A 65-ös számú sír titkai

Tavasztól immár a 42. évében folytatódik a feltárássorozat, amelyet a magyar régészek még 1983-ban, Kákosy László vezetésével kezdtek a thébai nekropoliszban, a halottak városaként is emlegetett és a Királyok völgyét is magában foglaló ókori temetőben.

Az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszékének csapata ma a Sejh Abd el-Kurna, a BME és a Károli Gáspár Református Egyetem szakemberei az El-Hoha nevű dombon folytatnak ásatást. E két helyszínen összesen több mint húsz ókori sír található. Ezek közül az egyik legérdekesebb, és nagy érdeklődést kiváltó a 65-ös számú, amelynek feltárása 1995-ben kezdődött a Sejh Abd el-Kurna keleti lejtőjén.

– A nyughely, továbbá a közvetlen közelében elhelyezkedő öt másik sír területén a VI–VII. században keresztény, közelebbről kopt kolostor létesült. Nyomait már az amerikai régészek is észlelték, akik előttünk dolgoztak itt, de a magunk részéről kötelességünknek éreztük, hogy teljes egészében feltárjuk – mondta lapunknak Bács Tamás egyiptológus, az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszékének docense, a Thébában folyó magyar ásatássorozat vezetője.

Ezek során kiderült, annak idején 8-10 szerzetes élhetett e kisebb kolostorban. Egy részük szállása valamelyik sírban volt: a kutatók megtalálták a kamrákban kialakított fekvőhelyek maradványait.

– A feltételezett vezetője után Küriákosz-kolostorként emlegetett létesítmény életének konkrét részleteiről keveset tudunk. Nem ismerjük a szerzetesek napirendjét, így még csak az sem világos, hogy a napi szentmisén túl voltak-e közösségi alkalmaik, esetleg együtt étkeztek-e – mondja az ásatásvezető. – Az előkerült maradványok alapján annyi egyértelmű, hogy igyekeztek gondoskodni szükségleteik ellátásáról: maguk művelhették a kolostor környékén fekvő földeket, maguk készítették az öltözékükhöz szükséges ruhaanyagot. Néhány fennmaradt, ótestamentumi szövegrészleteket tartalmazó pergamen arról tanúskodik, hogy a Biblia tanulmányozásával foglalkoztak, egy mészkő osztrakonon talált szószedet pedig elárulja, a szerzeteseknek foglalkozniuk kellett a görög nyelv elsajátításával is. Dúlásra, pusztításra utaló nyomokat ugyanakkor nem találtunk, ezért feltételezzük, hogy miután a környékbeli lakosság áttért az iszlám hitre, a kopt közösség helyzete megrendült, támogatásuk csökkent, utánpótlásuk megszűnt, így a kolostor egyszerűen elnéptelenedett.

Az ELTE BTK csapata kutatásának középpontjában azonban a 65-ös számú sír áll, amelyet az egyiptomi Újbirodalom idején, a Krisztus előtti XV. században létesítették.

– Egy Nebamun nevű előkelő kezdte kiépíttetni magának e monumentális sírkápolnából és aknasírból álló nyughelyet, aki Hatsepszut királynő (uralkodott: Kr. e. 1479–1458) egyik főembere, talán személyi titkára volt. Hogy közel állt a fáraóhoz, azt nemcsak sírjának mérete, de elhelyezkedése is igazolja: csaknem a domb tetején vágták a kőbe, fölötte már csak kevés nyughely található, melyek közül egy az uralkodónő kedvencéé – kezdi ismertetni az érdekességeket Bács Tamás.

Nebamun azonban – jelenleg nem ismert okok miatt – felhagyott a sír kialakításával, és az hosszú ideig befejezetlen maradt. Csak mintegy 350 évvel később, IX. Ramszesz (uralkodott: Kr. e. 1128–1109) idején vette birtokba és fejezte be egy Imiszeba nevű férfi.

– Ő fontos beosztást betöltő, magas rangú pap volt: az oltár felügyelője és a levéltár vezetője Ámon-Ré főisten karnaki templomában. Élete jó részében, a napi kultuszban játszott szerepe mellett, vallási szövegekkel és ikonográfiával foglalkozott, így nem okozott számára nehézséget, hogy megtervezze saját sírkápolnáját és megalkossa annak képi és szöveges programját.

