A baloldal lebontaná a jogállamot

– Az ellenzék Gyurcsány Ferenctől Jakab Péterig egyre nyíltabban fenyegetőzik azzal, hogy ha jövőre választást nyer, felfüggeszti a jogállamot, semmibe veszi az Alaptörvényt, elvonja az Alkotmánybíróság jogkörét. Megtehetik?

– Bolsevik hatalmi reflexet idéző alkotmányjogi nonszensz minden olyan felvetés, amely úgy változtatná meg az alkotmányos jogrendet, hogy félreteszi az ehhez szükséges minősített többségi szabályokat és a vonatkozó hatályos eljárási kereteket. Mindent elárul a jogállamisághoz való viszonyukról, hogy miközben a hazai balliberális ellenzék, és hatásukra az Európai Unió intézményei, állandóan a szerintük leépített jogállamiságot kérik számon a magyar kormányon, a saját vágyott kormányzásukat a jogállami szabályok sárba tiprásával, lényegében diktatórikus alapon kívánják megvalósítani. A 2006-os őszi rendőrterrort pedig elfogadhatónak, jogállaminak tekintik. Jellemző, hogy ezen bolsevik szemléletű koncepciót olyan nevesnek kikiáltott jogászok fogalmazták meg először, akik ezer szállal kötődnek a Soros-birodalomhoz és a balliberális ellenzékhez. Veszélyessé az teszi ezeket a jogilag komolytalan felvetéseket, hogy a Gyurcsány vezette ellenzék már lényegében programként hirdeti őket.

– Ha jövőre nyernek, miként szállhatunk szembe a baloldali diktatúraépítéssel?

– Az Alaptörvény antibolsevik U cikke pont az ilyen sötét törekvéseket bélyegzi meg: „A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért, továbbá a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért.” Fun­da­mentális alkotmányos alaptétel ugyanis, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel. Az esetleg így született országgyűlési jogalkotási „termékek”, nevezzék őket törvénynek, határozatnak vagy bárminek, közjogilag érvénytelenek. A közjogi érvénytelenséget az Alkotmánybíróság az arra jogosultak, például az országgyűlési képviselők negyedének kérésére megállapítja, és az ilyen jogi normát megsemmisíti. Az Alaptörvény módosítása kapcsán is fennáll ez a jogköre az alkotmányvédő testületnek. A jelenlegi alkotmányos rendszerbe tehát be van építve egy olyan védelmi mechanizmus, amely az esetleges ilyen balliberális ámokfutást képes lehet megállítani. Persze ennek a népszuverenitási szempontból a leghatékonyabb és kívánatos megakadályozása az, hogy ennek a se Istent, se hazát, se családot nem kímélő, korábban már bizonyíthatóan kártékonyan kormányzó és globalista érdekeket szolgáló szörnykoalíciónak esélyt sem adnak a választók a hatalomgyakorlásra.

– Az államigazgatásban vagy épp a rendvédelemben dolgozó embereknek milyen jogaik és kötelességeik vannak? Egyáltalán, jogi tekintetben legitim lehet-e egy miniszterelnök és kormánya, ha nem esküszik fel az Alaptörvényre?

– Ha egy kormányzat a közjogi érvénytelenség talaján, az Alaptörvényt és jogalkotási törvényt sértő módon kezd jogszabályokat alkotni, azok is érvénytelenek lesznek. A kormánytisztviselői karra és az államigazgatási szervekben szolgáló szakemberekre vonatkozó egyik legfontosabb követelmény a törvényesség és a szakszerűség elve. Ebből következik, hogy kötelesek megtagadni a bűncselekményt megvalósító utasítást, illetve megtagadhatják az olyan parancs végrehajtását, ami jogszabályba vagy a kormányzati igazgatási szerv által kiadott normatív utasításba ütközik. Hasonló szabályok vonatkoznak a rendvédelmi szervek tagjaira is. Felmerül az Alaptörvény szerinti ellenállási jog gyakorlása társadalmi szinten is abban az esetben, ha az országgyűlési többség a már említett közjogi érvénytelenséget eredményező módon taszítja félre az egyébként az egész jogrendszer alapját jelentő Alaptörvényt és a több mint húsz sarkalatos törvényt. Az Alaptörvényt jogszerűen az összes országgyűlési képviselő legalább kétharmada módosíthatja, a sarkalatos törvényeket pedig a szavazáskor jelen levő képviselők kétharmada. Ennél kevesebb képviselői szavazat ezen jogforrásokat érvényesen módosítani nem tudja. A jogszabályok egyértelműek abban is, hogy ha a kormány tagjai nem tesznek esküt, amelynek része az Alaptörvény betartására és betartatására vonatkozó vállalás is, nem gyakorolhatják jogkörüket. Az eskütételt megtagadó kormány legalitását és legitimitását is elveszti.

