Hirdetés

Dr. Pölcz Ádám nyelvészt kérdezte a cikkíró a Demokrata 2024. febr. 28-i számában. Veszélyes lehet-e az egyre elharapódzóbb hunglish a magyar nyelvre? Felhígíthatja-e ez az iskolásoknál divatos nyelvhasználat, a kamaszszleng a magyar nyelvet? Érdekes kérdés, hiszen a cikkben magától a docens úrtól olvashatunk átvett kifejezésként trendet, real-time-ot. Ezek és a hasonlók természetesen nem adnak okot vészharang kongatására. Az élet változásával ki- és bekerülnek, helyet cserélnek régi és új szavak, kifejezések. Pölcz Ádám szerint a mai hírvivő eszközökkel kitágult a világ. Míg nem vágják át a tengerfenékre fektetett kábeleket, bárki bárhol azonos pillanatú lehet az információs térben, azonos szabású gondolkodásra, érzésvilágra kényszeríthető.

Történelmi viharok erős nyomokat hagytak nyelvünkön, vannak a török időkből itt ragadt szavaink, és talán soha nem vetkőzzük le német szakszavainkat – velük nincs is baj. Még az idétlen és fantáziátlan divathullámok is elmúlnak. Az viszont félelemre, ezért figyelemre ad okot, hogy lomposodik, dudvásodik nyelvhasználatunk. Már hivatásos beszélők sem tudnak különbséget tenni aki és ami, ő és az között. Rettegve kerülgetjük a tartsuk észbent és hasonlókat („kétszáz méter múlva tartjál balra”). Eltűntek a mondatot jelző írásjelek, csak a pont maradt. A jelzők úgy lötyögnek összevissza, hogy ki kell találni, mire gondolt a költő. Egy példa: a híres Heves megyei vásár… Szanaszét dőlnek a pongyola mondatok: hamarosan itt a húsvét. Locsolkodni is majd mennek? Török, német, hunglish: jönnek-mennek, de a pongyolaság marad. A j és ly használata is fojtogató, mint Kunhalmi Ágnes butasága. Szörnyű a sok személytelenné tévő kerül, kapcsán, viszonylatában stb. körülményessége. Ma már semmink sincs, se lekvárosüvegünk, se magas homlokunk. Mindennel rendelkezünk. Gyakran egyenesen értelmetlen a lebegtetve, hangsúlytalanul nyújtott beszéd fölrántott mondatvégekkel. (Ellentettje a hadarás.) Színész, rendező az egyet nyomja meg az Egy szerelem három éjszakájánál. Fordítottan az azt gondolom, vélem esetében, ahol a második tagra teszik a hangsúlyt. Így pedig nem arról beszélnek, amit gondolnak, vélnek, hanem az állítás szerint azt csak gondolják.

Mindez komolyabb veszély nyelvünkre, mint az iskolások angolra ébredése.

Korábban írtuk