Harmincéves a Demokrata
2002 – A Demokrata szemével
Harminc évvel ezelőtt, 1994. augusztus 18-án jelent meg az első Demokrata. Az évforduló alkalmából időutazásra hívjuk olvasóinkat. Arra vállalkoztunk, hogy az elmúlt harmincegy év lapszámait újraolvasva olyan válogatást nyújtsunk át önöknek, ami, túl azon, hogy látleletet ad arról, milyen is volt az adott év, milyen állapotban volt az ország, mivel küzdött a magyarság, egyúttal esszenciáját adja annak is, kik voltunk, kik vagyunk mi, milyen újság is a Demokrata.„[Orbán Viktornak] sikerült az, amit a trianoni országvesztés óta egyetlen politikus sem tudott elérni, hogy az elszakított részek magyarsága törvényes úton induljon el a nemzeti egységesülés felé. Ezt az úgynevezett státustörvénnyel érte el.”
(Magyarok, románok – Bencsik András vezércikke, Magyar Demokrata 2002/1., január 3.)
„Kiültünk éjszakánként a Halászbástyára és arról beszélgettünk (…), milyen kár, hogy nem érhetjük már meg, hogy onnan szemből, a Parlament tetejéről az a rohadt vöröscsillag eltűnjön. Hát megértük…”
(Arckép – Boros Károly interjúja Bayer Zsolttal, Magyar Demokrata 2002/1., január 3.)
„A budapesti Millenáris parkban megnyitott gigantikus kiállítás éppen olyan, mint a címe: Álmok álmodói, világraszóló magyarok. (…) A magyar géniusz még soha nem kapott ilyen hihetetlenül részletes, ugyanakkor költői szépségű kiállítást.”
(Világraszóló tárlat – Bencsik András, Magyar Demokrata 2002/1., január 3.)
„Az ember néha úgy érzi, hogy Magyarországon megkapja a méltó büntetését azért, amiért egyébként mindenütt a nagyvilágban dicséretet kap. A gyönyörű magyar népzenét mindenütt a világon megbecsülik, tisztelettel hallgatják és csak jót kapok érte. Itt meg fenékbe rúgást.”
(Arckép – Boros Károly interjúja Sebestyén Mártával, Magyar Demokrata 2002/3., január 17.)
„A [Terror Háza] múzeummal alapos késésben vagyunk. Ezt nem a Fidesz -kormánynak, és nem most kellett [volna] megcsinálni. (…) Nem azzal a céllal készül a terror-múzeum, hogy szép legyen. Ez egy gyászkeretbe foglalt épület, amely visszaadja, milyen volt az, amikor a terror árnyéka rávetült a mindennapokra.”
(A szembenézés ideje – Seszták Ágnes interjúja Schmidt Máriával, Magyar Demokrata 2002/8., február 21.)
Elköltöztünk! Új címünk: Andrássy út 124.
„Amit ötven év alatt tönkretettek az emberekben, hogy kiölték a hitet, a közösségi érzést, az öntudatot, azt nem lehet egyik pillanatról a másikra a rendbe tenni.”
(Sohasem hagytam el a Nemzeti Színházat – Fehérvári Zita interjúja Bubik Istvánnal, Magyar Demokrata 2002/12., március 21.)
„A szocialisták által beígért 19 ezer forint valóban példátlan mozgósító erővel bírt. Nincs jogunk elítélni az idős embereket. (…) A pénzt azonban nem kapják meg. Illetve a trükk még ennél is ördögibb. Mert megkapják a 19 ezer forintjukat, amivel megbuktatták Magyarországon a polgárosodást, de az energiaárak felszabadításával olyan mértékeben nőnek majd a költségeik, hogy amit most megnyertek a réven, azt a vám mind elveszi.”
(Tizenkilencezer forint – Bencsik András vezércikke, Magyar Demokrata 2002/15., április 11.)
„Részvételi rekordot és rendkívül szoros ellenzéki győzelmet hozott az országgyűlési választások (…) első fordulója.”
(Fordulat balra – Magyar Demokrata 2002/15., április 11.)
„»Nem sokon múlott, mindössze hat mandátum kellett volna ahhoz, hogy a polgári Magyarország építése folytatódjék. Mi, akik a polgári Magyarországot választottuk, sokan voltunk, többen, mint valaha, de egy kicsit még mindig kevesen« – mondta Orbán Viktor a választások második fordulójának éjszakáján.”
(Viktor, Viktor… – Sándor Csilla, Magyar Demokrata 2002/17., április 25.)
„A világ számos más országában is élhetnék, másutt is elérhettem volna ezeket az eredményeket, de én soha nem felejtettem el azt, hogy magyar vagyok, magyarnak születtem és itt is akarok majd meghalni.”
(Megmutatni, hogy a szeretet mire képes – Rozgics Mária interjúja Egerszegi Krisztinával, Magyar Demokrata 2002/18., május 2.)
„Orbán Viktor a budai Várban összegyűlt százezres tömeg előtt (…) azt kérte a polgári Magyarország híveitől, a következő három hónapban hozzanak létre (…) polgári köröket.”
(Polgári Magyarország mozgalom – Magyar Demokrata 2002/20., május 16.)
„Korábban a nagy előd, Horn Gyula is egy vállrándítással intézte el, amikor karhatalmista múltja miatt vonták felelősségre. »Na és?« – hangzott akkor a válasz, ami mára tovább fejlődött: D-209-es elvtárs már nem vállat vont, hanem egyenesen büszke múltjára, mondván, a haza érdekében dacolt a moszkvai elvtársakkal.”
(D-209 lebukott – J. Z., Magyar Demokrata 2002/26., június 27.)
„Nem volt nehéz dolga a Medgyessy-kormánynak az elő száz napban. (…) Eddig azt a megtermelt többletbevételt osztották szét, (…) amely jelentős részben az előző kormány gazdaságpolitikájának a hozama.”
(Üvegzsebek helyett üvegszemek – Bánhidai Károly interjúja Varga Mihállyal, Magyar Demokrata 2002/39., szeptember 26.)
„Tarolt a baloldal. A fővárosban és vidéken is. A szocialisták kampánya csakúgy, mint az országgyűlési választásokon, hatékonyabb és meggyőzőbb volt, mint a polgári pártoké.”
(17:3 – S. Cs., Magyar Demokrata 2002/43., október 24.)