– Puccsra készül-e a baloldal?

– A jogállamiság és a demokratikus parlamentáris rendszer fogalmi eleme az, hogy bárki megfogalmazhassa elmarasztaló véleményét a kormány tevékenységéről, és arra törekedjen, hogy a hatalmat gyakorló pártok törvényes eszközökkel, erőszakmentesen és tiszta választások eredményeként elveszítsék a kormányzás jogát. Ez a lehetősége messzemenően megadatott a szivárványkoalíciós ellenzéknek, és túl is teljesítik, mivel gátlástalanul élnek a legválogatottabb fenyegető, gyalázkodó, szociális demagógiától és valótlanságoktól hemzsegő kommunikáció széles eszköztárával. Mégis naponta harsogják a hazai és európai sajtóban, jelentik fel hazánkat, illetve íratják le lobbihálózatuk révén jogállaminak csúfolt politikai jelentésekbe azt, hogy nálunk megszűnt a jogállam és a parlamentarizmus. És persze a szocialista–liberális kormányzás időszaka alatt indítottak végül felmentéssel végződött, sokéves, meghurcoló büntetőeljárást Budaházy György ellen, aki a 2006. őszi rendőrterrort követően 13 határozott és kemény hangvételű üzenetben követelte a nemzetáruló kormány távozását, és vázolta a Szent Korona-eszme jegyében felépítendő új államrend elemeit. Puccshoz, egész pontosan a büntető törvénykönyv szerint az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása bűntettének előkészületéhez azért ennél több kell. Ehhez felhívásoknak kellene elhangozniuk, amelyek olyan közvetlenséggel irányulnak az alkotmányos rend erőszakos vagy erőszakkal fenyegetve történő megváltoztatására, hogy az közvetlenül és reálisan veszélyeztesse az államberendezkedést. Az erőszakkal fenyegetve fordulat egyre inkább tetten érhető lényegében mindegyik ellenzéki miniszterelnök-jelölt börtönnel fenyegető, kézivezérelt koncepciós eljárásokat kilátásba helyező üzeneteiben. Ezek már erősen feszegetik a véleménynyilvánítási szabadság kereteit, és alapos vizsgálatot követően akár büntetőjogi értékelést is nyerhetnek.

– A Gyurcsány vezette ellenzék szembeszállna-e a brüsszeli támadásokkal, vagy inkább kapitulálnának például a genderügy vagy a betelepítési kvóták ügyében?

– Az elmúlt évek tapasztalati tényeire és a Brüsszelhez való szervilis viszonyulásukra való tekintettel nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy kijelenthessük: azonnal a behódoló önfeladás útjára lépne a remélhetően soha hatalomra nem jutó szivárványkoalíció. Habozás nélkül teljesítenék globalista kitartóik, netán tartótisztjeik utasításait minden olyan, a nemzeti megmaradás szempontjából stratégiai területen, ahol eddig a nemzeti kormány kőkemény ellenállást fejtett ki és ütközéseket vállalt. És persze ekkor megnyílnának a mostanában emiatt egyre inkább elzáródó EU-források, és persze innentől minden jogállami problémát rendezettnek minősítenének, akkor is, ha, ne adja Isten, 2006 őszéhez hasonlóan a balliberális kormányzat ismét az állami terror eszközéhez nyúlna a tiltakozókkal szemben. Az európai önfeladás, öntudat-, hit-, hagyomány- és kultúravesztés Svédország, Németország vagy Franciaország példáján látható útja várna ránk, ahol a hazájukat szeretőket gyűlölő globalista elit az eddigi tendenciákat folytatva, aprólékos hentesmunkával hazánkat mint nemzetállamot felszámolná, a lakosságcserét célzó tömeges bevándoroltatást levezényelné, a nemzeti öntudatot romboló multikulturalizmust, a szexuális devianciák romboló eszméit, a nemzeti vállalkozásokat marginális szerepre szorító multinacionális tőkés társaságokat és nemkülönben a mindezt elvtelen módon végrehajtó technokrata klientúra tagjait korlátlan uralomra juttatná.

