2001 tavaszán a tarpai gátszakadást követően 46 szatmár-beregi településen összesen 3075 ingatlan, köztük 2870 lakóépület, 144 önkormányzati ingatlan és 61 egyházi vagy műemlék létesítmény sérült meg. A kitelepítés 20 települést és 30 ezer embert érintett. A megrongálódott magánházak közül 707-et újjáépítettek, 1489-et helyreállítottak, 228 család pedig úgy döntött, hogy a megsérült házuk helyett másikat vásárol. Az árvíz Tarpán, Csarodán, Gulácson, Jándon, Tákoson, Vámosatyán és Gergelyiugornyán okozott nagy pusztítást. Csaroda fontos helyszíne volt a beregi újjáépítésnek. Ebben a hétszáz lelkes községben 2001 augusztusában kihelyezett kormányülést tartottak, valamint az újjáépítési záróünnepség is itt zajlott.

Az úgynevezett árvízi házakat első ránézésre felismerjük. A házak portái gondozottak, a falu utcái tiszták. Mintha nem is Magyarországon lennénk, hanem egy osztrák alpesi faluban. Csak néhány bedőlt házfal nyújt kísérteties látványt egy újjáépült családi ház szomszédságában. Ezeket mementóként hagyták érintetlenül.

Szépült az ország

Csaroda az árvizet követően hamar felismerte a lehetőséget.

– Csak olyan terveket vagyok hajlandó elfogadni, amelyek figyelembe veszik a település műemlék-környezetét. Évente húszezer nyugat-európai turista keresi fel a természetvédelmi területen fekvő Csarodát. Ha dobozházakat építünk a faluba, senki nem fog idejönni – nyilatkozta 2001-ben, az újjáépítés előtt Lukovicz Bertalan akkori polgármester.

Az önkormányzat tartott attól, hogy a multinacionális cégek a lerombolt házak helyére típusépületeket húznak majd fel. A félelem alaptalan volt, mert az Orbán-kormány az építkezés során nemcsak Csarodán, hanem az újjáépített beregi térségben mindenhol figyelembe vette az eredeti tájjellegű építkezés hagyományait. A felépült új családi házak megőrizték a beregi építészet stílusjegyeit, így önmagukban is idegenforgalmi vonzerővel bírnak. A vályogépületek helyett nyeregtetős, hosszúkás alakú, tornácos házak épültek, téglából. Ezek az ingatlanok akkor három-négyszer annyit értek, mint az árvíz által elmosottak.

– Némelyik háznak vannak kisebb-nagyobb hibái, de összességében elfogadható – mondja érdeklődésünkre Zámbó Irén, aki egy újjáépített házban lakik.

– Elfogadható? – kérdezi szinte felháborodva a mellette álló Szalma Lászlóné. – Ingyen kaptátok, és ahol nem volt víz és gáz, ott bevezették. Minden házat összkomfortosan adtak át. Nem szólhat az ember egy szót sem – közli határozottan.

– Kire szavaztak az árvíz után? – teszi fel a Demokrata munkatársa a kihagyhatatlan kérdést.

– Természetesen a Fideszre. Azóta is csak rájuk szavazunk – felelik szinte egyszerre.

– Sajnos itt semmilyen munkalehetőség nincs, csak a közmunka – mondja Szalmáné, aki elárulja, most épp Vásárosnaményban voltak, ahol egy falusi turizmussal kapcsolatos tanfolyamra járnak.

Az idegenforgalom gyakorlatilag az egyetlen megélhetési forrás errefelé.

– Legszívesebben mindenkit elhoznék ide és megmutatnám, mi minden épült itt a polgári kormány alatt – mondja Fábián Sándorné Ibolya, aki egy harmincfős csoportot hozott a Beregbe, kétnapos kirándulásra. – Többéves vágyam vált valóra, hogy ide eljuthattam, és megmutathatom a siófokiaknak, milyen volt, amikor épült és szépült az ország. Horn Gyula cinikusan azt mondta, a tíz ujján meg tudja számolni, mit épített az Orbán-kormány négy év alatt. Csak ebben a faluban több mint kilencven ház épült újjá a semmiből!

