A birodalomépítés zavartalanul folytatódik
Voltaképpen milyen célokat szolgál az Ukrajnában zajló háború? Sikerül-e az USA-nak megőrizni a dollár hegemóniáját? Mi a szerepük a magánpénzeknek az utóbbi háromszáz év forradalmaiban és háborúiban? Miért erősödtek fel az utóbbi tíz évben a birodalomépítő törekvések Európában? Milyen jövő előtt áll az európai középosztály, és mire számíthatunk mi a mai viharos időkben? Boros Imre közgazdásszal készült interjúsorozatunk második része válaszokat kínál a kérdésekre.
– Legutóbbi beszélgetésünk tanulsága az volt, hogy az Ukrajnában folyó háború egyik fontos célja, hogy megerősítsék a világpénzként működő, a Fed révén magánpénzként funkcionáló dollár pozícióit, megbuktassák Putyint, hogy az USA rátehesse kezét a hatalmas orosz nyersanyag- és energiakincsre, konfliktust szítsanak Európa és Oroszország között, leválasszák az uniós tagországokat az orosz energiaforrásokról. Ez utóbbi miért érdeke az Amerikai Egyesült Államoknak?
– Az ötvenes évek elején a nagy hatalmú Révai Józseftől, a Rákosi-rendszer ideológusától és kultúrpolitikusától megkérdezték, hogy a párt és az állam ugyanaz-e. Révai azt felelte: a párt és az állam nem egy, de nem is kettő. Gyakorlatilag így van ez az USA és világ pénzuralmi rendszere esetében is. Az Egyesült Államok jegybankjaként szolgáló, a magánpénzeket koncentráló Fed remekül beépült az USA költségvetésébe, és legfontosabb, az állam deficitjét folyamatosan növelő tételei éppen a pénzhatalom érdekeit szolgálják. Ezért költ az ország évi 700 milliárd dollárt a hadseregére, ezért tart fenn gigantikus méretű diplomáciai és hírszerző szervezeteket, noha az Egyesült Államoknak egyáltalán nem kell tartania attól, hogy bárki megtámadja. Háborúkat azonban gyakran indít olyan országok ellen, amelyek sértik a pénzuralmi érdekeket. Ez történt most is, az ukrán kormány vállalta, hogy megbízottként megvívja ezt a proxyháborút, az amerikaiak helyett.
– A proxyháború kitört, és megjelent az oroszok és az unió viszonyát végletesen megrontó szankciós politika, amelyben az aduász a folyamatosan lebegtetett embargó az orosz energiahordozókkal szemben. Kinek jó ez?
– Hát persze hogy a pénzhatalmi rendszernek. De Churchill-lel szólva, a helyzet drámai, ám egyáltalán nem komoly. Mára odáig fajult a dolog, hogy az uniós politikusoknak azon kell törni a fejüket, miként fúrják meg önmaguk a saját szankcióikat. De nem csak nekik kell ezen gondolkodni. Tudjuk például, hogy jelentős amerikai csapatok állomásoznak Európában. Ezeknek is kell az energia, főként üzemanyag. Mit csinálnak a jenkik? Elindul egy tanker ötszázezer tonna olajjal Oroszországból, és megérkezik a Baltikumba. Ott belekevernek valamit, így az árut már egy uniós állam vállalata adhatja tovább. Vígan fedezheti az amerikai seregek olajszükségletét anélkül, hogy megsértenék a saját szankciós szabályaikat. Ilyen kerülő utakon bármi megvásárolható. Végül is arra valók a pénzügyesek, hogy megtalálják a megoldást az ilyen helyzetekre. A jogászok meg arra, hogy megtalálják a jogi kiskapukat.
– Most a háborús logika irányítja a döntéseket. De az energiahordozókkal kapcsolatos játszadozás már korábban elkezdődött. Miért?
– Amerika, pontosabban a pénzuralmi rendszer célja korábban is az volt, hogy visszaszorítsa az orosz szerepvállalást az Európai Unió energiaellátásában. Közös uniós projekt lett volna például a Nabucco gázvezeték, amely iraki, azeri, türkmén és egyiptomi eredetű gázt is szállított volna. Simán megfúrták a jenkik. Az Északi Áramlat-2 gázvezeték körüli huzavonát ismerjük, a németek most megint levették a napirendről az engedélyeztetését. Szerencsére a kezdetben Déli Áramlat névre hallgató vezetéket, amely később Török, most Balkáni Áramlat lett, sikerült megépíteni, mert nem túlságosan nagy kapacitású, és ezért nem figyeltek rá különösebben az amerikaiak. Évente tízmilliárd köbméter gáz érkezik ezen a csővezetéken, ebből jut a szerbeknek, nekünk, sőt továbbszállításra is.
