A bizalom a legfontosabb kötőerő egy nemzet és katonái között – mondta Áder János államfő a Magyar Honvédség 170 éves évfordulója alkalmából rendezett gálaesten, szerdán.

A Magyar Honvédség születésének emlékévében azt kívánta, hogy mindig legyenek, akik hivatásuknak választják a haza védelmét, és megszolgálják a beléjük vetett bizalmat.

A honvédség főparancsnokaként Áder János méltatta azt is, hogy jelenleg tizennégy országban vannak jelen katonáink, hogy teljesítsék a szövetségesi kötelezettségeinket.

„A honvédség tagjai eddig mindenhol megmutatták, hogy a magyarok tudására, elszántságára és áldozatvállalására számítani lehet” – fogalmazott a köztársasági elnök.

Áder János beszédében felelevenítette a honvédség 170 éves történetét. Úgy fogalmazott, Magyarország 1848-ban és 49-ben katonai értelemben is történelmet írt.

„Hazánk önerejéből, szinte a semmiből eredményes nemzeti véderőt szervezett” – tette hozzá.

Emlékeztetett arra is: Mészáros Lázár, az első felelős magyar kormány hadügyminisztere a forradalom és szabadságharc előtt négy évvel A katonaságról című értekezésében már kijelentette, hogy a magyar katona feladata a hazának használni, a nemzetet szolgálni, a közjót előmozdítani.

A hadseregnek korszerűnek kell lennie, és ízig-vérig hazafiasnak, a magyar katona pedig a hon védelmezője, honvéd, amelyre alkalmatlan kényszerházasságában a császári haderővel – idézte fel Áder János Mészáros Lázár nagy port kavart akadémiai székfoglalóját, amely 1844-ben, az elhangzását követően a cenzúra miatt még nem jelenhetett meg nyomtatásban.

Ám a történelem úgy hozta, hogy alig négy esztendő múltán a tudós katona belevághatott tervei megvalósításába. Áder János elismerően szólt Mészáros Lázár érdemeiről, aki miniszterségének köszönhetően létrejött a nemzeti tisztképzés új központja, a Ludovíceum. 1848 végére már több mint 110 ezer főből állt a honvédsereg, amely hosszú hónapokon át sikeresen szállt szembe egy európai nagyhatalommal, annak ellenére, hogy ez a haderő távoli európai színterekről hazahívott vagy éppenséggel harcot nem tapasztalt katonákból állt, valamint olyan tisztekből, akiknek választaniuk kellett az uralkodónak tett eskü és a nemzet iránti hűség között.

A kényszer közepette született honvédséget mégis összetartotta valami, megmutatkozott a magyar katonák tehetsége, és még a más nemzetiségűek is magyar bajtársaik között érezték otthon magukat – hangsúlyozta. A Magyar Honvédség csatákat nyert Pákozdon, Ozoránál, Szolnokon vagy épp Budán – sorolta -, a Habsburg Birodalom pedig csak a cári Oroszországgal összefogva tudott ellene győzedelmeskedni.

A 19. század derekán Európa újító, nemzeti önazonosságot kereső mozgalmai közül a magyarok tartottak ki legtovább – emlékeztetett az államfő, rámutatva: csak nekünk, magyaroknak sikerült a felizzott szabadságvágyat törvényes rendbe oltani, csak a mi forradalmunkból következett polgári építkezés. És csak a magyarok tudtak önerőből korszerűen működő fegyveres erőt kiállítani.

Mindezek miatt is büszkék lehetünk a magyarok egyik legnagyobb közös alkotására, az 1848-49-es eseményekre. Ekkor jött létre ugyanis mindaz, ami hazánkat visszafordíthatatlanul a modern polgári átalakulás útjára kormányozta – mutatott rá az államfő.

Beszédében kitért arra is, hogy bár a szabadságharc fegyverei ma már múzeumokban pihennek, a katonai erények, vagyis a hűség, a bátorság és a kitartás eszméje felett nem járt el az idő.

 MTI