A bankóval alágyújtott falu

Olyan bolond dolog van elterjedve faluszerte, hogy a mostani, András napi, immáron negyedik sorsdöntő választás is csak annyit ér, mint halottnak a csók, és december végén a Jézuska hozza majd el a burai karácsonyfa alá az ötödiket. Amíg az athéni Periklész vagy Démokritosz (Kr. e. 460–370) lehet hogy tanácstalanul vakarná a fejét, addig a Tisza partján újabban ez bevett szokás. Hogy lesz vagy nem lesz, nem tudni, mindenesetre a hivatal előtti parkolóban tucatnyi közmunkás ácsolja a betlehemet.

– Szerintem is lesz újra választás, mert a Zsigáék most is elcsalják. Ezerrel kopogtatnak a kapukon és 20 meg 30 rongyért veszik meg a csóré cigányokat – veti oda rutinos nyilatkozó módjára a cingár cigány, Kuka (becsületes nevén Fehér Zoltán), miközben a hivatali fészerből előhozott Szűz Mária fejét simogatja a hóna alatt.

– A főnök asszony mondta ezt magának? – kérdem tőle, intve az öles méretű műanyag názáreti szűzre.

– Nem ő a góré – tesz sínre egy másik közmunkás. – Ehun-e, a kis Jézus az, a király – és már rakja is le a csecsemős jászolkát a háromkirályok előtti szalmára.

– Cigány létemre Vavrik Gézára szavazok, pedig az paraszt, és nem Fekete Zsigára, mert uzsorázik, tele van pénzzel meg fekete autókkal, csak a szégyent hozza a cigányságra – korteskedik Kuka oldalbordája, aki szegény olyan sovány, hogy téglát kell akasztani a szoknyájára, ha fújni talál a szél.

Na, erre egy igencsak előnyugdíjas korú Opelből szakállas fiatalember pattan ki és rákiált:

– Mit pofázol itt? Vavrik seggét nyalod, mert ad neked közmunkát! Te is pénzecskéért csinálod a balhét. Ha Zsiga tartana ki, őt dicsérnéd, rá szavaznál!

– Ne ugass, ember! – ordít vissza a nő. – Ne tedd magadat, mert beverem a kocsiablakod. A feleségedet hajkurászd…

– Szoktam, elölről meg hátulról is – dicsekszik röhögve a szakállas. – Addig csináljátok itt a feszkót, hogy összeugrik az egész falu, véres karácsony lesz, te drogos….

Kuki, Titász, Kis Teknős meg a lóvé

Vavrik polgármester, aki minden bizonnyal világcsúcstartó, hiszen esztendő alatt már negyedszer állítják mérlegre, miközben viszi a hivatalt, rezzenéstelen arccal értékeli a történteket:

– Szerencse, hogy nem volt csonttörés.

Azt mondja, szerinte is valószínű az ötödik menet, ha ellenfele meg a mögötte álló családi és vállalkozói klán ugyanúgy csal, mint eddig.

Forr a cigány falu (a 3300 lakos 90 százaléka roma), akárha ötezresekkel gyújtottak volna alá. Túró Piroskával, a választási bizottság helyettesével vesszük át, mint gyerekek a többismeretlenes egyenletet, mi történt a tavalyi országos önkormányzati választások óta. Az útvesztőkhöz vizsgázott közlekedési rendőr is kevés lenne.

A nagy versenyt, ugye, Vavrik nyerte Fekete előtt, aki így alpolgármesterként, 3 képviselőtársával a polgármestert okolva összeférhetetlenséget kiáltott a nyáron, és feloszlott a testület. A második választást, egyben az első időközit október 5-re írták ki, amelyen vélhetően pénzszerzési motiváltságtól szédülten a mindössze hat képviselői helyért – nem elírás! – 77 jelölt indult, ugyanennyi delegálttal, ami, lássuk be, országos történelmi csúcs. A temérdek indulónál és delegáltnál is több volt azonban a korrupció, a szavazatvásárlás, olykor vérrel szentesített választási csalás, ezért Vavrik és Fekete is óvást nyújtott be a bizottsághoz. Egyébként ismét Vavrik nyert.