– Milyen cselekvési lehetősége van Magyarországnak a hazánkat belső és külső sugalmazásra politikai és jogi fronton egyaránt támadó, külföldről pénzelt, NGO-nak nevezett politikai szervezetek ellen?

– Ezekkel szemben az erre hivatott szervek szerintem messze nem használják ki a nemzetbiztonsági védelem érdekében rendelkezésükre álló jogi lehetőségeket, pedig lenne jogalap a fellépésre. A Soros-birodalom jól szervezett, széleskörűen kiépített és hatalmas pénzügyi, média- és lobbierőforrásokkal bíró, civilnek maszkírozott, de lényegében egyértelműen politikai szervezetek formájában működő hazai lerakatai összehangolt tevékenységükkel kétséget kizáróan a nemzeti szuverenitás, a hagyományos nemzeti értékek, a nemzeti önazonosság, a keresztény és hagyományos nemi identitás felszámolására törekednek hazai és külföldi politikai szövetségeseikkel. Megítélésem szerint a tevékenységük egyes elemei kimeríthetik a hazaárulás büntető törvénykönyvi tényállását, de mindezt alapos felderítés és vizsgálat kell megelőzze. Ugyanis az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, hazaárulás bűntette miatt öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ennek fényében különösen visszás és a kettős mérce tipikus esete, hogy az ügyészség elutasította a szexuális deviáns propagandisták egyik kártékony és alkotmányos jogrendünkre fittyet hányó zászlóshajója, a Háttér Társaság elleni feloszlatási törvényességi kérelmet, amit az általam vezetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom terkjesztett elő, tényekkel, bizonyítékokkal alátámasztva. Ebben az élet-halál helyzetben ez elfogadhatatlan, különösen annak fényében, hogy közben szemlátomást végigvisznek amúgy jogilag bukásra ítélt eljárásokat a 2010 előtti időszak hazafias ellenállóival és a Soros-hálózat kútmérgezése ellen cselekvő hazafias civilekkel szemben, akár minden alap nélkül.

– Mire számíthatunk, ha 2022-ben nyer a baloldal?

– Ezt a lehetőséget végig sem szeretném gondolni, de vélhetően drasztikus gyorsasággal építenék le, vernék szét a jelenlegi kormányzati időszak progresszív elemeit: a család- és otthontámogatást, a patrióta gazdaságpolitikát, a segély helyett munka elvére épülő foglalkoztatáspolitikát, a csökkenő közterheket, az emelkedő jövedelmeket és a gyarapodó nemzeti vagyont, a keleti partnerséget, az elszakított magyarság felkarolását, a hadiipar és a honvédelem fejlesztését, a keresztény egyházak és iskolák támogatását, a közép-európai együttműködést és így tovább. Másrészt az „elszámoltatás” jegyében az általuk elfoglalt intézmények útján közel sem jogállami módszerekkel vadásznának le nemzeti politikusokat, kormánytisztviselőket, vállalkozókat és a nemzeti identitás szempontjából fontos szervezetek patrióta vezetőit, tagjait. Célkeresztbe kerülne számos nemzetstratégiai intézmény, elzárnák a magyarság számára létfontosságú pénzforrásokat, újraindulna a stratégiai ágazatok külföldi kézre játszása és a segélyezés, külkapcsolatainkban ismét a szervilis behódolás nyerne teret. És közben közpénzen arról győzködnék a társadalmat, hogy mindezt hazánk érdekében teszik, és ami persze szerintük nem lenne „propaganda”. Hatalmas a tét: ezen sötét jövőt ígérő forgatókönyvet a nemzetben gondolkodó választók milliói megakadályozhatják jövőre, ha elegen, felelősen és jól döntenek.