1921 a magyar állam újjászületésének alapjait teremtette meg
A magyar állam újjászületésének és a nemzeti talpraállásnak az alapjait teremtette meg 1921 az Országgyűlés elnöke szerint.
Kövér László az Országgyűlés Hivatala által rendezett, 1921 – A nagy újrakezdés című konferenciához címzett köszöntőjét Bellavics István, a hivatal közgyűjteményi és közművelődési igazgatója tolmácsolta.
A házelnök levelében jelezte, hogy négy éve határozták el a történelmi konferenciasorozat elindítását, amelynek célja a magyar történelem sorsfordító és tragikus éveinek áttekintése.
Kövér László megfogalmazása szerint Magyarország 1918 ősze és 1920 nyara között egy felszámolási kísérlet tárgya volt. „A középkorban elveszett önálló magyar államiságunk visszaszerzéséért tragikusan súlyos árat kellett fizetnünk: elveszítettük történelmi országunk területének kétharmadát, nemzetünk egyharmadát idegen hatalmak fennhatósága alá, nemzeti rabigába és kisebbségi jogfosztottságba kényszerítették” – írta a politikus.
A házelnök megemlékezett Bethlen István miniszterelnökségének első esztendejéről, amely „a tűz eloltásának, az üszkös, még parázsló romok eltakarításának, a fájdalmasan nehéz döntések meghozatalának, a politikai kibontakozás, a belpolitikai stabilitás alapjai lerakásának, az új európai kényszerrendbe való beilleszkedés és alkalmazkodás, de egyben a nemzeti újjászületés kezdetének az éve volt”.
Hozzátette, ilyen körülmények között kellett az országot kivezetni a teljes nemzetközi elszigeteltségből, közben pedig a további területeket – Sopront és nyolc környékbeli települést – megtartani.
A házelnök levelében emlékeztetett, az ország konszolidációját roppant nehéz időszakban kellett megkezdeni; az összeomló gazdaság, a Tanácsköztársaság, majd a román megszállás és a félmilliós menekülthullám jelentette a mindennapi tragédiákat.
Rámutatott, Bethlen István a belpolitikai stabilitás megteremtése érdekében kötött megállapodást a szociáldemokratákkal, amit a társadalmi szolidaritás fokozatos erősödése, a megfelelő kultúrpolitika révén lelki és szellemi erőgyűjtés, 1927-től pedig a nemzetközi elszigeteltségből való kitörés követett.
A házelnök megjegyezte, 1920-ban a győztes nyugati hatalmak csak Magyarországot „dobták a történelem hentespultjára”, ám 1938-ban Csehszlovákia, azt követően a balti államok, majd Lengyelország következett; 1947-ben pedig Németország feldarabolásával a szovjet érdekszférába lökték a térséget.
„Akinek van történelmi hallása, az napjaink európai hangzavarában is felismeri az újkeletű hentesbárdok csattogásának hangját” – írta levelében Kövér László.
