A barcsi Ó-Dráva megmentése

Az Ausztriát, Szlovéniát, Horvátországot, Magyarországot és Szerbiát összekapcsoló Dráva a Mura alsó szakaszával, valamint a folyó torkolata feletti Duna-szakasszal Európa ökológiailag egyik legegységesebb összefüggő rendszere. A folyók egy 700 kilométeres „zöld övet” formálnak, egységgé formálva az öt ország több mint egymillió hektáros, természeti és kulturális szempontból egyaránt jelentős régióját.

A terület hazánkat és Horvátországot érintő szakaszát 2012-ben hivatalosan is nemzetközi védelem alá helyezték, Mura–Dráva–Duna Határokon Átnyúló UNESCO Bioszféra Rezervátumként. A rezervátumhoz további országok is tervezik a csatlakozást. Az oltalom célja a határokon átnyúló ökológiai egység megőrzése, amely átgondolt és összehangolt természetvédelmi kezelést igényel.

A horvát és a magyar természetvédelmi szervek az 1990-es évek vége óta számos, az élőhelyek megóvását és az ökoturizmus fejlesztését szolgáló közös programot valósítottak meg a térségben. Közülük is kiemelkedik a 2014–2019 között lebonyolított uniós LIFE program, amelynek keretében a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek – civil és szakmai szervezetekkel, valamint önkormányzatokkal együttműködve – sikerült biztosítani a Somogy megyei Barcs és Péterhida között húzódó, mintegy 10 kilométer hosszú Ó-Dráva holtág vízellátását, javítva az állat- és növényfajok élőhelyeinek, illetve a part menti ártéri erdőknek az állapotát.

Érintetlen élőhely

Csór Sándorral, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) természetvédelmi őrkerület-vezetőjével a barcsi vasútállomás bejáratánál találkozunk. Innen mintegy 8 kilométernyi terepjárós utazás során, repce- és búzamezők mellett haladva érjük el a Fekete-árok nevű keskeny patakot, amely a Dráva árterén, a magyar–horvát határon kanyarog, és az Ó-Dráva holtágból kifolyva a Drávába ömlik.

A patak és a holtág találkozása különleges hangulatot árasztó természetvédelmi terület. A part menti erdősáv fűzfáinak ágairól tajtékos kabóca nyála – népies nevén kakukknyál – csöppen ránk. Éppen olyan, mintha az eső szemetelne.

Táblák jelzik, hogy a magyar–horvát államhatáron állunk. A Dráva egykor széles medre mára már feltöltődött, a főmeder mesterséges szabályozás során leválasztott holtágán a LIFE program keretében épült fenékküszöb a horvát oldalon.

– A műtárgyra azért volt szükség, hogy stabilizáljuk a holtág vízszintjét – magyarázza Csór Sándor. – A frissen létesített vízvisszatartó műtárgy ugyanis megfogja a holtágból a Fekete-árok patakon keresztül a Drávába kifolyó vizeket, és megakadályozza a károsan alacsony vízszintek kialakulását. A fenékküszöbnél hallépcsőt is kialakítottunk, hogy a halak a duzzasztót megkerülve a főág és a holtág között szabadon vándorolhassanak. A nyílt vízfelület fenntartása érdekében végrehajtottunk egy kisebb mederkotrást is, ennek során 7000 köbméter iszapot szivattyúztunk át a Drávába – sorolja a szakember.

Majd hozzáteszi, hogy a néhány hónapja beüzemelt műtárgy működésének már érzékelhetőek a kedvező hatásai. Ahogy fogalmaz, aszályos időszakban, mint amilyen az idei tavasz is, a korábbiakhoz képest magas vízszintet tudnak biztosítani az Ó-Dráván.

Énekesmadaraktól a tündérrózsáig

Néhány száz métert tovább autózva az Ó-Dráva egészen más arcát mutatja. Csór Sándor hangsúlyozza, hogy a holtágat viszonylag keskenyen szegélyezi természetes élőhely. A nyílt vizet hínártársulások fedik, de látunk vízen lebegő fehér tündérrózsaleveleket is. A távolban bütykös hattyú úszik, miközben nádirigó és nádi tücsökmadár énekel.

