A bánáti bazsarózsa
Mára jószerével senki előtt sem kétséges, hogy a magyarság belső-ázsiai származású nép, a hun–avar–magyar folytonosság bizonyított. Érdekes, hogy léteznek olyan növények, amelyek génjeikben megjárták azt az utat, amit eleink. Ilyen a vadon élő bazsarózsánk.
Rómában a középkorban nagy pompával ünnepelték meg a rózsa virágzását, mert okkal tartották a legszebb virágnak. Májust, a virágzás szabados elemekkel is színezett programsorozatát a rosaria fesztiválsorozata zárta a birodalomszerte különlegesnek tartott növény tiszteletére.
Mivel a rózsanyílás a Szentlélek eljövetelének idejére esett, később a pogány rózsaünnep szépen belesimult az egyik legnagyobb keresztény ünnepbe. Mondhatjuk, hogy a pünkösdi rózsa keresztapja az egyház volt. Elég hosszú idő telt el addig, amíg a pünkösdi rózsát megnevezték. A XVI. században a humanizmus idején kaptak külön nevet az egyes rózsafajták és a sokszirmú virágjuk okán szépséges, a Szentlélek eljövetelét jelképező rózsák.
A bazsarózsa a Kárpát-medence egyik legrégebbi kultúrnövénye, Paeonia néven. Európába Kínából érkezett, ahol hatalmas területeket népesít be. Elnevezésére legalább két elmélet utal. Az egyik szerint a görög isteneket a növény gyökereivel gyógyító orvosról, Paionról kapta különleges nevét, más források szerint a diadalmi éneket jelentő „paean”-ról. A bazsarózsát hosszú évszázadok óta gyógynövényként használták.
A hazai flóra ritka, védett faja kizárólag a Mecsek irtásrétjeinek peremén tenyészik. A bánáti bazsarózsa a Kárpát-medencében született, itt él, tehát igazi hungarikum. Nem nehéz fölismerni, mert virágának sötétvörös szirmai hasonlítanak kerti rokonaira. Értékét ritkasága és a hosszú generációk sora adja. Örökségként az utolsó jégkorszak hagyta ránk, és azóta él a Kárpátok koszorújában. A piros – vagy kerti – bazsarózsa vagy pünkösdi rózsa vadon élő alfaja a bánáti vagy mecseki bazsarózsa, latin nevén Paeonia officinalis ssp. banatica. A ritka növény legnagyobb állománya a Zengő oldalában él, itt található e bazsarózsaalfaj világszerte ismert példányainak 90 százaléka (a többi Erdély, Horvátország és Szerbia közeli térségeiben). A fokozottan védett növény megmaradása a Zengőre tervezett radarállomás vitáinak idején a környezetvédők kiemelt célpontjává vált. A beruházási területről a Honvédelmi Minisztérium 12 ezer tövet kiásatott eredeti élőhelyéről, hogy máshová telepítse át. A mikroklímára érzékeny növények többsége azonban új helyen nem maradt meg, zömük elpusztult, többek között ez is szerepet játszott a beruházás törlésében.
Aki a Zengő oldalában sétál, azt látja, csak azok a bazsarózsák nyitnak szirmot, amelyek eredeti helyükön maradtak. Csakúgy, mint a magyar ember: az erőszakosságot, kultúrája megváltoztatását, hagyománya sárba tiprását nem éli túl.