Következett a harmadik menet november 2-án, halottak napján, amiről lapunk november 5-i számában Választás cigányúton címmel számoltunk be. Már akkor is arról értekeztek faluszerte, hogy megint röpködnek a pofonok, a fenyítések meg az öt- vagy tízezer forintosok egyetlen szavazatért. Úgy is lett! Ha szabad ilyet mondani, ez a forduló még agyafúrtabbnak és még aljasabbnak bizonyult az októberinél. Mivel Vavrik és Fekete mindent bedobtak, ami a kezük ügyébe került, a részvétel nagyot ugrott, 70 százalék fölé. A pazar, rátermett jelöltekre, például gúnyneve alapján Kis Kukira, Titászra, Kis Teknősre vagy éppen Kupak Sanyira meg a többire aszerint szavaztak a választási delegáltak aktív közreműködésével a polgárok, hogy melyikük mennyit fizetett érte.

A cigány rafinéria ékkövei voltak például, amikor több urnában is összesen tizenegyezer ottfelejtett kenőforintot találtak, vagy amikor tíz-, más esetben hatvanezerért kellett a szavazónak még az igazolványait is odaadni, biztos, ami biztos, a kerítőnek. A delegált pedig azonosított és szavaztatott velük oda, ahova cserébe a pénzért kellett. Akadt olyan fiatalember, aki a voksáért bezsebelt 30 ezerből úgy bedrogozott, hogy felvágta az ereit. Ennek a véres menetnek a végén csak Vavrik nyújtott be óvást, amit tanúvallomásokkal is kiegészített, néhány esetben még ma is folyik a rendőrségi vizsgálat. A szavazást viszont ezúttal végre Fekete Zsigmond nyerte, de hiába.

Nagyon is hiába, mert a fényre került bankók, csalások és vallomások ismeretében a bizottság, végül pedig a Kúria, mivel „megingathatják a választás hitelességét”, megsemmisítette annak eredményét, és november 30-ra újabb időpontot tűzött ki.

Annak, hogy szenzációt csinált és nagyon is felkapott lett Tiszabura, az itt élők ihatják keserű feketelevesét, például azért, mert évente többet járnak választani, mint templomba. Ami nem nehéz, mert a roma vallásos ugyan, de templomkerülő. Hogy mi a vezérkérdés? Hát csak az, hogy mitől a lankadatlan harci kedv és az országos átlagot messze felülmúló választási hajlandóság? Lehet ez a demokrácia cunamiszerű kiáradása a Tisza parti településen? Vagy inkább egy magyar–roma versengés a helyi hatalomért, a pénzes állásokért, a falusi beruházásokért? Vagy csak szimplán könnyű és gyors pénzkereset hajtja a megvehető atyafiakat a szavazóhelyiség küszöbére? Egybekötve egyre mutatósabb választási csokor, annyi szent!

Szennyvíz és rézkábel

Elmondom én, ha le meri írni, szólít meg tanári hangon az erős kézfogású Fehér Attila.

– Ha le meri írni és meg is jelenteti, de csak akkor, elmondom én magának, mi a valódi helyzet a háttérben – így Fehér, aki a Roma Felemelkedési Misszió színeiben indul Vavrik csapatával. – Hiteles ember vagyok, favágással meg telepítéssel keresem a kenyerem, a lányom pedig ügyvédnek tanul – citálja rövidített önéletrajzát. – Ja, és senkitől nem félek! No kérem, a Zsiga egy fogott, bűnöző ember, mint az a Magyar Péter. Csak bábunak kell egy másik faluban élő nagyvállalkozónak, aki felsőbb kapcsolatait kihasználva mozgatja a szálakat. Zsiga apja szocpolos házak építésével szedte meg magát, aztán jött neki az a Tüzép-telepes biznisz, és haverságban áll a nagyvállalkozóval, a Zolival is. Le akarják uralni a környéket.

– Ettől van állítólag Zsigának még a bőre alatt is pénz?

