Gyurcsány Ferenc sorrendben hetedik programja nemcsak a volt koalíciós partnernél, de a gazdasági elemzőknél is kiverte a biztosítékot. A javaslatok parlamenti támogatásához és a jövő évi költségvetés keresztülveréséhez ugyanakkor elegendő, ha a szavazáskor néhány szabad demokrata vagy MDF-es képviselő távol marad.

Szégyen a futás, de hasznos. A miniszterelnök még nem ismerte fel a közmondásban rejlő igazságot. Visszavonulhatna, a szocialista párt élén várva MSZP-s utóda vagy egy új, Fidesz vezette kormány szükségszerűen bekövetkező népszerűségvesztését, és tervezhetné visszatérésének forgatókönyvét vagy lobbizhatna egy brüsszeli karrier lehetőségéért. Gyurcsány Ferenc azonban reménytelenül szerelmes a kormányzásba és a hatalomba, ám újra és újra kiderül: ez plátói szerelem. A hatalom ugyanis a néptől származik, és a nép nemhogy viszonozná, de kifejezetten elutasítja a kormányfő hozzá intézett vallomásait és politikai költeményeit, ráadásul már többször megcsalta őt. A Megegyezés – Magyarország megújításának lehetséges irányáról című írása egy célt szolgál: meggyőzni a társadalmi és gazdasági élet szereplőit arról, hogy Gyurcsány Ferenc mégis jó parti lehet Magyarországnak.

Pedig már a menyasszonypénz is nagyon szerény, elég csak az elmúlt négy év költségvetési politikájának eredményére és az ország versenyképtelenségére gondolni. Két év költekezés és két év megszorítás után most a gazdasági mélypont után szükségszerűen bekövetkező „trendforduló”, azaz a makrogazdasági adatok (igen halovány) javulása és az uniós forrásokból, azaz a gazdag európai országok adófizetőinek pénzéből való „építkezés” jelszavaival próbálja meggyőzni olvasóit. Ezen az úton halad az augusztus 27-én, a Népszabadságban fizetett hirdetésként megjelent esszé is, mely egy sajátos magyar modell felvázolása mellett tartalmazza az ezermilliárdos adócsökkentés varázsszavát és tervezett mikéntjét is, egészen 2012-ig.

Az aktív patrióta

A már a közzététel előtti napon számos szerkesztőségbe eljuttatott Megegyezés az ábrákkal együtt harminckilenc oldalt tesz ki, az utolsó néhány bekezdésben kerül sor a konkrét adójavaslatok kifejtésére. A megelőző oldalakon a szerző társadalompolitikai víziója olvasható, régiónk és Európa többi országának közelmúltját elemezve próbálja meghatározni a magyar állam feladatait, társadalmi kultúránk, a versenyhez és a piacgazdasághoz való viszonyunk természetét és kifejti az „aktív, patrióta gazdaságpolitika” mibenlétét. A Megegyezés melléklete arról gondoskodik, hogy ne legyen alternatívája a Gyurcsány-programnak: hét másik csomagot (a Gazdasági Versenyképességi Kerekasztal elképzeléseit, a GKI és Bokros Lajos szuperbruttósítási javaslatát, a KDNP családi jövedelemadózáson, az MDF egykulcsos személyi jövedelemadón alapuló programját, az Oriens és más pénzügyi és adótanácsadó cégek tervezetét) mutat be és illet kritikával.

A Megegyezés talán legnagyobb ellentmondása, hogy miközben ostorozza azokat, akik megpróbáltak 1990 után egy torz modellt alkotni, azaz a skandináv modell társadalmi szolidaritását az angolszász modell alacsony adóterhelésével és állami újraelosztásával vegyíteni, ő maga is egy ilyen öszvérprogramot kínál: „azt javaslom, hogy középtávon egy aktív állami szerepvállalást még biztosító, de a jelenlegi adóterhek és újraelosztási hányad mérséklését lehetővé tevő társadalmi-gazdasági modell irányába induljunk el”.

