Az ellátási láncok átalakulhatnak, ám az EU nem mutat alkalmazkodókészséget az új helyzethez
A béke ára
Az energiaárak csökkenésének mértéke nagyban függ az orosz–ukrán háború lezárásának módjától és a kereskedelmi kapcsolatok helyreállításától, de az Európai Unióban valószínűleg a békekötés után sem tér vissza a földgázszállítások háború előtti állapota – mondta a Demokratának Hortay Olivér, a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Energia- és Klímapolitikai Üzletágának vezetője, akivel az orosz–ukrán háború lezárásának energiaárakra gyakorolt hatásairól, valamint az Európai Unió és Oroszország közötti energiaügyi kapcsolatok jövőjéről beszélgettünk.
– Az orosz–ukrán háború lezárása milyen hatással lehet az energiaárakra?
– A geopolitikai konfliktusok hatással vannak az energiaárakra, növelik az értékláncok megszakadásának vagy jelentős átalakulásának kockázatát, ami az energiatőzsdén is megjelenik. A piaci szereplők a jövőt árazzák be, és az árakat a jövőbeli szállításokra leselkedő kockázatok befolyásolják. Ha a geopolitikai konfliktusok csökkennek, az árak is mérséklődhetnek. Már önmagában az a hír, hogy tárgyalt Donald Trump és Vlagyimir Putyin, csökkentette az európai gáztőzsdei árakat. Bár az árszint még mindig nagyon magas, január eleje óta ez volt az első lényegi esemény, amely megfordította a dráguló tendenciát. Hogy ez átmeneti vagy tartós változás lesz-e, az a geopolitikai fejleményektől függ.
– Milyen mértékű árcsökkenésre lehet számítani a háború lezárását követően?
– Ezt nem lehet pontosan előre jelezni, ugyanis az árcsökkenés mértéke azon múlik, hogy milyen módon zárul le a háború, és hogy a korábbi kereskedelmi kapcsolatok helyreállhatnak-e. Valószínűtlennek tűnik, hogy az Európai Unió visszatérjen az energiaválság és a háború előtti állapotba, de kérdéses, hogyan képes a kereskedelmi kapcsolatait alakítani és hogy a nagyhatalmak milyen változtatásokat eszközölnek az értékláncokban. A geopolitikai helyzet nagyon bizonytalan, nem látható pontosan, milyen kereskedelmi útvonalak jelentenek majd új egyensúlyi állapotot az Európai Uniónak a háború lezárása után.
– Mely folyamatok befolyásolják, hogy visszaállhat-e a háború előtti földgázszállítás?
– Joe Biden elnöksége alatt az USA el akarta vágni a nyugati országokat az orosz energiahordozóktól, így elsőként energiaembargót vezetett be, majd az EU-t is erre ösztönözte. Az elmúlt napokban azonban változás tapasztalható az amerikai adminisztráció részéről. Donald Trump kijelentette, hogy a lehető legkevesebb szankciót szeretné alkalmazni és jelezte, hogy amint lehetőség nyílik rá, feloldják a meglévőket.
– Miről szólnak a tárgyalások?
– Felmerült az amerikai és orosz energetikai vállalatok közötti együttműködés lehetősége, ami akár az Északi Áramlat gázvezeték újraindítását is érinthetné. Emellett asztalra kerülhetett, hogy amerikai vállalatok részt vegyenek az oroszországi szénhidrogén kitermelésében és beruházásokban. Mindeközben Trump pozíciót szerez Ukrajna nyersanyag-kitermelésében és infrastruktúrájában, amiből következik, hogy az USA már nem feltétlenül ellenérdekelt az EU vezetékes orosz gáz- vagy olajbeszerzéseiben. Egyre több jel utal arra, hogy Donald Trump szeretne nagyobb pozíciót elérni a globális energiarendszerben, ezért tárgyalásokba kezdett annak érdekében, hogy minél markánsabban bekapcsolódhasson az Oroszországból Európába irányuló energiaszállítások értékláncába. Az amerikaiak arra törekednek, hogy részt vegyenek az orosz kitermelésben és értékesítésben, valamint növeljék saját belföldi kitermelésüket. Az amerikai cseppfolyósított földgáz elsősorban már nem az orosz vezetéken érkező gázzal versenyez, hanem az orosz cseppfolyósítottal, így az új amerikai célok összeegyeztethetővé váltak. Az ellátási láncok jelentősen átalakulhatnak, és az EU jelenleg nem mutat alkalmazkodókészséget az új helyzethez. Brüsszel továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy kiszorítsák az orosz energiahordozókat a piacról. A következő időszakban ez a politika változhat, Oroszország jelentősége növekedhet az EU-ban, de valószínűleg nem tér vissza a földgázszállítások háború előtti állapota.
– Milyen változások várhatóak az EU és Oroszország energiaügyi kapcsolataiban a háború után?
– A nagy szereplők, Amerika, Oroszország és Kína igyekeznek minél jobb helyzetből nekivágni a béketárgyalásoknak és sorra teszik le javaslataikat az asztalra. Az Európai Unió azonban egyelőre még nem vesz részt aktívan ezeken, így jelenleg nem lehet megmondani, ki fog jól kijönni ebből a helyzetből, melyik szereplő mennyit fog nyerni vagy veszíteni. Az viszont egyértelműen látható, hogy az Európai Unió érdekei nincsenek megfelelően képviselve ezeken a tárgyalásokon.
