Hirdetés

„A három pártelnök közül kiemelve, Orbán Viktor a favorit. Népszerű és ismert politikus, akit egyéni tulajdonságai is alkalmassá tesznek a kormányfői feladatkör ellátására. Félő azonban, hogy Orbán Viktor kiválasztásával az ellenzék keveset markol és keveset fog. A Fidesz elnökének népszerűsége ugyanis szokatlanul nagy mértékben függ a média aktuális hullámzásaitól”

(Hogyan készítsünk miniszterelnököt? – Csermely Péter, Demokrata 1997/3., január 16.)


„És íme a szenzáció: összeomlás szélére jutotta Postabank. Meg nem erősített, de sokak előtt jól ismert okokból állítólag több milliárd forint hiányzik a kasszából. Remeg a Princz-birodalom… vajon kiszivárog-e valami?”

(Erőtér – Bencsik András, Demokrata 1997/7., február 13. A magyar sajtóban ez volt az első írás, amely a Postabank néhány héttel későbbi összeomlására felhívta a figyelmet.)


– Egy (…) vélemény szerint egy nagy és kíméletlen cápa akart betörni a magyar piacra.

– Erről semmi konkrétat nem tudok. De az időzítés elgondolkodtató. Pont 28-án tört ki a pánik, amikor adózási okokból a vállalkozók amúgy is kiveszik a pénzüket, a fizetések viszont csak pár nappal később érkeznek meg. (…)

– A sajtó hallgatott. Egyedül a Demokratában jelent meg annak a híre, hogy valami baj van. Hogyan érintette ez önöket? Olvasták?

 – Olvastuk. És jobban figyeltünk a történésekre. De nem volt okunk izgalomra, hiszen tudjuk, hogy minden rendben van.

– Minket egyesek azzal vádolnak, hogy mi indítottuk el a lavinát.

– Nincs okuk aggodalomra, cáfolom ezt a vádat.”

(Óvatosabbak leszünk – Szarka Sándor interjúja Princz Gáborral, a Postabank elnökével, Demokrata 1997/10–11., március 13.)


„Alapvetően romantikus alkat vagyok. Nagyon hiszek az érzelmekben, a föllángoló érzésekben, hiszek a nagy töltéssel bíró, sokszor pátosszal telített szavakban, illetve fogalmakban, mint például hazaszeretet, hűség vagy barátság.”

(Arckép – Farkas Adrienne interjúja Bubik Istvánnal, Demokrata 1997/15., április 10.)


„Amikor polgári Magyarországról beszélünk, nem holnapról és nem holnaputánról beszélünk, hanem a jövőképről. Szerintünk az országnak ebbe az irányba kellene haladnia.”

(A Fidesz Magyarország pártja próbál lenni – Földesi József interjúja Orbán Viktorral, Demokrata 1997/24., június 12.)



„A gazdasági, pénzügyi blöff mellett a Szent István portréjával megjelent új bankjegy hűen tükrözi a hazai politikai állapotokat is. A méret nyugati, a tartalom keleti, a korona nyitott. A Magyar Tudományos Akadémia szakértői ugyanis olyan javaslattal éltek, hogy a Koronázási Paláston lévő korona jobban illik Szent István fejére, mint a Magyar Szent Korona. Államiságunk jelképe nem, csak egy halotti korona kerülhetett fel a 10 ezer forintos bankjegyre. Az új bankó olyan, mint az egész rendszer: hamis és hazug.”

(Az új 9999 forintos – Demokrata 1997/35., augusztus 28.)


„Ez a lap, amit a kezükben tartanak, a Magyar Demokrata. Egyelőre kisebb terjedelmű, és fekete-fehér a borítója, de a Demokrata váratlan elhallgattatását követően, egy hét kihagyással végre megjelent. Most csak ennyire telt, mert öt napunk volt az újrakezdésre, ha a folytonosságot – egy szám kimaradása árán – meg akartuk őrizni. Pénzt kellett gyűjtenünk, lapengedélyt szereznünk, szerződéseket kötnünk, olcsó és jó irodát találnunk. Köszönjük azt a rengeteg baráti és együttérző telefont, üzenetet, amelyet a Demokrata megszűnése óta folyamatosan kapunk. Mondhatni, ez adta az erőt a folytatáshoz.

Ma sem tudjuk, miért szüntették meg lapunkat egyik pillanatról a másikra, csak azt, hogy nekünk semmiképpen sem szabad feladnunk a harcot, mi nem hallgathatunk el, mert bennünket olyan felelősség terhel, amit Önök, Tisztelt Olvasóink, ruháztak ránk.”

(Felhívás – Bencsik András, Magyar Demokrata 1997/1., szeptember 18.)


„Klebelsberg Kunót ma is ismerik. Göncz Árpád, Fodor Gábor vagy Magyar Bálint nevét viszont ötven év múlva csak a levéltárak tájékozottabb egerei nézegetik majd a kiselejtezett iratokon.”

(1 perc – Csermely Péter, Magyar Demokrata 1997/3., október 2.)

Korábban írtuk