Csonka-Bereg

Egészen pontosan 96 ház épült újjá Csarodán és 220-at újítottak fel, tájékoztat Király Béla, Csaroda mostani polgármestere, aki az árvíz idején alpolgármester volt.

– Akkor még volt pénz – emlékezik a polgármester, aki beültet az autójába, hogy körbevigyen a faluban. – Az árvíz ötödik napján járt nálunk Orbán Viktor, és azt mondta, nyugodjunk meg, van tartalék a költségvetésben, lesz pénz az újjáépítésre. Még olyan házakat is lebontottak és újjáépítettek, amelyeket nem az árvíz, hanem a szegénység döntött össze. Itt csak csónakkal lehetett közlekedni – mutat a régi polgármesteri hivatal helyére, ahol most egy Noé galambját ábrázoló árvízi emlékmű áll.

– Megmutatom a Csonka-Bereg emlékművet is. Hivatalosan nem Csonka-Beregnek hívják, mert a kormányváltás után, 2002-ben a Kulturális Minisztérium nem járult hozzá ehhez az elnevezéshez. A csonkolt oszlop az ország és a vidék csonkaságát is jelzi – mutat a szárnyas angyalt ábrázoló emlékműre. – Itt volt 2001 augusztusában a csarodai kihelyezett kormányülés, ahol a kormány további tízmilliárd forintot ítélt meg a térség újjáépítésére – mutat a csodálatos, impozáns épületre.

– Köszönetet mondok Magyarország polgárainak, elsősorban az adófizetőknek, hogy a magyar gazdaságot működtető társadalmi rétegek zokszó és megjegyzés nélkül, egyhangúlag támogatták a kormány azon döntését, hogy adóik tekintélyes részét a beregi újjáépítésre fordíthassuk – hangsúlyozta Orbán Viktor annak idején, a csarodai kormányülést követően.

A miniszterelnök kiemelte, egységes volt a magyar nemzet, „senki nem tett fel olyan kérdést, hogy miért költünk el 20-30 milliárd forintot újjáépítésre, mikor abból 20-30 kilométer autópályát építhetnénk – akkor még olcsó volt az autópálya –, megemelhetnénk a nyugdíjakat vagy növelhetnénk a családoknak nyújtandó támogatást” – írta a Magyar Nemzet 2001. augusztus 15-én.

– Mi még szerencsés helyzetben vagyunk, mert van iskolánk és háziorvosunk is. A környező településeken sorra zárták be az iskolákat – folytatja a polgármester. A 19 települést magába foglaló beregi térségben mindössze négy helyen van oktatási intézmény, csak az utóbbi évben öt településen zárták be az iskolákat. Márokpapi általános iskoláját az árvíz után 150 millió forint támogatásból építették. 2005-ben pedig még uniós támogatást is elnyertek számítástechnikai és nyelvi laborok korszerűsítésére, az iskolát a Gyurcsány-kormány mégis bezárta.

Árvíz helyett szennyvíz

Czomba Sándor, a beregi térség fideszes országgyűlési képviselője szerint Bereg az állatorvosi ló esete, ahol az ország összes problémája együttesen van jelen.

– A 26 ezres lélekszámú Beregben a munkanélküliség meghaladja a húsz százalékot. Ez több, mint az országos átlag háromszorosa – tájékoztat a képviselő úr. – Az önkormányzat a legnagyobb munkáltató, ám ezek is csak vegetálnak, hitelekből finanszírozzák magukat. Még a meglévő munkahelyeket is nehéz fenntartani. A térség legnagyobb foglalkoztatója, a nyíregyházi Berwin-ruhagyár az év végén fog bezárni. Négyszáz ember veszíti el az állását. A Beregben élő emberek fő kenyérkereseti lehetősége mindig a mezőgazdaság volt, de padlón van az is. A kukoricát már nem eladni viszik, hanem fűtenek vele.

Kérdésünkre, miszerint az idegenforgalom sok családnak nyújt-e megélhetési lehetőséget, így válaszol.