– Milyen hatással lehet a háború vége Magyarország energiaellátásának szerkezetére?
– A magyar energiamixet, legyen szó áramról vagy gázról, várhatóan nem fogja jelentősen átalakítani a háború lezárása. A magyar kormány engedményeket ért el a szankciók alól, így például az olajembargó nem érinti a vezetékes olajbeszerzéseket. A háború végével Magyarország ugyanazon az útvonalon tud majd olajhoz jutni. Az elmúlt években hazánk sokat tett beszerzéseinek diverzifikációjáért. Energiaszuverenitási szempontból az lenne a legkedvezőbb, ha az adott ország önállóan tudná előállítani az energiát. Magyarország földrajzi adottságai ezt korlátozottan teszik lehetővé, de a belföldi kitermelés fejlődött. Tavaly többéves rekordot ért el az olaj- és gázkitermelés, jelentősen fejlesztettük kapacitásainkat a villamos energia, különösen a napelemek területén. A belföldi áramtermelés is növekedett, az import aránya pedig csökkent. Ez az első lépés az energiafüggetlenség erősítésében. A második, hogy mivel továbbra is szükség van importra, törekedni kell arra, hogy a lehető legtöbb útvonalon és forrásból szerezzük be az energiát. Magyarország az elmúlt évtizedben jelentős előrelépéseket tett ezen a téren, kiépítette határkeresztező kapacitásait és összekötötte energiarendszerét a szomszédos országokkal, így számos helyről tud energiához jutni. Az orosz–ukrán konfliktus kitörése óta a magyar kormány fokozott figyelmet fordít a forrásdiverzifikációra. Az elmúlt évek pragmatikus külpolitikájának köszönhetően több olyan országgal építettünk ki kapcsolatot, amely potenciális forrásország lehet vagy már az is.
– Melyek azok a szankciók, amelyeket valószínűleg feloldanak a konfliktus lezárása után?
– Az Európai Unió jelenleg éppen az ellenkező irányba halad. Nemrég fogadták el a tizenhatodik szankciós csomagot, és Brüsszel jelezte, hogy már dolgozik a tizenhetediken. Kezdetben ezek célja Oroszország térdre kényszerítése volt, majd később az szerették volna elérni, hogy középtávon hatással legyenek a háború menetére. Egyik sem valósult meg. Utána morális érvek kerültek előtérbe, miszerint elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió Oroszországgal kereskedjen. Érdemi, nyomon követhető célkitűzések és észszerű törekvések hiányában nehéz előre jelezni, hogy az uniós elit mikor vehet hátraarcot a szankciós politikájában. Emellett az is észlelhető, hogy az Egyesült Államok fokozatosan kihátrál a büntetőintézkedések mögül, ahogy azok egyre nagyobb károkat okoznak az Európai Unióban. Ennek fényében az európai uniós szankciós politika körül is egyre fogy a levegő, idővel szükség lehet a felülvizsgálatára és módosítására. Az azonban, hogy ez mikor és milyen mértékben történik meg, jelenleg nem jósolható meg.
– Lehetséges-e az orosz–ukrán konfliktus lezárása oly módon, hogy egyes szankciók továbbra is érvényben maradjanak?
– A szankciópárti képviselők a háború kezdete óta azt hirdetik, hogy szükség van a büntetőintézkedésekre. Az EU energiaügyi biztosa szerint Európának 2027-re teljesen le kell válni az orosz energiahordozókról. Ez a cél túlmutat a háborún. A vita lényege az, hogy az EU-nak miért kellene teljesen megszakítania kereskedelmi kapcsolatait Oroszországgal még a békekötés után is, amikor ez legfeljebb morális célokkal indokolható. A szankciópártiak szerint morális kötelessége az uniónak így cselekednie, eközben a keleti világ és egyre több nyugati ország is mérsékeltebb pozíciót vesz fel a szankciós politika területén, az EU így egyedül maradhat moralizáló álláspontjával.
– Hogyan befolyásolhatja az amerikai energetikai cégek és orosz vállalatok együttműködése a globális energiapolitikát?
– Sajtóinformációk szerint Donald Trump és Vlagyimir Putyin között szóba került, hogy az amerikai energetikai vállalatok visszatérjenek Oroszországba és fokozzák az együttműködést az orosz vállalatokkal a kitermelés, kutatás-fejlesztés, technológia területén. Az elmúlt egy hétben a legnagyobb energiavállalatok nem nyilatkoztak a kérdésben, de több fontos szereplő is megszólalt az amerikai energiapiacon. Van, aki azt mondja, hogy szívesen visszatérne, ha lenne rá lehetősége, míg mások óvatosabbak és előbb látni szeretnék, mennyire stabil a geopolitikai helyzet, mennyire biztonságos az együttműködés és a gazdasági környezet. Tehát nagy mértékben a piaci szereplők percepciójától függ, hogy milyen gyorsan történik a visszarendeződés. Ha a politika képes meggyőzni a piaci szereplőket arról, hogy nincsenek további kockázatok, akkor mindez gyorsabb lehet. Ha viszont olyan békekötés születik, amelyről a piaci szereplők nem hiszik, hogy tartós lesz, akkor a szankciók miatt létrejött kerülő utak és új értékláncok hosszabb ideig fennmaradhatnak.
