogyan számolt el magában azzal, hogy már az ő jövője is hazavárja, hiszen hihető: neki is, érte is tudott nagyot merni. Semmi közünk, hogy készült, hogy hasított időt, családja szívéből, munkájából részt útjaira. Magunk dolgával törődjünk akkor is, amikor teljesítményét örökös polcra tesszük. Hisz ő már az égi kávéház nagyjai közül néz le ránk. Emlékük örökké éljen.

Kapcsolódó cikkünk