Imiszeba úgy döntött: nyughelyét a királyi sírok és emléktemplomok mintájára készítteti el. A létesítmény belső terét így lenyűgöző falfestmények díszítik, amelyek mind méretükben – a legnagyobbak 10×4 méteresek –, mind kivitelezésükben a karnaki templomot és a királyi emléktemplomokat idézik. Az egyik szekkón például maga a fáraó, IX. Ramszesz látható, amint áldozatot mutat be a bárkájában pihenő Ámon főistennek.

E falfestmények tanulmányozása több, a nemzetközi egyiptológiában is érdeklődést kiváltó felismeréssel szolgált.

– Sikerült azonosítani például, hogy a legnagyobb, legizgalmasabb képek főalakjait Amenhotep készítette, a mellékalakokat és a hátteret ugyanakkor egy ismert festő kollégájára és segédeire hagyta, akik között a fia, Ammunakht segítette a munkáját – mondja az ásatásvezető. – Ez az Amenhotep nemcsak Dejr el-Medina – a király-, királynéi és hercegi sírok kivitelezési munkálatait végző kézművestelep – egyik lakója, de a szóban forgó kor vezető művésze volt: IV. Ramszesztől IX. Ramszeszig az összes fáraó sírjában megtalálhatók az alkotásai. Képességeinek érzékeltetésére talán elég annyit említeni, hogy válltól lábig egyetlen lendülettel, egyetlen vonallal rajzolt fel egy embermagasságúnál nagyobb női alakot, vagyis anélkül, hogy felemelte volna az ecsetet.

A magyar kutatók a 65-ös sír közelében, egy négy és fél méteres akna végén újabb, a XX. század elejéig bolygatatlan sírt találtak. A mindössze négy méter mély aknából nyíló sírkamra kimondottan szűk, az itt talált mellékletek – vagyis a beléje helyezett tárgyak, holmik, eszközök együttese – viszont meglepően gazdag volt. Játékok – például elefántcsontból készült dobópálcák – és ételmaradványok kerültek elő, többek között két nyolc hónapos borjú koponya- és lábszárcsontjai. Akkoriban e borjak húsát tartották a legzsengébbnek, legízletesebbnek, ebből következőleg meglehetősen sokat kértek értük a piacon.

Mindezeken túl egy különleges lelet is rejtőzött az akna mélyén: egy összegöngyölt, részben darabokra foszlott textília, amely összeillesztve és kifeszítve 7 méter hosszúnak és 1,7 méter magasnak bizonyult. Annak idején a Halottak könyvéből származó részleteket írtak fel rá készítői.

– Mindez azt bizonyítja, hogy az elhunyt nagy becsben állt az előtt, aki ide helyezte vagy helyeztette. Csakhogy a sírban nyugvó, Reniszeneb nevű férfi – beosztását tekintve – közönséges írnok volt. E pozíció semmiképp sem indokolta, hogy ilyen drága temetést kapjon. E címe mellett viszont az is szerepel, hogy „a király szerető fia”. Ezt nem úgy kell érteni, hogy a fáraó vér szerinti leszármazottja lett volna, sokkal inkább úgy, hogy részt vett egy uralkodó – nincs kizárva, hogy éppen Hatsepszut királyné – temetésén, méghozzá nem egyszerű szemlélőként, hanem a rítusban részt véve, kvázi papi szolgálatot látva el. Ezzel érdemelte ki ezt a címet, és annak birtoklásából következett, hogy sírjának melléklete igen gazdag lett. De hogy ez közönséges írnok hogyan juthatott el egy fáraó temetésére, és ott pontosan mit tett, egyelőre rejtély! – mondja Bács Tamás.

Az idei őszi szezon várhatóan az eddig összegyűlt leletek feldolgozásával és dokumentálásával, a falfestmények restaurálásával telik majd. Az ásatásvezető meglátása szerint a nagyközönség legkorábban négy év múlva veheti szemügyre a 65-ös számú sír csodálatos díszítését, de aki nem tervezi, hogy személyesen látogat el a helyszínre, nem kell ennyi ideig várnia: egy-két éven belül elkészül a magyar régészeti misszió eredményeit összefoglaló ismeretterjesztő könyv.