– Nem csak ettől, de ne vágjon közbe! Zsiga nem dolgozik, uzsorázik, seftel, szóval egy bűnöző, én már a rendőrségen is feljelentettem. Ugyanakkor meg végrehajtó, a Zoli markában. Tudja, mi a tét? Az a 400 millió forint, ami ivóvíz kiépítésére már Tiszabura számláján van, meg Tiszabőre is hamarosan küldi az állam. Nekik ez a buli, uram!

Beszúrandó, mert idetartozik, hogy szigorú uniós előírás kötelezi a térséget az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés sürgős kiépítésére, amit Tiszabő polgármestere, Novák (Mága) Csaba telefonon erősített meg a nekik is járó 400 milliót illetően. Mindezt Vavrik megfejeli még azzal, hogy a burai szennyvízelvezetés közel 3 milliárdba kerül majd, és csak idő kérdése, mikor fognak bele. Ezek pedig nagy és pénzes munkák, úgy vonzzák a vállalkozókat, mint lomis cigány tekintetét a rézkábel.

– Na, ehhez kell Zolinak meg a csókos haverjainak a Zsiga, és ebbe jól passzolnak bele a csóró romák, akiket kilóra megvesznek – partizánkodik tovább erős kezű Fehér Attila. – Ráadásul a cigány közösségek szövetségétől tudom, hogy a Zsigát nem ők indították polgármesternek, pedig az ajánlásán úgy szerepel, de ilyen papírt az akkori elnök, Tatai Ferenc soha nem írt alá. Szóval függetlenül attól, hogy hány választás lesz még, vagy hány nem lesz, ezek a gazemberségek nem maradhatnak büntetés nélkül.

Nekem van erkölcsim is

Ezekről a Vavrikkal közösen tett súlyos kijelentésekről meg akartam kérdezni Fekete Zsigmondot is, de műkőből öntött fehér sörényű oroszlánokkal meg veres csőrű flamingókkal ékesített Tüzép-barokk portáján hűlt helyét találom. Kiáltásomra alacsony asszonyság jön elő a magas építésű Mercedes meg BMW autók takarásából.

– Nincs itthon a Zsiga, mert pár napja eltört a lába, és be kellett nekije mennie a városi kórházba – mondja, és fordul is sarkon.

Véleményét üzleti tevékenysége firtatásával kapcsolatban az előző november 5-én megjelent riportomban már megfogalmazta: „Hogy én uzsorázok meg lopok, az teljesen lehetetlenség! Csak egy embert hozzon ide elém, aki ezt állítja. Nekem erkölcsim is van. Elővegyem? Az a bajuk, hogy sok a pénzem? Abból én csak jót akarok a falunak, tudnám vezetni a cigányságot, mert ez már cigány falu! Az a kevés magyar, aki még itt van, nem sok vizet zavar.”

Igaza van, és nem csak abban, ami a számszerűséget illeti, hanem a tendenciában is, ami felé a település öles léptekkel halad. Számos helyen az országban demográfiai tény, hogy a cigányságnak saját kezébe kell vennie a sorsát, ha ért hozzá, ha nem. Ahová most megérkezik Tiszabura, az útelágazás. És nem lesz többé kire mutogatni! Nem mindegy, milyen tudású, képzettségű és erkölcsű jövő alakul a Tisza mentén.

Lesz-e ötödik menet?

Kocsmára, roncs autóra meg suhanóra (motorkerékpár), arra mindig kerül valahonnan pénzecske, sorolja Tóth Sándor képviselőjelölt, aki az iskolai étkeztetést vezényli.

– No meg kaparós sorsjegyre – teszi hozzá. – Három kocsmát tart el ez a nép, miközben étkezési hozzájárulást senki sem fizet az iskolában, mert állítólag nincs jövedelmük meg munkájuk. Ingyen eszik a gyerek, az apja meg sörösüveggel hadonászik. Persze, hogy eladja a szavazatát néhány ezresért. Szerintem most is legalább 30-40 millió kenőpénzt osztanak szét közöttük. Csoda, ha nem lehet az urnák előtt rendet tartani, leeszik a hajat a fejünkről.

