A Batthyány-levelek hazatérése
A Scruton az V. kerületi Zoltán utcában található szellemi műhely, célja a hagyományőrzés és konzervatív értékteremtés. Betérhetünk ide egy jó kávéra, a polcokon sorakozó könyvek közül válogathatunk, vitaesteket, beszélgetéseket is van módunk hallgatni. November első hetében a Batthyány-levelek kalandos hazatéréséről Rácz György főlevéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár Tudományos Igazgatóságának helyettes vezetője beszélt.
Amint a szakember elmondta, a Batthyány-levéltár 1945 után került állami kezelésbe, kivéve azt a párszáz darabot, amit a család magával vitt Bécsbe. Ezért is hozott áttörést, hogy a magyar államnak idén nyáron ezt az 520 oklevelet sikerült megvásárolnia a Batthyány családtól, amelyek kiegészítik a már itthon lévő Batthyány-dokumentumokat.
A família a XV. századtól a XX. század első feléig fontos politikai szerepet töltött be Magyarországon. Körmendi kastélyukban őrizték a családi relikviákat, köztük az évszázados példányokat is birtokló levéltárat. 1945-ben a Batthyányak kénytelenek voltak elhagyni az országot, és magukkal vitték a családi levéltár egy részét is.
A világháború után Magyarországon a kulturális emlékek, veszélyeztetett magángyűjtemények további pusztulásának megakadályozására létrehoztak egy hivatalt, melynek vezetője Fügedi Erik történész lett. Fügedi 1950-ben a Levéltárak Országos Központjába került az új közlevéltári hálózat kiépítésének feladatával, neki köszönhető számos, a korábbi magyar történelem szempontjából jelentős családi dokumentum megmaradása. 1949-ben pedig a parlament törvényt hozott a hitbizományok államosításáról, ekkor került a Batthyány család megmaradt anyaga állami tulajdonba. Budapestre, a levéltárba szállították. Itt azonban kiderült, hogy a legértékesebb darabok nincsenek közöttük. Ezt a világháborús pusztítással magyarázták, vagyis hogy Körmenden a dokumentumok áldozatul estek a háborús eseményeknek.
Az anyagot Zimányi Vera történész rendezte az ötvenes években. Egy ausztriai konferencián megismerkedett a család egyik kint élő hercegi leszármazottjával, akinél ott voltak a körmendi gyűjteményből hiányzó iratok. Bár a találkozót némi szervezés előzte meg, az akkori időszak bizonytalan hozzáállását példázta, hogy a levéltárból nem is küldtek fényképészt, mert nem hitték el, hogy a dokumentumok valóban léteznek. Több évtizedes szünet után a polgári kormány időszakában kezdődött meg a levelek hazatérésének előkészítése.
– 2013-ban kaptam egy telefonhívást, hogy Bécsben van 300 oklevél, érdekel-e minket. Persze, hogy érdekelt – mesélte Rácz György. – Bécsben egy banki széfből három dobozt vettek elő, egy óránk volt, hogy megtekintsük és jegyzéket készíthessünk. Kiderült, hogy ez az az anyag, amiről úgy gondoltuk, elveszett, és amit már Zimányi Vera is megtalált. Eredetiségét is rögtön meg tudtuk állapítani. Pár éve megtudtuk, hogy már 480 oklevél van, tovább kutattunk, és három éve kiderült, hogy összesen 520 van belőlük. Az Országos Levéltárban összesen 109 ezer oklevél található, és rendkívül jó érzés, hogy most 520 továbbit hozhattunk a gyűjteménybe.
Az eredeti okleveleket a magyar állam 5,6 millió euróért vásárolta vissza, hogy ismét a nemzet kulturális örökségének részei lehessenek.