– Ami most folyik, az egyértelműen tönkreteszi az uniós tagországokat. Ez milyen érdekeket szolgál?
– Az amerikai és európai elit már régóta dolgozik azon, hogy egységes birodalmi szerkezetbe kényszerítse az európai népeket. Ennek leglátványosabb állomása az euró bevezetése volt. A 2008-as pénzügyi világválság idején azonban mindenki előtt nyilvánvaló lett, hogy az euró és az Európai Központi Bank csak látszólag önálló, valójában Amerikából irányítják a folyamatokat. Most a magánpénzek urai elérkezettnek látták az időt, hogy újabb nagy lépéseket tegyenek a birodalomépítés felé: itt az alkalom, hogy letörjenek minden ellenállást Európában, hiszen a háború közelsége, az energia- és élelmiszerválság miatt a már korábban megdolgozott uniós közvéleményt könnyű rávenni, hogy megmentőként tekintsen Amerikára. Ha Európa teljesen elszegényedik, tönkremegy, akkor valóban rá lesz szorulva a segítségre. Így létrejöhet az egységes birodalmi terület, amelyet majd segítenek magánpénzből újra felépíteni. Közben pedig az európai népekre rá lehet akasztani a fejőgépet, és kiszivattyúzni a pénzt például a középosztályból.
– Az európai politikusok nem látják, mi folyik?
– Az európai politikusok egy része igyekszik megúszni a dolgokat, kivár, azt mondja, majdcsak lesz valahogy. Van egy tekintélyes méretű társaság, amely dokumentálhatóan megvásárolt emberekből áll. Ez nemcsak azt jelenti, hogy rajta vannak ilyen-olyan fizetési listákon. A Baltikumban például a rendszerváltozás után hatalomra került patrióták gyerekeit Amerikába vitték tanulni. A képzések után visszajöttek, és most ők kormányoznak. Mindezek ellenére a nyugati országokban egyre több birodalomellenes hangot lehet hallani. A franciáknál és az olaszoknál nagyjából fele-fele a támogatók és az ellenzők aránya. Németországban Angela Merkelnek sikerült felszámolni a kereszténydemokráciát, és minden különvéleményt elnyomni. A mostani német kormányban ott vannak az általam csak nihilistáknak hívott, eszement zöldek, akik évtizedekkel ezelőtt hadat üzentek a fosszilis és az atomenergiának. Ráadásul a németek rettegnek, hogy lenácizzák őket, és bénítóan hatnak rájuk a korábbi politikai gyilkosságok is. Ott volt például a Deutsche Bank vezetője, Alfred Herrhausen, aki tagja volt a Bilderberg-csoportnak is. Ő például azt mondta a Szovjetunió felbomlásának idején, hogy legalább részben el kellene engedni a keleti blokk országainak adósságát. Mi történt? Herrhausen urat felrobbantották a Mercedes autójával együtt. Ugyanúgy járt, mint Jürgen Ponto, a Dresdner Bank hajdani elnöke, aki hasonló húrokat pengetett, csak egy évtizeddel korábban. Őt hasba lőtték a bankja előtt. Egyik merénylet tetteseit sem találták meg soha.
– Németország most ellenáll az energiahordozók embargójának. Fokozódhat a rájuk nehezedő nyomás?
– Ha igent mondanak a gázcsapok elzárására és az olajimport tilalmára, akkor gyakorlatilag leáll a német gazdaság. Németországon kívül Ausztria és Magyarország is hasonló cipőben jár. A német és az osztrák gazdasággal egyelőre nem mernek kukoricázni. Nekünk ez a szerencsénk.
– A ránk nehezedő nyomás is érezhetően nő hétről hétre. Mekkora játékterünk van ebben a helyzetben?
– Mindenkinek akkor játéktere van, amekkorát kihajt magának. Mi nem vagyunk egy erős állam, bár a többi V4-országgal együtt van bizonyos érdekérvényesítő képességünk uniós ügyekben. Komoly előnyünk viszont, hogy nemzetközi méretekben sikerült a magyar külpolitikát trendformálóvá tenni. Emiatt élvezünk bizonyos háttértámogatást, ami megakadályozza, hogy elbotozzanak minket a játékasztaltól.