Mondja ezt úgy, hogy volt már választási bizottsági elnök és nézte végig tehetetlenül, mit művelnek azért a kis baksisért. A fizetős jelölt szállítja a szavazóhelyiségbe a lefizetett áldozatát, ahol a bizottságba delegált embere veszi át tőle és segíti a továbbiakban „helyesen leszavazni”. Ilyenkor mindenki mindenkinek a rokona, segítő hozzátartozója, a tájékozatlan polgárok gyámolítója. Akadt olyan delegált, aki egyedül 30-40 „rokont” kísért be a fülkébe, és delegáltból volt vagy hetven. A többit el lehet képzelni. Azt mondja Tóth uram, hogy Tiszaburán a delegáltakon múlik a szavazás végeredménye, ezért ebbéli jogkörüket törvényesen azonnal meg kellene vonni tőlük. Tiszta beszéd.

Akárcsak a választási bizottság helyettesének, Túrós Piroskának a szavai:

– Az előző 77 indulóból még mindig maradt 59, ami legalább ennyi delegáltat is jelent, a káosz tehát biztosítva – mondja a hat gyűrűvel négy karkötővel és három nyaklánccal feldíszített Piroska asszony. – Már most arról beszélnek az emberek, hogy karácsonykor jöhet a következő voksolás, mert akkora az érdeklődés meg a harci kedv, hogy a csalások, a lefizetések előre borítékolhatók.

– Magam is arra számítok, hogy a Jézuska újabb szavazást hoz nekünk – élesíti tovább Túrós Piroska látomását Vavrik polgármester. – Hallom, tudom, látom, hogy táskával osztják a pénzt az utcán, a kocsmában, a kapu alatt. Ha lesz csalás, akkor kénytelen leszek megint óvást beadni.

Rizling hitelre

Óvatosan kanyarodunk le fotós kollégámmal mi is a főútról a sártenger elején rogyadozó, bugyirózsaszínre meszelt Bacardi Söröző & Diszkó feliratú épület kapujához. Valamikor dübörgött itt a lakodalmas bazseva meg a színes szoknyákon tüzesedő férfitekintetek vigyázta asszonytánc, de idővel elvitte a szél – szorgos kezek segítségével – a tetőgerendákat, az ablakokkal, kerítéslécekkel együtt.

Sebaj, mert lejjebb és beljebb a sárban rendel egy másik kocsma, annak még teteje is van. Körbekapnak emberek és kutyák, mígnem az egyik atyafi, aki egyetlen fogával úgy fest, mint egy overallos vízi hód, rám is kattan:

– Adjál ezer forintot vagy kettőt, mesélek én neked bármit.

– Nekem adjál, papa, 12 gyerek van otthon – támad a lócáról egy másik.

– Papád neked a tudod kicsodád – lököm oda, amúgy hegyesen.

– Akkor menj innen a p…ba! – zárja le frappáns fordulattal a beszélgetést.

– Itt nincs semmiféle riportozás – perdül ki a kármentőből tágra nyitott gombszemekkel a főnök asszony is. – Se bent, se kint, se sehol! Na!

Gyereküléses biciklit tol mellém az érkező új vendég, kezében műanyag szatyorban szeletelt kenyér. Azt mondja, errefelé nem szeretik a kamerázást, de aztán bizalmasan mégis elmond egy viccet:

– Bemegy a cigány a kocsmába, és szépen kérleli a paraszt pultost, adna már neki egy nagyfröccsöt rizlingből. Nem adok, amíg nem fizetsz érte. Teli vagy hitellel. Azt mondja erre a cigány, eljön az idő, amikor te kérsz majd hitelbe fröccsöt, és már én állok a pult mögött. Na paraszt, akkor mi lesz? – és kacsint hozzá cinkosan.

Nincs válasz. Lapzártára véget ért a negyedik menet.

A vasárnap esti szavazatszámlálást követően több száz szavazattal Fekete Zsigmond győzött. Ugyanakkor a választásicsalás-gyanús esetek, valamint Fekete Zsigmond jelölő szervezete aláírásának hiánya miatt a vesztes Vavrik Géza bejelentette, óvást nyújt be a helyi választási bizottsághoz.