Hirdetés

„Van program! Bokros Lajos bankár, leendő pénzügyminiszter a héten közzétette kedvenc országos napilapjában huszonöt pontos javaslatát Magyarország felvirágoztatására. A huszonöt pont olvasgatása sok kedves percet szerzett olvasóinak. Különösen a huszonötödik: harc a korrupció, a bennfentes kereskedelem, a csalárd csőd stb. ellen… Bokros Lajos ezt nyilván viccnek szánta. A program ugyanis körülbelül így foglalható össze: dobjunk be Téged is az aligátorok közé! Együtt sikerülni fog! Mi bedobunk, ők (az aligátorok) fölzabálnak.”

(Aligátoretető – Bencsik András, Új Demokrata, 1995/8., február 23.)

„Tény, hogy a Parlamentben felsültem az ajánlatommal. A Médiatörvény legelső vitái során ugyanis azt javasoltam, hogy a mindenkori kormány és a mindenkori ellenzék osztozzon meg igazságosan a Magyar Televízión. Legyen egyiküké az egyik, másikuké a másik közszolgálati csatorna, s ez megakadályozza majd azt, hogy valamelyikük teljesen kisajátítsa a közszolgálati televíziót. Ma is úgy gondolom, ez a javaslatom nem volt naiv. Az a nyár nagyon termékeny, alkotmányozó folyamatot hozott, a magamfajta amatőrök tárgyalásai nyomán alakult ki egy új társadalmi berendezés Magyarországon. Meggyőződésem, ha az az első médiaalku megköttetik, nincs médiaháború később, és sok minden másképp alakult volna.”

(Csíksomlyótól a Brodwayig – Székely Anna interjúja Kerényi Imrével, Új Demokrata 1995/7., február 16.)

„Mi lenne, ha végre megtartanánk a már hat éve esedékes tavaszi nagytakarítást? Mi lenne, ha a betiltott önkényuralmi jelképek mellett betiltanánk az önkényuralomra szervezkedőket is? Mi lenne, ha betiltanánk az SZDSZ-t, majd egy egészséges lendülettel végérvényesen kitakarítanánk őket a közéletből, a médiából, a pénzvilágból, a föld alól és a föld fölül, a szülőszobákból és az iskolákból, és mindenhonnan, ahol emberek élnek, ahová a kor elpusztíthatatlannak látszó pestise, a neobolsevizmus beférkőzött? (…) A Szabad Demokraták Szövetségét ki kell takarítani a közéletből, mert eljátszották minden jogukat a politikai létezésre. Az SZDSZ a neobolsevizmus fellegvára lett, az pedig géppen olyan veszedelmes a demokratikus társadalmakra, mint szellemi elődje, a neonácizmus.”

(És ha kirúgnánk őket? – Bencsik András, Új Demokrata, 1995/17., április 27. – a szerzőt ezért a cikkéért antiszemitizmus vádjával kizárták a Magyar Demokrata Fórumból)

„Nagyon fontosnak tartom azt a fajta szellemi mozgalmat, amire óriási szüksége van egy formálódó polgári Magyarországnak. Komoly megmozdulást érzékelek értelmiségi, újságírói, közírói körökben is. Intellektuális fölénybe került a jobbközép Magyarországa. Lehet, hogy jelenleg számszerű kisebbségben vagyunk, de ha a teljesítményt, a színvonalat nézem, azt kell mondanom: miénk a győzelem.”

(Miénk a győzelem! – Császár Attila interjúja Orbán Viktorral, Új Demokrata, 1995/19., május 11.)

„Az összeférhetetlen cigányoktól elszenvedett sérelmek nem kapnak a nyilvánosságban hangot. Sőt. Kezd a helyzet olyan színezetet ölteni, hogy a média szárnya és védelme alatt egy kisebbség büntetlenül terrorizálhatja a nagy többséget.”

(Amikor a valóság nem jön össze a képzelettel, akkor ki a hunyó? – A magyarok félnek a cigányoktól, és nem fordítva – Seszták Ágnes, Új Demokrata 1995/24., június 15.)

„Sajnos a magyar társadalom sokat szenvedett és sok hátrányban részesült azért, mert elébe ment, lefeküdt, megalkudott a liberálisok követelményeinek, és elhallgatott bizonyos dolgokat annak érdekében, hogy aztán vagy elnyerjen egy kis jutalmat, vagy kapjon egy kis levegőt. Ideig-óráig lehet levegőt kapni, de ha valakit meg akarnak fojtani, azt úgyis megfojtják. Csak azt nem fojtják meg, akiben van elég erő, hogy ennek ellenálljon, és vissza mer ütni, hogyha ütik.”

(Az elnök diszkrét bája – Bánhidai Károly interjúja Csurka Istvánnal, Új Demokrata 1995/32., augusztus 10.)

„– Nem zavarja, hogy ugyanolyan bajusza van, mint Bokros Lajosnak?

– Tévedés. Bokrosnak van olyan bajusza, mint nekem. Mostanában a koncertjeinken mindig felszólítom a pénzügyminisztert, vágassa le a bajuszát, mert rossz fényt vet rám.”

(Arckép – Matúz Gábor interjúja Schuster Lóránttal, Demokrata 1995/42., október 19.)

„Az a tény, hogy a Demokratát illetően olvasóink a nemzeti elkötelezettséget és a bátor szókimondást teszik első helyre, sejteni engedi, hogy nincs minden rendben a magyarországi nyilvánosság hazafias elkötelezettségével, de alighanem baj van már a szólás szabadságával is, ha a Demokrata »bátor szókimondása« ennyire felértékelődik, hiszen olvasóink mind a Demokratát, mind önmagukat többek között tárgyilagosnak, nyíltnak, sőt mérsékeltnek értékelik.”

(Demokraták a Demokratában – Demokrata 1995/48., november 30.)

Korábban írtuk