A minisztérium most a Lipótmezőn rombol

Alig több mint egy hónapja írtunk az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet megszüntetéséről. A köznyelvben Lipótmezőként ismert, 1868-ban alapított intézmény december 31-én zárja be végleg a kapuit, ám előző cikkünk megjelenésekor, augusztusban még úgy tűnt, sok mindent sikerülhet megmenteni az itteni értékekből. Az ügy azonban múlt hét végén kedvezőtlen fordulatot vett.

– Érthető, hogy az OPNI legjobbjait jó állások várják máshol, hiszen az intézmény európai hírű volt, iskolát, rangot jelentett. Az orvosok körében elterjedt nézet, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedekben nem lehetett elfogadott ideg- és elmegyógyász, aki hosszabb-rövidebb időt nem töltött el betegek gyógyításával a Lipóton – mondta augusztusban lapunknak Nagy Zoltán, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgatója.

Az elismert szaktekintélynek számító professzor akkor azt is elárulta, a pszichiátriai betegeket kilenc különböző intézményben már sikerült elhelyezni, a neurológián kezeltek számára azonban még nincs hely. A befogadásra kijelölt Amerikai úti idegsebészeten ugyanis nem fér el mindenki, ráadásul, mondta Nagy Zoltán, a Pestre költözésnél az is gondot jelentene, hogy akkor Budán tízezer lakosra 1,7 neurológiai ágy jutna, míg a pesti oldalon 4,6-4,7, és míg utóbbi arány szinte pontosan megegyezik az európai ajánlással, előbbi ebből következően mélyen alatta van. A szakemberek aggódtak az OPNI-ban található stroke-központért is, az agyi érkatasztrófák kezelésében kiváló eredményeket felmutató, Észak-Amerika és Európa 180 intézménye közül a hatodik helyre rangsorolt központ sorsa ugyanis a teljes neurológiához hasonlóan bizonytalan volt.

Múlt hét végén aztán közelebb kerültünk a végleges megoldáshoz, bár nem úgy, ahogy a szakma remélte. Nyugdíjazták Nagy Zoltán főigazgatót, akit október másodikától fel is mentettek a munkavégzés alól, s aki eddig mindent megtett, hogy a hatékonyan dolgozó neurológiát – és azon belül a stroke-központot is – Budán, illetve egyben tartsa. Az Egészségügyi Minisztérium cinikus indoklása szerint azért küldték a bezárás előtt három hónappal nyugdíjba a 65. évét tavasszal betöltő professzort, hogy megkíméljék a költözés fáradalmaitól.

Ezzel egy időben az is kiderült, hogy a stroke-központ ebben a formájában megszűnik: harminc neurológiai ágy a pesti oldalra, az Amerikai útra kerül, másik harminc ágy elhelyezéséről még nincs döntés. Felmerült lehetőségként a Horváth Csaba szocialista főpolgármester-helyettes által néhány hónapja még ledózerolásra javasolt János-kórház, de döntés még nincs, pedig október 31-ig kevesebb mint négy hét van már csak hátra, addig ki is kellene költözni a Lipótról… A stroke-központ bezárása azért is aggasztó, mert ezáltal Észak-Buda és az agglomeráció lényegében ellátás nélkül marad. Pedig – sajnos – nem mondhatni, hogy az agyi érkatasztrófák központja eddig munka nélkül maradt volna, a statisztikák szerint például egy-egy éjszakai ügyelet alkalmával nemegyszer hat-nyolc sürgős beteget kellett ellátni. A bezárás után azonban elképzelhető, hogy ha valaki például a II. kerület északi csücskében kap agyvérzést, akkor Pest közepére, az Amerikai útra kell szállítani. Optimális esetben ez a nagyjából 15 kilométeres út körülbelül 35-40 perc alatt megtehető, csúcsforgalomban azonban még egy mentő se nagyon teszi meg 50 percnél hamarabb. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a mentőnek ki is kell érnie a beteghez (könnyen lehet, szintén 10-15 kilométer távolságból), akkor a riasztástól számítva akár másfél-két óra is eltelhet, míg a beteg műtőbe kerül. Holott tény, agyi érkatasztrófa esetén minden perc számít a betegek további sorsát illetően, s az eset bekövetkeztét követő harmadik órában meg kell kezdeni a beavatkozást. Ha ez nem történik meg, akkor ugyanis minimális az esélye annak, hogy a beteg élve marad és maradandó károsodás nélkül gyógyul. A stroke egyébként világszerte a második-harmadik helyen áll a halálozási okok között, ami érzékelteti, sajnos sokakat érintő problémáról van szó.

– Nagyon sajnálom, hogy így alakult – mondta a Demokratának hétfőn, utolsó munkanapján Nagy Zoltán nyugdíjazott főigazgató. – Nem a saját sorsom keserít el, hanem az, hogy az az orvosi team, amelyik az OPNI-ban kiemelkedő eredményeket ért el, szétszéled. Nem csodálkoznék, ha többen közülük külföldön vállalnának munkát, hiszen elismert, keresett szakemberek. És aggaszt az is, hogy mi lesz a betegeinkkel, hová kerül az a harminc ágy, amelynek elhelyezése ma még bizonytalan. Félek, hogy ezzel a döntéssel jelentősen romolhat az észak-budai régió stroke- és neurológiai betegellátása. Sértettség nincs bennem, ha tanácsot kérnek tőlem, szívesen segítek – közölte a professzor.

Hétfőn nyílt levélben fordult Horváth Ágnes egészségügyi miniszterhez Láng Zsolt. A II. kerület polgármestere azt írta, aggodalommal figyelik az egészségügy átalakításának Észak-Budát érintő lépéseit, mivel „a Budai Gyermekkórház sorsa még mindig bizonytalan, a Szent János Kórház jövőjével kapcsolatban időről időre ködös találgatások látnak napvilágot, a nagy múltú Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet pedig halálra ítélték.” A polgármester szerint a stroke-központ bezárásával Észak-Buda polgárai ellátás nélkül maradnak. Láng Zsolt három kérdéssel fordult a miniszterhez. Arra vár választ, milyen szakmai indokok alapján zárták be a világszerte elismert stroke-központot, hol látják el ezentúl Észak-Buda, ezen belül is a II. kerület stroke-betegeit, és mi a garancia arra, hogy a központ október 31-i bezárásáig megoldást találnak a problémára?

BéPé