A (be)szólás szabadsága
„Lógni fogsz!” – vetette oda Arnóth a Parlamentben a szocialista Iváncsik Imre, titkosszolgálatokért felelős államtitkárnak egy felszólalására reagálva, amelyben az a Fideszre próbálta tolni a felelősséget a Szilvásy-féle lehallgatási ügyért. A parlament házbizottsága rendkívüli ülést tartott az ügyben, Szili Katalin házelnök az érintett lelkiismeretére bízta a döntést. Az MSZP, az MDF és az SZDSZ képviselői is a képviselő távozását követelték. Répássy Róbert elítélte képviselőtársa kijelentését, de azt is hozzátette, hogy ennél súlyosabb ügyben (köztörvényes bűncselekmény miatt) már előfordult, hogy az érintett képviselő maradt. Arnóth Sándor néhány órával később önként lemondott parlamenti mandátumáról. A politikus újságírók előtt kijelentette, sajnálja, hogy egy rossz mondat hangzott el a szájából.
A forgatókönyv más esetekre történő rápróbálása előtt érdemes felidézni Gyurcsány Ferenc szavait, amelyet Debreczeni Józsefnek mondott tollba Az új miniszterelnök című könyvben Kövér László egyik beszéde kapcsán: „Mi csináltuk meg a ‘köteles akciót is’. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív, és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket… És összerakjuk. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés” – vallja be Gyurcsány Ferenc.
Az eljárás ugyanakkor nem mindig ilyen vegytiszta, ha a másik politikai oldal szereplője száját hagyják el hasonló, vagy olykor ennél durvább mondatok. A Révész Máriuszt a 2006. október 23-i véres tömegoszlatás után Mártíriuszra átkeresztelő Kuncze Gábor előszeretettel szólt be politikai riválisainak. Emlékezetes mondatai egyike Medgyessy Péternek szólt, aki 2004 márciusában a Szociális és Gazdasági Tanács létrehozásáról értekezett. Az SZDSZ elnökének Medgyessyhez címzett szavai beszédesek:
„Az ember már kicsit szégyenkezik, amikor folyamatosan arról kell beszélnie, hogy miként működik a magyar demokrácia 1990 óta. A végrehajtó hatalom a többpárti, demokratikusan megválasztott parlamentnek felel. Ha valaki ide be akar vinni egy szereplőt, amely nem is létezik a közjogi rendszerünkben, de amelynek a döntései adott esetben kötelezőek lehetnek a kormányra nézve, az (…) nem ismeri a magyar alkotmányt – mondta Kuncze, hozzátéve: – Az Alkotmány ismerete kétségkívül nehéz, mert nincsenek benne képek.”
Kuncze 2007-es politikai hattyúdala arról marad emlékezetes, hogy pártjának ellenfelei köszönték meg 2001 óta végzett pártvezetői munkáját. A nyilván politikai éllel létrehozott Mártiriusz Kft. 120 plakáthelyen kérte számon az ellopott rendszerváltást, illetve a liberalizmust az SZDSZ leköszönő elnökén. Kuncze Révész Máriuszt keresztelte át Mártiriusznak, miután a fideszes képviselőt október 23-án brutálisan összeverték a rendőrök, majd pedig másnap bekötött fejjel megjelent a Parlamentben.
– „Köszönjük elnök úr az ellopott rendszerváltást, az elárult liberalizmust” – volt olvasható azokon a köztéri reklámokon, amelyek Kuncze Gábor arcképével lepték el a budapesti reklámhelyeket. A kormánypárti sajtó az üggyel kapcsolatban a cég bírósági bejegyzését és alapítóinak kilétét firtatta, Pető Iván pedig az SZDSZ küldöttgyűlésén megjegyezte:
– „Az akció igazi szemétség, mert már nincs tétje Kuncze lejáratásának.” Az MSZP részéről Lendvai Ildikó frakcióvezető hozzászólásai színesítik a politikai beszólások vaskos gyűjteményét. Tavaly a miniszterelnök védelmében tett nyilatkozatot:
– „Az ellenzék lassan kiírhatja székházaik falára az anarchistacsúfoló amerikai graffitit: le a kormánnyal, le a miniszterelnökkel, le a gravitációval, le a lifttel!” Az MSZP politikusai körében többnyire Horn Gábor, papíron a koalíciós egyeztetésekért, ténylegesen a koalíció szakításáért felelős államtitkár mondatai verték ki a biztosítékot. Az idén márciusban megtartott, az úgynevezett egészségügyi reform maradékát és a tandíjat elsöprő népszavazás alkalmával, nyilván azért, hogy a szocialista párt vezére is megértse végre, vulgárisan lefordította a választók akaratát Gyurcsány Ferencnek:
– „Nem azt mondták, Feri. Azt mondták, menj a p…ba!”
