Harmincéves a Demokrata
1997 – A Demokrata szemével
Harminc évvel ezelőtt, 1994. augusztus 18-án jelent meg az első Demokrata. Az évforduló alkalmából időutazásra hívjuk olvasóinkat. Arra vállalkoztunk, hogy az elmúlt harmincegy év lapszámait újraolvasva olyan válogatást nyújtsunk át önöknek, ami, túl azon, hogy látleletet ad arról, milyen is volt az adott év, milyen állapotban volt az ország, mivel küzdött a magyarság, egyúttal esszenciáját adja annak is, kik voltunk, kik vagyunk mi, milyen újság is a Demokrata.„A három pártelnök közül kiemelve, Orbán Viktor a favorit. Népszerű és ismert politikus, akit egyéni tulajdonságai is alkalmassá tesznek a kormányfői feladatkör ellátására. Félő azonban, hogy Orbán Viktor kiválasztásával az ellenzék keveset markol és keveset fog. A Fidesz elnökének népszerűsége ugyanis szokatlanul nagy mértékben függ a média aktuális hullámzásaitól”
(Hogyan készítsünk miniszterelnököt? – Csermely Péter, Demokrata 1997/3., január 16.)
„És íme a szenzáció: összeomlás szélére jutotta Postabank. Meg nem erősített, de sokak előtt jól ismert okokból állítólag több milliárd forint hiányzik a kasszából. Remeg a Princz-birodalom… vajon kiszivárog-e valami?”
(Erőtér – Bencsik András, Demokrata 1997/7., február 13. A magyar sajtóban ez volt az első írás, amely a Postabank néhány héttel későbbi összeomlására felhívta a figyelmet.)
„– Egy (…) vélemény szerint egy nagy és kíméletlen cápa akart betörni a magyar piacra.
– Erről semmi konkrétat nem tudok. De az időzítés elgondolkodtató. Pont 28-án tört ki a pánik, amikor adózási okokból a vállalkozók amúgy is kiveszik a pénzüket, a fizetések viszont csak pár nappal később érkeznek meg. (…)
– A sajtó hallgatott. Egyedül a Demokratában jelent meg annak a híre, hogy valami baj van. Hogyan érintette ez önöket? Olvasták?
– Olvastuk. És jobban figyeltünk a történésekre. De nem volt okunk izgalomra, hiszen tudjuk, hogy minden rendben van.
– Minket egyesek azzal vádolnak, hogy mi indítottuk el a lavinát.
– Nincs okuk aggodalomra, cáfolom ezt a vádat.”
(Óvatosabbak leszünk – Szarka Sándor interjúja Princz Gáborral, a Postabank elnökével, Demokrata 1997/10–11., március 13.)
„Alapvetően romantikus alkat vagyok. Nagyon hiszek az érzelmekben, a föllángoló érzésekben, hiszek a nagy töltéssel bíró, sokszor pátosszal telített szavakban, illetve fogalmakban, mint például hazaszeretet, hűség vagy barátság.”
(Arckép – Farkas Adrienne interjúja Bubik Istvánnal, Demokrata 1997/15., április 10.)
„Amikor polgári Magyarországról beszélünk, nem holnapról és nem holnaputánról beszélünk, hanem a jövőképről. Szerintünk az országnak ebbe az irányba kellene haladnia.”
(A Fidesz Magyarország pártja próbál lenni – Földesi József interjúja Orbán Viktorral, Demokrata 1997/24., június 12.)
„A gazdasági, pénzügyi blöff mellett a Szent István portréjával megjelent új bankjegy hűen tükrözi a hazai politikai állapotokat is. A méret nyugati, a tartalom keleti, a korona nyitott. A Magyar Tudományos Akadémia szakértői ugyanis olyan javaslattal éltek, hogy a Koronázási Paláston lévő korona jobban illik Szent István fejére, mint a Magyar Szent Korona. Államiságunk jelképe nem, csak egy halotti korona kerülhetett fel a 10 ezer forintos bankjegyre. Az új bankó olyan, mint az egész rendszer: hamis és hazug.”
(Az új 9999 forintos – Demokrata 1997/35., augusztus 28.)
„Ez a lap, amit a kezükben tartanak, a Magyar Demokrata. Egyelőre kisebb terjedelmű, és fekete-fehér a borítója, de a Demokrata váratlan elhallgattatását követően, egy hét kihagyással végre megjelent. Most csak ennyire telt, mert öt napunk volt az újrakezdésre, ha a folytonosságot – egy szám kimaradása árán – meg akartuk őrizni. Pénzt kellett gyűjtenünk, lapengedélyt szereznünk, szerződéseket kötnünk, olcsó és jó irodát találnunk. Köszönjük azt a rengeteg baráti és együttérző telefont, üzenetet, amelyet a Demokrata megszűnése óta folyamatosan kapunk. Mondhatni, ez adta az erőt a folytatáshoz.
Ma sem tudjuk, miért szüntették meg lapunkat egyik pillanatról a másikra, csak azt, hogy nekünk semmiképpen sem szabad feladnunk a harcot, mi nem hallgathatunk el, mert bennünket olyan felelősség terhel, amit Önök, Tisztelt Olvasóink, ruháztak ránk.”
(Felhívás – Bencsik András, Magyar Demokrata 1997/1., szeptember 18.)
„Klebelsberg Kunót ma is ismerik. Göncz Árpád, Fodor Gábor vagy Magyar Bálint nevét viszont ötven év múlva csak a levéltárak tájékozottabb egerei nézegetik majd a kiselejtezett iratokon.”
(1 perc – Csermely Péter, Magyar Demokrata 1997/3., október 2.)