Harmincéves a Demokrata
2007 – A Demokrata szemével
Harminc évvel ezelőtt, 1994. augusztus 18-án jelent meg az első Demokrata. Az évforduló alkalmából időutazásra hívjuk olvasóinkat. Arra vállalkoztunk, hogy az elmúlt harmincegy év lapszámait újraolvasva olyan válogatást nyújtsunk át önöknek, ami, túl azon, hogy látleletet ad arról, milyen is volt az adott év, milyen állapotban volt az ország, mivel küzdött a magyarság, egyúttal esszenciáját adja annak is, kik voltunk, kik vagyunk mi, milyen újság is a Demokrata.
„Nem a pártpolitika beszélt belőlem, amikor azt mondtam, hogy a másik oldallal nincs alku. Arról van szó, hogy semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó közreműködni egy olyan világ kiépítésében, ahol a cinizmus az úr, ahol hiányoznak az erkölcsi alapok.”
(Együtt fogunk maradni – Bencsik András és Bándy Péter interjúja Orbán Viktorral, Magyar Demokrata, 2007/1., január 4.)
„Este hétig a naiv szemlélőnek úgy tűnhetett, kommunikációs vereséget szenvednek a kormánypártok március 15-én. Este hét után már nekik sem lehetett illúziójuk. A Gyurcsány-cirkusz, amelynek egyetlen tagja sem mer már nyilvános eseményen beszédet mondani, estére ismét győzelemre állt, pedig délután még ragyogó időben Orbán Viktor negyedmillió ember előtt szónokolt az október 23-a óta háborús emlékeket idéző Erzsébet hídnál, és úgy festett, hogy végre változik valami. Estére azonban minden remény szertefoszlott.”
(A Gyurcsány-cirkusz – A március 15-i kommunikációs háborút a titkosszolgálat bevetésével ismét a kormány nyerte meg – Sándor Csilla, Magyar Demokrata, 2007/12., március 22.)
„Hogy mi a könyv titka? A természetesség, a finom női irónia, amely egy kicsit játékossá és költőivé tesz mindent, feloldja a nagypolitika kőmerevségét, leoldja a szobor talapzatáról a kovácsoltvas díszeket, sőt magát a közéleti szobrot is élő emberi lénnyé oldja fel, mert hát valójában az is élő emberi lény.”
(Az év könyve – Lévai Anikó: Konyhaablakból – Bencsik András, Magyar Demokrata, 2007/15., április 12.)
„Ha egy művésznek nincs hite, belehal. Minél több csapás ért, annál erősebb lett a hitem. Amíg az ember egyben van, és rábízza magát az isteni gondviselésre, az megmutatja, merre menjen, és miből lesz kenyér az asztalon.”
(Arckép – Boros Károly interjúja Pitti Katalinnal, Magyar Demokrata, 2007/16., április 19.)
„Ha Magyarország ember volna, a tünetek ezek lennének: leesett az orra, fél szemére nem lát, fél tüdeje nem működik, magas láza van, az eszméletét időnként elveszíti, a talpában tüske van, a háta csupa seb a korbácsolástól… így kell futnia az európai versenypályán egy szebb élet víziója felé. Ha Magyarország ember volna, már régen belehal a megpróbáltatásokba, amit kínzói nem kevés cinizmussal reformnak neveznek.”
(A polgári fordulatról – Bencsik András vezércikke, Magyar Demokrata, 2007/20., május 17.)
„– Hogy bírta a könyvheti hajnalig tartó dedikálást?
– Régi dilemma ez. A magyar nemzeti oldal választói nemcsak úgy tekintenek rám, mint egy párt vezetőjére, hanem a régi magyar álmok és vágyak képviselőjére is. Ez több mint politika. Ezért rengeteg ember szeretne velem személyesen találkozni, és egy könyv dedikálása mindig jó alkalom. Nem is akarom, de nem is tehetem meg, hogy akár csak egyetlen embernek is azt mondjam hajnali három felé, hogy köszönöm, elegem lett, menjünk haza. Amíg egyetlen ember is van, aki hajlandó órákat sorban állni, hogy velem találkozzon, kezet fogjon, hogy egy jó szót szóljon, addig tartozom annyival, hogy ha kell, hajnalig ott ülök.”
(Itt az idő – Bencsik András interjúja Orbán Viktorral, Magyar Demokrata, 2007/28., július 12.)
„Az iskolában belém vésődött: Csonka-Magyarország nem ország. Minden áldott nap mondtuk iskolakezdés előtt: hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Azt is: nem, nem, soha. Én nemzeti érzésű ember voltam és vagyok. Nem változtam. Utáltam a nácikat, utáltam a vörösöket.”
(Túlélni az időt – Monostori Tibor interjúja Gyarmati Dezsővel, Magyar Demokrata, 2007/37., szeptember 13.)
„[Az írás] örömteli gond, szeretem csinálni. Hogy mikorra lesz kész, nem tudom megmondani, mindig közbejön valamilyen más tevékenység, amit le kell bonyolítanom. Ma például biztosan írtam volna, de hála Istennek itt vagytok ti, ha nem jöttetek volna, elkeseredem, hogy én már nem is számítok, meg is semmisültem.”
(„Én mindent tudok” – Szabó Magda 90 éves – Barta Boglárka és Fehérváry Krisztina interjúja, Magyar Demokrata, 2007/39., szeptember 27.)
„Az a gondolkodás, amit Petőfi olyan remekül megírt, hogy »Más hazában híven őrzik / Mindazt, ami hazai, / A magyar nép régi kincsét / Elveti és megveti«. Ez a vers jól eltrafálja a gondolataimat, és azóta sincs előrelépés, ugyanaz a helyzet ma is. Ebben az értelmiség árulásának döntő szerepe van, elsöprő többségük nem magyar érdekeket szolgál.”
(Arckép – Boros Károly interjúja Dörner Györggyel, Magyar Demokrata, 2007/45., november 8.)
