A béke pártján

– Ön tagja volt annak a kormányfői delegációnak, amely nemrég a Vatikánba tett látogatást. Miért döntött úgy Orbán Viktor miniszterelnök, hogy az újraválasztása utáni első útja a Vatikánba vezet?

– Ferenc pápa az egyik legjelentősebb olyan európai vezető, aki határozottan a béke pártján áll, és a háború mielőbbi befejezésének szükségességét hangsúlyozza. Ez a találkozó egyben Ferenc pápa tavalyi magyarországi látogatásának folytatása is, és a miniszterelnök Rómában ismét meghívta a pápát Magyarországra. Van is esély arra, hogy a Szentatya jövőre ismét hazánkba látogasson. A magyarság és a Szentszék ezeréves kapcsolatát tekintve is fontos találkozó volt, hiszen a magyar történelmi tapasztalat szerint pápai áldással könnyebb a kormányzást megkezdeni, mint nélküle.

– Ferenc pápa egy Szent Mártont ábrázoló bronzplakett adományozott Orbán Viktornak. „Ti Szent Márton népe vagytok!” – mondta, miközben átnyújtotta a miniszterelnöknek az ajándékot. Mire gondolt a Szentatya?

– Szent Márton Savariában, a mai Szombathelyen született a negyedik században. Katonai, majd vallási vezető lett, a keresztény értékek harcos védelmezője, az elesettek és a menekülők támogatója. Szent István az ő segítségét kérte a Koppány elleni hadakozás során, amikor zászlaira az ő képét festette. Szent Márton és Szent István korában is az volt a kérdés, mint napjainkban, hogy a hit vajon része lesz-e a mindennapoknak, megmarad-e társadalomszervező erőnek, morális iránytűnek vagy elporlad, és helyette valamilyen destruktív erő nyer teret. A pápa ezzel az ajándékával egyrészt arra utalt, hogy az orosz–ukrán háború elől menekülők ellátásában, befogadásában kiemelt szerepünk van, másrészt magyarországi látogatására is, amikor arról beszélt, hogy a kereszténység védelmezői a Kárpát-medencében élnek, és az európai kereszténység is innen tud erőt meríteni. Ferenc pápa sokszor beszél arról, hogy Európában mind gyakoribb, hogy a közéletben figyelmen kívül hagyják a keresztény értékeket, relativizálják a család fogalmát, és a genderelméletek veszélyeire is felhívta a figyelmet.

– Miről esett szó a négyszemközti beszélgetésen?

– A beszélgetés két fő témája a pápa magyarországi élményei és az orosz–ukrán háború volt. Ferenc pápa aggodalmát fejezte ki, hogy a háború elhúzódik és továbbterjed, így arról is szót ejtettek, hogy hogyan lehet ezt elkerülni.

– Túri-Kovács Béla korelnök a parlament alakuló ülésén azt mondta, ma két békepárti vezető van Európában: Ferenc pápa és Orbán Viktor.

– Amellett, hogy egyetértek korelnök úrral, én egy kicsit optimistább vagyok nála, és bízom abban, hogy a béke oldalán ennél többen vannak vagy többen lesznek. Egyre nyilvánvalóbb a szakértők szerint, hogy Ukrajna területén az Egyesült Államok és Oroszország vív háborút egymással közvetett módon, és ez az egész konfliktus egy amerikai–orosz vetélkedés része. Az ilyen helyzetekből Európa nem szokott jól kijönni. A történelmi tapasztalat az, hogy a felek részéről a háború kitörésekor megélt percepciók, az előre megfogalmazott célok és a háború lezárásakor fennálló helyzet között óriási a kontraszt. Mert egy háború lefutása csak a történelemkönyvekben egyértelmű, a valóságban roppant kiszámíthatatlan. Ez pedig rendkívül veszélyes. Mi többször is megtapasztaltuk már ezt a törvényszerűséget.

– A nyugati média most azt próbálja rólunk elhitetni, hogy Magyarország a háború kérdésében egyre inkább egyedül maradt az uniós országok között.

– Ez nyilvánvalóan nem igaz. Az persze igaz, hogy a magyar álláspont sokkal közelebb van a némethez vagy a franciához, mint a lengyeleké vagy a balti államoké. Minden országban megvannak azok a társadalmi, politikai csoportok, amelyek Magyarországhoz hasonlóan gondolkodnak, de kétségtelen, hogy hazánk az egyetlen, amely konzekvensen és határozottan háborúellenes.

– És egyben szankcióellenes is…

– Ki kell mondani, hogy mostanra eljutottunk odáig, hogy szinte lehetetlen olyan gazdasági szankciót megalkotni, amely Oroszországot jobban bünteti, mint Európát, nem is beszélve Közép-Európáról. Eddig is szkeptikusak voltunk a szankciók sikerességét illetően, de a szolidaritás és az európai egység jegyében támogattuk ezeket. Mostanra viszont eljutottunk egy olyan vonalhoz, amit nem lehet átlépni. Oroszország a szankciók ellenére nagyobb bevételt fog realizálni energiaexportból, mint tavaly, miközben Európában brutális energiaválság alakult ki, és az árak az egekbe szöktek. Magyarország nem rendelkezik tengerparti kikötővel, ezért most még árnövekedés mellett sincs alternatívánk az orosz gáz és olaj kiváltására. Ezt a szankciós csomagot nem tudjuk támogatni, mert nekünk ez élet-halál kérdése. Azzal nem segítünk az ukránokon, hogy saját magunkat is szíven döfjük. A brüsszeli bürokráciának nem szabadna hagynia, hogy olyan javaslatok kerüljenek nyilvánosságra, amelyek egyértelműen elfogadhatatlanok bizonyos országok számára. Nekünk fontos az európai egység, de ilyen nyilatkozatok után nem lehet fenntartani. Brüsszelnek azon kellene dolgoznia, hogy olyan javaslattal álljon elő, amely mind a huszonhét tagállam támogatását bírja, nem azon, hogy éket verjen a tagállamok közé.

