Hirdetés

Levélírónktól idei 36. számunkban jelent meg egy rövid írás a koszovói konfliktus lehetséges feloldásával kapcsolatban (Koszovói kettős szuverenitás). Most a konfliktust tágabb összefüggésbe helyezi. Levelét több részletben közöljük.

A szerb–albán konfrontáció gyökerei 1688–90-ig nyúlnak vissza, amikor a Habsburgok „felszabadító háborúi” a Balkán-félszigetet is elérték, és ott nagy népmozgást idéztek elő. A felkelt szerbek a törökök elől tömegesen menekültek el Koszovóból a Dunától és a Szávától északra fekvő területekre. Elhagyott helyükre pedig a Porta a mai Albánia területéről rendkívül nagy számban albánokat telepített be. Mindkét népet, a szerbeket is, albánokat is erős érzelmi szálak kötik Koszovóhoz. A szerbek számára Kosovopolje (Rigómező) a „középkori szerb állam és a szerb kultúra bölcsője”, ugyanakkor a „szerb Mohács”, a nemzeti tragédia színhelye, valóságos zarándokhely, 1389. június 15-én az első kosovopoljei csatában Lázár szerb kenéz serege vereséget szenvedett a töröktől és Szerbia az Oszmán Birodalom vazallusa lett. (A második kosovopoljei csatát már Hunyadi János vívta a törökökkel 1448. október 18–19-én). Az albánok is „bölcsőnek” tekintik Koszovót, 1878-ban itt fogantatott a Prizreni Liga, az albán nemzeti újjászületés zászlóvivője. Az 1912-es balkáni háború nyomán az Oszmán Birodalom szinte teljesen kiszorult Európából, Koszovó a Novi Pazar-i szandzsákkal és Macedónia nagy részével együtt Szerbiához került.

Az első nagy világégés után létrejött Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban (1929-től Jugoszlávia) csak a nevében szereplő három (szláv) népet ismerték el, az albánokat például nem. 1941 tavaszán, amikor Jugoszlávia is belekeveredett a háborúba, Koszovót és Macedónia albánlakta területeit az olaszok által 1939 áprilisában elfoglalt Albániához csatolták. Mussolini segédletével, történelmük során először, Koszovóval és Albániával „egy fedél alatt” létrejött „Nagy-Albánia” (1941–44).

A második világháború után Koszovó visszakerült az immár a szocializmus útjára térő Jugoszláviához. A hat tagköztársaság mellett két, a szerbekhez tartozó autonóm tartományt is létrehoztak: ezek az albán többségű Koszovó és a jelentős magyar és más kisebbségekkel rendelkező Vajdaság. 1980-tól a szerb vezetés fokozatosan korlátozta a két tartomány önkormányzatát, majd 1990-től, a Slobodan Milošević nevével fémjelzett korszakban csaknem teljesen felszámolta. Az albánok magasabb születési arányszámának következtében az 1981-es jugoszláv népszámlálás alapján Koszovó lakosságának már csak mintegy 10 százaléka volt szerb. (Folytatjuk)

Kapcsolódó cikkünk