A változatos vízparti élőhelyeken mintegy kilencven, jórészt védett madárfaj él, itt fészkel a fekete gólya, a bakcsó, a cigányréce és a törpegém is. Az Ó-Dráva igazi „halbölcső”, olyan ívóhely, amely 15-féle kevésbé ismert, de értékes halfajnak ad otthont, ilyen például a szivárványos ökle. Ezenfelül nagy számban találhatók a területen hüllők és kétéltűek, jelentős a vidraállomány, de védett növények is szép számmal fordulnak elő: a parton hóvirág nyílik, a vízben gyakori a sulyom és a tündérfátyol, az erdős élőhelyen pedig megtalálható a téli zsurló és a kardos madársisak is.

Csór Sándor, aki 4-5 ezer hektárnyi terület kezeléséért felel, megjegyzi, hogy munkája során gyakran találkozik a terepen azzal a jelenséggel, hogy az emberek szemetet hagynak hátra a természetvédelmi területen, vagyis a lakosság környezettudatos magatartása terén még jócskán akadna tennivaló…

Csór Sándor

1 2 3 4 / 4

Magyar–horvát együttműködés

Parrag Tiborral, a DDNPI Természetmegőrzési Osztályának vezetőjével már arról beszélgetünk, hogy a Dráva mellék- és holtágaival nem ismer országhatárokat, hiszen a régióban a folyó és az államhatár több tucatszor metszi egymást Magyarország és Horvátország között, így a természetmegóvó munka is közös küldetéssé vált.

Mint mondja, a magyar–horvát együttműködést azok a kedvezőtlen folyamatok hívták életre, amelyek az elmúlt évtizedekben a természeti és az emberi tevékenység hatására indultak el. A Dráva-meder a folyószabályozás következtében az utóbbi évtizedekben két métert süllyedt, ezáltal a környező vizek és vízfolyások szintje is csökkenni kezdett, a főfolyó tehát nem tudta tovább táplálni a holtágat. Fennállt a veszélye annak, hogy az Ó-Dráva medre teljesen kiszárad. Az élőhelyek állapotának romlásához az is hozzájárult, hogy korábban egy kevésbé természetközeli erdőgazdálkodás jegyében az őshonos erdőket kivágták, az élőhelyfejlesztés és -megóvás tehát sürgetővé vált.

– Az idegenhonos ültetvények ellensúlyozására tölgyültetvényben őshonos fa- és cserjefajokat telepítettünk: tatárjuhart, rezgőnyárt, vadcseresznyét és vadkörtét, hogy növeljük a ligeterdők változatosságát. A vadgyümölcsfákat azért ültettük, hogy még kedvezőbb életteret biztosítsunk az árterületen élő sokszínű madárfaj számára. Az Ó-Dráva partján számos használaton kívüli, romos stég zavarta az érintetlen táj szépségét. Ezek közül mintegy negyvenet elbontottunk, hogy az építmények által elfoglalt helyet visszaadjuk a természetnek. További harminc stéget helyreállítottunk, és hat újat is építettünk közösségi használatra, valamint a horgászoknak – sorolja a projekt eredményeit Parrag Tibor.

A szakember azt is hangsúlyozza, hogy kiadványokkal, magyar–horvát nyelvű szórólapokkal, valamint a helyi lakosoknak szánt, több ezer példányban kinyomtatott tematikus újsággal is igyekeztek felhívni az itt élők figyelmét az élőhelymegőrző program jelentőségére.

Az iskolás korosztály részére egy interaktív foglalkoztató munkafüzet is készült, ami a vizes élőhelyek értékeivel és fontosságával ismerteti meg a jövő generációját egyrészt a drávaszentesi Dráva Kapu Bemutatóközpontban, másrészt a pécsi Tettye Oktatási Központban.

Az osztályvezető arról is mesél, hogy a közeljövőben egy olyan virtuális, e-tanösvényt is szeretnének kialakítani a határ magyar oldalán, amely internetről letölthető vezetőfüzet segítségével járható végig.

A beruházásban részt vevő szakemberek szerint a holtág revitalizációja a természetvédelem mellett kedvezően hathat a helyi természeti erőforrásokra épülő gazdálkodásra, népszerű célpontja lehet a turizmusnak, a szabadidős tevékenységeknek, köztük a horgászatnak is.