– Kormánypárti körökben van olyan vélemény is, hogy a szankciókat azért is akarják elfogadni, hogy Magyarországnak minél rosszabb legyen, mert csak egy gazdasági válság buktathatja meg Orbán Viktort.

– A brüsszeliek sose voltak a magyarok barátai. Kétségtelen az is, hogy van egyfajta álszentség a dologban, mert ez sem a háborúról, hanem az üzletről szól. Az orosz gáz és kőolaj helyére eddig azért nem tudott az Ázsiából, a Közel-Keletről vagy Észak-Amerikából érkező nyersanyag betörni, mert gazdaságilag nem érte meg. Itt most valakik üzleti lehetőséget látnak abban, hogy a drágább energiahordozókat is el tudják adni Európának. Mi az elmúlt tizenkét évben sokat tettünk a diverzifikálás érdekében. Megváltoztattuk az orosz gáz útvonalát, visszavásároltuk a Mol huszonöt százalékos részesedését az oroszoktól, a stratégiai tárolóinkat is visszaszereztük, valamint komoly energetikai befektetéseket eszközöltünk. Nem véletlen, hogy az oroszok a hosszú távú gázszerződés keretében relatíve kedvezőbb árat kínáltak, mint korábban, mert érzékelték, hogy bővült a mozgásterünk. Azok a projektek sem a mi ellenállásunk miatt hiúsultak meg, amelyek azt a célt szolgálták volna, hogy azeri, katari, norvég, amerikai vagy bármilyen más gáz jusson el Magyarországra. Mi azt támogatni tudjuk, ha Brüsszel kimondja, hogy az energia többé nem üzleti, hanem geostratégiai kérdés, viszont akkor kellő átmenetet és kellő finanszírozási segítséget kell hozzá nyújtaniuk. Amíg viszont nincs ilyen irányú szándék, addig az egész szankciós politika nem más, mint agresszív piacszerzés, aminek az árát a magyarokkal akarják megfizettetni.

– Az Európai Bizottság a választások után azonnal elindította a jogállamisági eljárást. Miben különbözik ez a korábbiaktól?

– A Bizottság a velünk politikai-ideológiai értelemben nem szimpatizáló EP nyomásgyakorlására indította meg az eljárást, noha az uniós pénzköltések terén nemzetközi viszonylatban is jól teljesítünk. Ez az eljárás ugyanabba a sémába illeszkedik, mint az előzőek, de az eddigieknél súlyosabb következmények nem is várhatók, tehát a hazai uniós források nincsenek veszélyben.

– Pedig a Momentum és a Demokratikus Koalíció politikusai lelkesen üdvözölték az eljárás megindítását…

– Ők mindig lelkesek, a választások előtt is azok voltak. Szomorú, hogy a hazai baloldali EP-képviselők ezt tekintik a munkájuk mércéjének, ahelyett hogy az uniós polgárok mindennapjait érintő problémák megoldásán törnék a fejüket. Miért nem azon vannak inkább, hogy a rezsicsökkentést fenn tudjuk tartani, vagy hogy magyar gazdák versenyképesebbek legyenek nemzetközi téren? Ennek éppen az ellenkezőjét teszik, hiszen ha a jogállamisági eljárással sikert érnének el, akkor a magyar emberek, gazdák, vállalkozások esnének el forrásoktól. Nyilván nem véletlen, hogy ilyen hozzáállás mellett ennyire gyászosan szerepeltek a választáson.

– Mire számít a következő négyéves parlamenti ciklusban?

– Az előző ciklusban a kormány és az ellenzék között a nemzeti ügyekben szükséges együttműködés nem valósult meg. Ez azonban nem a kormányoldalon múlt. Az ellenzék a parlamentarizmus íratlan hagyományait sem tartotta tiszteletben. Nem a kormány, hanem az egész alkotmányos rend ellenzéke voltak. Remélem, a most induló ciklusban lesznek olyan ellenzéki képviselők, akik arra a következtetésre jutnak, hogy a továbbiakban ez tarthatatlan. Az alakuló ülésen már voltak erre utaló pozitív fejlemények, például amikor Kövér László házelnökségét az ellenzék egy része is megszavazta. A magyar parlamentarizmus történetében korábban teljesen megszokott volt, hogy az alakuló ülésen a kormánypárt és az ellenzék megszavazza egymás jelöltjeit, de az elmúlt négy évben nem így történt. Arra számítok, lesznek olyan ellenzéki pártok, amelyekkel együtt lehet működni, legalább a nemzeti ügyekben.

– Milyen előnyökkel jár, hogy újra kétharmados többséget szerzett a Fidesz–KDNP?

– Ez óriási fegyvertény ebben a helyzetben, amikor Európát háború, járvány, népvándorlás, energiaválság is sújtja, és a nyugati középosztály megélhetése egyre nehezebb. A stabil politikai rendszer ilyenkor nagyobb érték, mint bármikor. A közelmúltban is több példát láttunk arra, hogy a válságokban a gyengébb nemzeti kormányok a külső beavatkozások hatására könnyen megbuknak, s ezt legtöbbször megsínylették az adott országok. Magyarországnak erős, szilárd, külső nyomásgyakorlással meg nem törhető, nemzeti alapon álló kormánya van, ahol alkotmányozó többség biztosítja a hazánk megvédéséhez szükséges jogi kereteket.