A bakonyi angolkert
A koronavírus-járvány alatt is várják a látogatókat hazánk botanikus kertjei. A Veszprém megyei Zirci Ciszterci Arborétum már kora tavasszal is változatos arcát mutatja a kirándulóknak. Az angolkert a Cuha-patak felduzzasztásával jött létre, a rend viharos magyarországi történelme pedig szó szerint többször is megtépázta, amiről a területén nyújtózó középkori romok is tanúskodnak.
A 18 hektáron nyújtózó Zirci Ciszterci Arborétum hazánk legmagasabb fekvésű fás gyűjteménye. Az angolkert legöregebb példánya egy 400 éves, őshonos kocsányos tölgy, úgynevezett „hagyásfa”. A településre érkező elődeinknek ugyanis egyrészt a város szélén magasodó régi templom tornya, másrészt az erdőirtások során meghagyott fák jelezték a hazafelé vezető utat, de árnyékukban szívesen pihentek meg a nyári mezőgazdasági munkában megfáradt földművesek is. Erről is mesél a ciszterci rend tulajdonában levő zirci botanikus kert, amelyben látogatásunkkor a százéves örökzöld és lombhullató fák mellett kora tavasszal nyíló virágok is jelezték a természet ébredését. A „bakonyi angolkertben” a római kortól a középkoron át az újkorig Magyarország történetének fontos epizódjai is megelevenednek.
A Sörös-tó titka
Már az utcafrontról is különleges látványt nyújt a kora tavaszi napsütésben megcsillanó, csípős szél fodrozta Sörös-tó az arborétum főbejáratánál. Az egykori lápos területen a mesterséges állóvizet a birtokra a török veszedelem után visszatelepülő szerzetesek létesítették. Szalay Jánosnétól, az arborétum vezetőjétől megtudjuk, a tó elnevezése arra utal, hogy az atyák már csaknem 300 évvel ezelőtt is főzték itt a „folyékony kenyeret”, hiszen a közegészségügyi szempontból nem éppen problémamentes ivóvíznél szívesebben kortyolgatták a gabonából készült aranybarna nedűt. A Sörös-tavat azonban nem csak a manufaktúrában használták, téli időszakban például jeget is törtek belőle, amit a helyi jégveremben tároltak. A török hódoltság után visszatérő szerzetesek több hasonló halastavat is létrehoztak a környéken, hogy a böjti időszakok idején kiszolgálhassák az igényeket.
– A parkot átszelő Cuha-patak táplálta Sörös-tó a középkorban a jelenleginél sokkal nagyobb kiterjedésű volt, még egy kisebb szigetet is magában foglalt. 1753-ban a ciszterci monostor közelében két nagy erdőirtást is végeztek. Feltehetően ekkor vágták ki a későbbi arborétum eredeti faállományát. A kiirtott erdő helyén elterülő szántóföldet aztán fokozatosan telepítették be a Bakonyban fellelhető őshonos fákkal: hárssal, bükkel és kőrissel. A fás gyűjtemény létrehozása több mint kétszáz évvel ezelőtt hatalmas kihívás lehetett, a munkálatok során még a patak medrét is áthelyezték. Néhány évtized múlva pedig úgynevezett exóták, vagyis más éghajlatról áttelepített fák is helyet kaptak itt, elsőként egy távoli vidékről származó vörösfenyő – meséli a gyűjtemény vezetője.
A tőzikétől a hársfasorig
Rózsaszínben pompázó kikeleti bangita mellett sétálunk, de a cserjét körülvevő tengernyi harangvirágú tőzike és hóvirágmező közelében látunk élénksárga, apró levelű guggon ülő kankalint is. A fűben medvehagymaligetek zöldellnek. A barokk kőhidakkal tagolt Cuha-patak fölé hajló növények hosszan lenyúló ágain vízcseppek táncolnak a kis vízesés közelében.
Az öt kilométernyi, részben zegzugos sétautat övező fákon rigó, csíz, cinke, fekete harkály, fakopáncs és mókus él, de fel-felbukkan az erdőben nyest, róka és őz is. Utóbbinak a szakemberek nem nagyon örülnek, mert ahogy Szalay Jánosné mondja, a nagy étvágyú párosujjú patások négyóránként esznek, akkor azonban három órán keresztül.
A gyűjtemény vezetője hangsúlyozza, hogy az arborétum örökzöldjei és madárodúi ilyenkor kora tavasszal ragyognak ki legszebben a jórészt levéltelenül árválkodó lombhullató fák rengetegéből. Megbújnak közöttük hazánk legidősebb, 100-120 éves selyemfenyőpéldányai is. De az angolkert leghíresebb része az 1800-as évek elején telepített hársfasor, amelyet a legenda szerint a Veszprémet Győrrel összekötő római út egykori nyomvonala mellé ültettek.
Középkori romkert
Az arborétum részeként a III. Béla király idejében épített első ciszterci templom és kolostorépület feltárt romjai is megtekinthetők. A török által feldúlt román stílusú régi templom és monostor épületét ugyanis a XVIII. századi visszatelepüléskor az atyák végleg elbontották, alig néhány csonk maradt belőlük. Majd 1732-től megkezdték a ma is álló új templom és rendház felépítését, amelyekhez a korábbi épületek tégláit is felhasználták.
A ciszterciek életében az 1950-es esztendő jelentette a következő nagy törést. A II. világháború után ugyanis a rendet feloszlatták, az atyákat elűzték a birtokról, és negyven esztendőnek kellett eltelnie, mire visszatelepülhettek. A rendszerváltás óta visszakapott öt gimnáziumukból négyben napjainkban már ismét ők tanítanak.
A pandémia harmadik hulláma alatt az apátság látogatóközpontjának attrakciói – benne a 60 ezer kötetet őrző Ciszterci Műemlékkönyvtár, valamint az egyház- és rendtörténeti kiállítás – zárva tartanak ugyan, de a nemrég felújított kéttornyú templomban a járvány idején is várják szentmisére a híveket. A barokk stílusjegyeket őrző Nagyboldogasszony-bazilika és a monostor épülete a díszudvarból nézve is impozáns látványt nyújt, örök emléket állítva a ciszterci szerzetesrend magyarországi megszilárdításának.