A Gyurcsány köpönyegéből kibújó, majd egykori mestere ellen forduló Kóka János az őszödi beszédéről elhíresült miniszterelnöktől is megkapta a magáét. A kormány Munka, tudás, tulajdon programjának parlamenti vitanapján ugyanis a liberális pártelnök a kormányfő programjait bírálta.
– „Jellemző ezekre a programokra is az, ami annak idején már a 100 lépés programra is jellemző volt, hogy messze elkerüli a problémák gyökerét” – fogalmazott Kóka.
Gyurcsány erre közbeszólt:
– „De bátor lett az elnök úr!”
A Kóka örökébe lépő, ám a belső megosztottságtól sújtott, kiutakat kereső Fodor Gábor sem tért ki a konfrontáció elől: a Batthyányi téren egy hajléktalannal sikerült összekapnia, és a magáról megfeledkező politikus nem fogta vissza magát:
– „Örülj neki, hogy nem kapsz akkorát a fejedre, hogy elszáll! Nem érdekel a hat gyereked, egy utolsó állat vagy, és kész! Egy utolsó bunkó!” – válaszolta a honpolgár bíráló szavaira Fodor. Havas Szófia, Horn Gyula unokahúga megszállottan ragaszkodik családja 56-os örökségéhez.
– „1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen forradalmároknak nevezni. Ahogyan a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben, zsidókra vadászva” – mondta a Wittner Mária ’56-os halálra ítélttel egy Parlamentben ülő szocialista politikus.
Az Országgyűlés által a nemdohányzók védelmében elfogadott törvény kapcsán az MTV Szempont című műsora a korábbi, rejtett kamerás felvételek miatt megbüntetett képviselőket szólaltatta meg. Tasnádi Péter MSZP-s pécsi polgármester Tóth Károllyal folytatott beszélgetését is rögzítette a tévéstáb. A felvételen a tiltott helyen dohányzás miatt megbírságolt Tasnádi a következőket mondja Tóth Károlynak a tisztiorvosi szolgálat által kirótt bírságról:
– „Elolvastam, befizettem. Nyalják ki a seggemet. Ha az ÁNTSZ-nek ez a legfontosabb problémája, akkor jó országban élünk.”
Az ellenzéket folyamatosan sikertelen hatalomátvételi kísérlettel, az antiszemitizmussal való kokettálással, gyűlölet szításával, a parlamenti keretek szétfeszítésével, nagyszájúsággal, gyávasággal, illúziókeltéssel, az ország gyermeksorban tartásával vádoló Gyurcsány Ferenc beszólásait tartalmazó gyűjtemény önmagában megtöltene több lapszámot is. Az őszödi beszéd trágárságai, önleleplező, lemoshatatlan kitételei és Gyurcsány egyes beszólásai részben azonban eltérnek a többitől abban, hogy alapvetően egy egész nemzethez szólnak.
– „El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” – üzente Magyarország miniszterelnöke.
A rend kormányának feje az ország nagyobbik felének szólt be Veszprémben is 2006-ban:
– „Ha az embert megbántják, megsértik, rágalmakat szórnak rá, akkor az ember megrázza magát és megy tovább, ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, akkor erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat, a válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk, és telepre visszük, a városokat és az országot megvédjük.”
A politikai sakkjátszmák nagymestere azonban önuralmát vesztve saját párttársait és partnereit is kiosztja olykor. Az SZDSZ és az MSZP szakpolitikusainak az egészségügy átalakításáról folytatott álvitája során Gyurcsány beszólása leleplezte az igazi szándékokat, felszólítva övéit:
– „Tessék otthon hisztizni. Ugyanis most joggal érzik az emberek, hogy a politikusok megkergültek, mert párducmintáról, tehénfoltokról, gilisztabordáról, és tigriscsíkról vitatkoznak az egészségügy kapcsán” – összegezte a liberális törpepárt és az MSZP hetekig tartó kötélhúzását a semmiről, megjegyezve: sokan csak a frusztrációjukat vezetik le, s arról vitatkoznak a politikusok, hogy ki is az erősebb.
Udvarhelyi István