A kormányfő mondatai és érvelése a korábban írt esszéihez, könyvéhez hasonlóan koncepciótlanságot és identitászavart tükröznek és újra felvetik a kérdést: lehet-e úgy kormányozni az országot, ha az ember a rendszerváltás óta Romsics Ignác Magyarország története a XX. században című munkája, egy harmadik-utas brit szociáldemokrata keményfedelűje, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap tézisei és a KSH adatsorai mellett egyedül a karácsonyra kapott da Vinci-kódot olvasta?

Feketeleves

A legtöbb szakember megjegyzés nélkül hagyta a gazdaságfilozófiai eszmefuttatásokat és az adóváltoztatásokra koncentrált. Nem véletlenül, hiszen Gyurcsány Ferenc nyilvánvalóvá tette, hogy ha az országgyűlés nem fogadja el az adótörvényeket, illetve a költségvetést, akkor lemond. A közgazdászok mindenekelőtt azt furcsállották, hogy mivel nem hajlandó a jóléti kiadásokhoz nyúlni, és az államháztartás kamatkiadásai sem csökkennek a következő években, a miniszterelnök egy „eddig nem vizsgált” lehetőségben látja az adócsökkentés forrását, ez pedig a gazdaság kifehérítése. Ez lenne a forrása a három-négy évre elnyújtott munkáltatói járulékcsökkentésnek, a személyi jövedelemadó sávhatára emelésének és a szolidaritási különadó eltörlésének, azaz évenként átlagosan 300 milliárd forintnak.

Egy nagymértékű adócsökkentés tudná leginkább kifehéríteni a gazdaságot – hangoztatják évek óta az elemzők. Gyurcsány Ferenc fordítva gondolkodik: a szürke- és feketegazdaság visszaszorítása teremtené meg az alapot a közterhek könnyítéséhez. Ez az egész írás és a „megegyezés” alapja. Kiegyezni a gazdasági élet szereplőivel: „önként fehéredjetek ki, foglalkoztassatok tisztán minél több embert, termeljetek és sokasodjatok, az így befolyt nagyobb adóbevételekért cserébe pedig csökkentem a terheiteket”.

Eltekintve a miniszterelnököt az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése óta üldöző és egyre súlyosbodó hitelességi problémáktól („ki hisz még neki?”), a gondolatmenet szakmai szemmel is igen gyenge lábakon áll. Gyurcsány Ferenc be is biztosítja magát. A költségvetési deficit nem nőhet, hiszen ezzel újra megrendülne az unió és a külföldi befektetők bizalma, ami a szocialista párt számára mindig különösen rossz hír. Éppen ezért a kormány a 2009-es költségvetésben az adócsökkentés mértékével megegyező, 300 milliárd forint nagyságú adócsökkentési alapot képezne, és ha a várt bevételek befolynak a költségvetésbe, akkor az alap a következő évi, a 2010-es adócsökkentés fedezetéül szolgál majd. Ha nem folynak be, akkor kisebb lesz egy év múlva a könnyítés.

Elemzők az eddig leírtakat is szkeptikusan fogadták és bár hiányolták a gazdasági tevékenységeket szabályozó és a munkavállalást ösztönző rendszerek „sokkszerű” átalakítását, azért „az irány jó” felkiáltásokkal, bátorító mosollyal veregették meg képzeletben a miniszterelnök vállát, ahogy az iskolában a bukás szélén álló, szerény képességű diákot próbálják meg tanulásra és jobb teljesítményre ösztönözni. Ám a feketeleves csak ezután jött. Mint a kormányfő sajtótájékoztatóján és más forrásokból kiderült, a fekete- és szürkegazdaság jelentős részének kifehérítése valóban nem elegendő az adócsökkentési tervek megvalósítására. Adóemelésekre van szükség. Az eddig adómentes természetbeni juttatások (üdülési csekkek, étkezési jegyek, munkába járás támogatása stb.) után 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell majd fizetni, tíz százalékkal emelik az alkohol és a cigaretta jövedéki adóját és eltüntetnék a cégautók után járó kedvezményeket is. Felmerült, hogy a különadót eltörlik ugyan, de a megemelt társasági adó alapját kiszélesítenék.