– A falusi turizmusban rejlő lehetőségek sajnos nincsenek kiaknázva. Ezzel kapcsolatos a térség legsúlyosabb problémája: nincs kiépült szennyvízhálózat. A legtöbb ember számára természetes, ha egy vízcsapot megnyit, a szennyvízre már nincs gondja. A Beregben ez egyáltalán nem így van. Ha egy beregi azt szeretné, hogy a szennyvíz a tisztítóba kerüljön, szippantós kocsit kell hívnia, amelyik 5-10 ezer forintért viszi el a szennyvizet. Erre viszont a legtöbb családnak nincs pénze, marad tehát a zugszippantás.

Aki esténként a Bereget járja, gyakran szivattyúk zajára és orrfacsaró bűzre lehet figyelmes. A háztulajdonosok ekkor engedik az emésztőgödrökből a kertbe, árkokba a felgyülemlett szennyvizet. Hogy lehet így turistákat fogadni? Czomba Sándor szerint az, hogy a Beregben még élnek emberek, elsősorban annak köszönhető, hogy az Orbán-kormány 120 milliárd forintot költött az árvízi védekezésre, újjáépítésre és a kártérítésekre.

– A kormányváltás után rögtön ellepték a térséget a szocialista képviselők, hogy ők majd rendezik a másodlagos károkat, amelyeket az Orbán-kormány elmulasztott. Nos, 2002 óta egyetlen ügyben sem sikerült a szocialista politikusoknak a másodlagos károkban eljárni. Ez ügyben tavaly levelet írtam Veres Jánosnak, aki úgy válaszolt, szeretnének segíteni, de nem lehet megállapítani, hogy a kárt a gazda gondatlansága vagy az árvíz okozta.

A képviselőtől megtudjuk, egy tarpai lakos nemrég nyert pert az állam ellen, mert bebizonyosodott, hogy az árvíz rongálta meg a házát.

„Kormánydöntésre várnak a Beregben a másodlagos árvízkárok rendezésére. Az elmúlt másfél évben csak az áradástól közvetlenül érintettek kaptak segítséget. A Szatmár-Bereg megyei közgyűlés szerint azoknak is járna a kártérítés, akiknek a háza a magas talajvízszint miatt, illetve az újjáépítés során sérült meg. […] Az MSZP szabolcsi szervezete bejelentette: kezdeményezi a kormánynál egy, a másodlagos károk rendezésére szolgáló pénzügyi alap létrehozását. A szocialisták szerint erre azért van szükség, mert az előző kormány nem teljesítette az újjáépítés kapcsán tett ígéreteit. 38 család helyzete másfél éve rendezetlen” – írta a Magyar Hírlap 2002. június 8-án. Azóta több mint hat év telt el, ez az idő a szocialista kormányoknak nem volt elég arra, hogy a másodlagos károkat rendezzék. Ezzel szemben az Orbán-kormány nyolc hónap alatt építette újjá a beregi térséget.

Érdekes módon a balliberális média riporterei írásaikban nem ezzel, inkább az árvízkárosultak panaszaival foglalkoztak. Érdemes ebből idézni: „Amikor azt kérdezem, mit mondana a csarodai kormányülésen Orbán Viktornak, ha módja adódna rá, Danó Árpádné így válaszol:

– Azt, hogy nézze meg végre, hogyan élnek a szegény emberek. Az egyszerű emberre rá se néznek ebben az országban, mintha azok nem is számítanának, akiknek nincsen pénzük.” (Kácsor Zsolt, Népszabadság, 2001. augusztus 11.) Vagy inkább arról írtak, hogyan fordulhatott elő, hogy az egyik újjáépített házban négy, míg a másikban csak három főzőlapos gáztűzhelyt szereltek be.

A szocialista kormányok hat éve alatt ezek az újságírók valahogy elfelejtették újra felkeresni a Bereget, a kormányváltás óta nem érdekli őket, milyen gondokkal küzd a beregi térség. Ezért mi kérdeztük meg Szalma Lászlónét, mit mondana Gyurcsány Ferencnek, ha módja adódna rá.

– Azt, hogy ne a gyerekek szájából vegye el az ennivalót! – feleli gondolkodás nélkül.

Egy biztos, nem a beregi választópolgárokon múlott, hogy 2002-ben kormányváltás történt. A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség támogatottsága a térségben azóta is hetven százalék felett van. Bereg nem felejti sem a jót, sem a rosszat.

Lass Gábor