Végül, hiába hangoztatja a kormányfő mindenhol, hogy 2010-ben nem lesz választási költségvetés, megnyilatkozásaiban és az új program bizonyos részeiben már ez fedezhető fel. A miniszterelnök szavai szerint jövőre öt-hatezer forinttal több marad az emberek zsebében, ezenkívül bevezetné a nyugdíjasok úgynevezett jubileumi támogatását, melyben a kilencven, kilencvenöt, illetve századik életévüket betöltők részesülnek.

Hátra arc

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a programtól nem várható, hogy élénkíti a gazdaságot, és nem következik belőle a foglalkoztatás bővülése sem, illetve az, hogy az adórendszer egyszerűsítése mellett bonyolítja is azt (a járulékrendszer például progresszívvá válna), akkor kijelenthető, hogy a Gyurcsány-program már a megjelenése napján megbukott. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Gyurcsány-kormány is meg fog bukni. Az MSZP-frakció támogatni fogja az adótörvényeket és a költségvetést, és a három tucatnyi demokrata fórumos, SZDSZ-es és független képviselőből elegendő, ha néhányan távol maradnak a szavazáskor. Ám a kormányfőnek nem lesz könnyű dolga: nemcsak ő küzd a túlélésért, de a szabad demokraták és az MDF is.

Ahogy az elmúlt években pártja szavazótáborában is folyamatosan csökkent a bizalom Gyurcsány Ferenc irányában, úgy mára az MDF és az SZDSZ is kezdi belátni: a két nagy párt elnökének együttes ostorozásával saját maguk alatt vágják a fát, és nem az utoljára több mint hat éve kormányzati döntéseket hozó Orbán Viktor Fidesz-elnök, hanem a zsákutcába tévedt és szavahihetetlen kormányfő áll az ország előbbre jutásának útjában. Persze ebben az esetben elsősorban az SZDSZ tölti be a mérleg nyelve szerepét, mely már úgy gondolkodik, hogy inkább legyenek ott egy jobboldali többségű parlamentben, mint kívül egy olyanon, ahol az MSZP van fölényben. A Megegyezés megjelenése óta a jobboldali média jelentős nyomást is gyakorolt a pártra azzal, hogy már szinte kész tényként kezelték, hogy megint „lefekszenek” a szocialistáknak. A Fidesz és a KDNP elefántcsonttornyukba húzódva elegánsan kívül maradt a konfliktuson, nem is szóltak hozzá a program konkrétumaihoz, hanem elvből elutasították azt. Előrehozott választásokat, illetve tanulmányok helyett kormányprogramot és annak a parlament elé terjesztését követelték.

Az MDF kommunikációja bizonytalanabb volt. Dávid Ibolya először azt nyilatkozta, hogy a Megegyezés egy formálódó új MSZP–SZDSZ-koalíció alapja, majd szombaton, amikor Fodor Gábor, a szabad demokraták elnöke a párt ügyvivői testületének ülése után bejelentette, hogy elutasítják a programot, már fogalmazta nyílt leveleit az SZDSZ, a Fidesz és a KDNP elnökének, hogy a kialakult parlamenti „új többségnek” tárgyalnia kellene a költségvetési és az adótörvényekről. Idén nyáron végleg megtört a 2006-os választások óta megfigyelhető trend, hogy az MDF tartósan az SZDSZ elé tudott kerülni, nemcsak a népszerűséget mutató felmérésekben, de a közvélemény érdeklődését felkeltő és fenntartó politikai tartalomban is.

Fodor Gábor elejtett mondatai, miszerint a „kormány háza táján” változtatásokra kerülhet sor, és ők számoltak ezzel a lehetőséggel, mégsem erősítik azt a forgatókönyvet, hogy Gyurcsány Ferenc visszavonulna a párt élére, és egy új szocialista kormányfő vezette kabinet már az új koalíció alapján működne. Ehhez ugyanis gyökeresen újra kellene írni a Megegyezés szövegét, ami nevetségessé tenné a szocialistákat. A program gyökeres átalakítása azért sem valószínű, mert az SZDSZ minden bizonnyal csak úgy fogadná el, ha hozzányúlnak a szociális kiadásokhoz, és nagyobb arányú az adóátrendezés és -könnyítés is. Gyurcsány Ferenc azonban már így is túl „liberális” az MSZP-frakció egy részének, és kérdés, ki lenne az a politikus, aki egy ilyen program mögé állna, ha a frakció sem támogatná.

Ferenc József nyomában

Egy szakértői kormány terve továbbra is a magyar politikai élet tündérmeséje, az esetleges előrehozott választások időpontja pedig többek között a jövő nyári európai parlamenti választások miatt is rendkívül bizonytalan. Ebben a patthelyzetben a hat éve a kormányrúdnál lévő szocialisták valószínűleg nem fogják egykönnyen bedobni a törülközőt, hanem küzdenek, amíg lehet, az ősz végéig, hogy átmenjen a költségvetés. Igaz, Lendvai Ildikó legutóbb azt nyilatkozta, hogy nem baj, ha nem megy át, mert akkor a vonatkozó jogszabályok értelmében az idei költségvetés lesz érvényes a 2009-es évre is. A Szonda Ipsos felméréséből pedig nem csak az derül ki, hogy még az MSZP szavazói közül is csak kevesen gondolják, hogy érzékelhető adócsökkentést hoz a program.

A jelek azt mutatják, hogy talán soha nem látott esély kínálkozik Gyurcsány Ferenc megbuktatására, ám nem véletlenül nyilatkozzák egyöntetűen politológusok és elemzők: „valahogyan”, de át fog menni a költségvetés. Ha pedig nem megy át, a 2008-as költségvetés még elszolgálhat néhány évig… Ám hiába várja Gyurcsány Ferenc, ahogy Ferenc József császár várhatta a szabadságharc leverése után, hogy „lehet tüntetni, majd megunják az emberek és hazamennek”, a kormányfőnek nem lesz ötven éve, hogy megszerettesse magát népével. Előbb vagy utóbb választásokat rendeznek Magyarországon. A választók legkésőbb akkor kimondhatják a boldogító nemet.

Monostori Tibor

AZ ADÓCSOMAG FONTOSABB PONTJAI

2009

A személyi jövedelemadó (szja) 18 százalékos kulcs sávhatára 1,7 millióról 2 millióra emelkedik, a társasági adó 16-ról 18 százalékra nő, a különadó megszűnik, április 1-jétől a munkáltatói járulékok 32-ről 27 százalékra csökkennek, a minimálbér kétszereséig, a leghátrányosabb helyzetű térségekben három évig munkáltatói járulékmentesség az újonnan létrehozott munkahelyeken.

2010

Az szja 18 százalékos kulcs sávhatára 2 millióról 2,5 millióra emelkedik, a munkáltatói járulékok további két százalékkal csökkennek (27-ről 25-re).

2011-2012

Új szja-tábla, adójóváírás nélkül: 0-tól 750 ezer forintig: 0 százalék, 750 ezertől 3 millió forintig: 18 százalék, 3 millió felett 36 százalék. A munkáltatói járulékok további három százalékkal csökkennek (25-ről 22-re).

ÉS HOGY MIBŐL?

Szigorúbb vizsgálatok és az adóamnesztia terve: számla nélküli értékesítés vagy feketefoglalkoztatás esetén a jelenleginél sokkal szélesebb körben időlegesen vagy véglegesen felfüggesztenék, korlátoznák az üzleti tevékenység folytathatóságát és megvizsgálják, hogy akik önként bejelentve elindulnak gazdálkodásuk, üzleti tevékenységük kifehérítésének útján, azok bizonyos feltételekkel mentesülhetnek a múltra vonatkozó szankciók alól, illetve többéves átmenettel, fokozatosan vállalniuk kell a teljes és törvényes közterhek megfizetését.