A boldogság áramlata

– Csíkszentmihályi Mihály az elme működésének olyan állapotaként írta le a flow-élményt, amelynek során kizárólag az adott feladatra fókuszálunk, és egészen elmerülünk abban, amit éppen csinálunk. A tevékenység örömmel tölt el bennünket, szívesen folytatnánk bármeddig, a munkát nem érezzük megterhelőnek. 1975-ben számos interjút készített a témával kapcsolatban, amelyekben az alanyok úgy írták le a flow-élményt, mint a vizet, amely könnyedén továbbsodorja őket. Innen a jelenség elnevezése: flow, vagyis áramlat. Miért vált ekkora horderejűvé ez az elgondolás?

– A pszichológia tudományának fő kutatási tárgya korábban elsősorban a normálistól különböző, általában negatív eltérés volt, vagyis, hogy miért teljesítenek az emberek időnként a képességeik alatt, miért nem tudnak egyesek beilleszkedni a társadalomba, mi okozza mások szokatlan viselkedését. Csíkszentmihályi felfedezése azért jelentett hatalmas előrelépést, mert nem a negatív eltérést kezdte el kutatni, hanem arra koncentrált, hogy melyek azok a pozitív faktorok, amelyekből az ember képes töltekezni egy kreatív tevékenység vagy munkafolyamat során: mitől leszünk eredményesebbek, mitől fejlődünk, végső soron mi tesz bennünket boldoggá alkotás közben?

– Számít, hogy a felfedezést amerikai kutatások hívták életre?

– Egyértelműen! A XX. században már voltak előzményei a pozitív pszichológiai törekvéseknek, gondoljunk csak Carl Rogers amerikai pszichológusra vagy Viktor Frankl osztrák pszichiáterre, de Csíkszentmihályi munkája éppen azért kapott óriási figyelmet a tengerentúlon, mert az amerikai meglehetősen teljesítményorientált kultúra. Így jól illeszkedik bele az a megközelítési mód, amely szerint közvetlenül egy alkotófolyamatból gazdagodik a személyiség és ezen keresztül az egész világ. Nem véletlen, hogy az USA-ban bombaként robbant a felfedezés.

– Flow – Az Áramlat című, Novák Tamás által rendezett 2011-ben készült dokumentumfilmben Csíkszentmihályi arról beszél, hogy kutatásai során megfigyelte és le is fényképezte az elmélyülten dolgozó emberek arcát…

– Azt vette észre, hogy az alkotás, illetve a munka fázisában a sakkozók, sportolók, festők, zenészek arca hasonló érzelmeket tükröz: lényegében feloldódnak a tevékenységben, és már nem a cselekvés célja válik a legfontosabbá a számukra, hanem maga az alkotófolyamat. Ezt a különleges lelkiállapotot nevezte el később flow-nak.

– Egyfajta belső jutalomról beszélünk?

– Nem csak belső jutalomról, hiszen a munkánk sokkal hatékonyabb is lesz, ha flow-élmény kíséri. Mindamellett a személyiségünk is gazdagabbá, komplexebbé, erősebbé válik a sikerélmények átélése kapcsán. Ez nagyon fontos interakció, amelyben a személyiség a flow-n keresztül a környezetre hat. Csíkszentmihályi azt mondja, az élmény megtapasztalásához fontos, hogy a kitűzött cél összhangban legyen képességeinkkel, vagyis a feladat ne legyen teljesíthetetlenül nehéz, ugyanakkor teljesítése kihívást is jelentsen a számunkra, tehát ne legyen túlságosan unalmas sem.

– Az egyéni fejlődés szempontjából tehát alapvető az egyensúlyra törekvés?

– A flow kapcsán számos olyan dimenzió van, amelyekben rugalmasságra kell törekedni. Mennyire kontrolláljak vagy engedjem el az ellenőrzést? Mennyire legyek domináns vagy alárendelődő? A flow akkor valósul meg, ha az említett ellentétpárokat alkotó dimenziók végpontjai között sikerül megtalálni az optimális arányt, mert ebben az esetben én is jól fogom érezni magam, és a folyamat is hatékony lesz. Csíkszentmihályi úgy fogalmaz, hogy az autotelikus személyiség képes arra, hogy belső önirányítottságból cselekedjen, és tevékenységeit az önmagáért való öröm határozza meg.

– Ha elfogadjuk, hogy a flow az emberi fejlődés hajtóereje, képesek vagyunk-e irányítani? Vannak-e receptek a megtalálásához?

– Az útmutatás a definícióból adódik. A recept, hogy eleve azzal a szándékkal lépjek be az adott folyamatba, hogy a tevékenység örömöt is szerezzen nekem.

– Hogyan tudjuk ezt alkalmazni például munkahelyi környezetben?

– Egy vezető nagymértékben felelős azért, hogy kollégáit olyan feladatokkal bízza meg, hogy az adottságaik megfeleljenek a próbatételeknek. De nem az ő dolga egyedül, a munkahely közösség, amelynek tagjai egymásért is felelősek valamennyire.

– Csak az aktív alkotófolyamat során érezhetem át a flow-t, vagy például akkor is, ha a szerelmemmel gyönyörködöm az őszi balatoni naplementében?

– A szemlélődés sem csupán passzív tevékenység, hiszen a gondolkodásunk sosem áll le. Ha egy adott helyzetben örömömet lelem, és az a szituáció élvezetet okoz nekem, akkor ugyanúgy járhat flow-élménnyel, mint egy festmény megfestése. De ha szemlélődés közben is a munkahelyi stresszhelyzetek vagy a kapcsolati problémák járnak a fejemben, és emiatt nem tudok elmerülni a természet szépségében, akkor nyilván nem élem át az élményt. Napjainkban számos olyan modern irányzat vert gyökeret a gyakorlati pszichológiában, ami kapcsolható a flow-élményhez. Ilyen például a „mindfulness”, amit tudatos jelenlétként vagy éber figyelemként szoktunk magyarra fordítani. A figyelem jelen pillanatra történő tudatos irányítása hozzásegít a flow-hatás könnyebb átéléséhez.

– Mennyire vagyunk mi, magyarok fogékonyak erre?

– A flow-élmény elérése nem a nemzeti identitástól függ. Jó példa erre a magyar származású Csíkszentmihályi is, akinek ifjú évei tele vannak személyes tragédiával. Jómódú diplomatacsaládba született ugyan Fiuméban, de mindkét bátyját elveszítette: egyik testvére Budapest ostrománál halt meg egyetemistaként, másik fivére soha nem tért vissza a málenkij robotról, ahová elhurcolták. Római nagykövetként szolgáló édesapja az 1949-es kommunista hatalomátvétel után lemondott pozíciójáról, és miután Magyarországon azonnali börtönbüntetés, illetve meghurcoltatás várt volna rá, családjával együtt az olasz fővárosban vendéglátósnak állt. Csíkszentmihályi mindaddig vele dolgozott, amíg el nem hagyta Európát, és új hazát nem választott magának Amerikában, ahol pszichológiai tanulmányait, majd kutatásait folytatta. A flow-ban az a fantasztikus, hogy kultúrától, hiedelemvilágtól vagy éppen világképtől függetlenül univerzálisan működik az emberekben.

– De az elméletet mégis egy európai származású tudós dolgozta ki, pedig az öreg kontinens a XX. század első felében, Csíkszentmihályi születésének idején nem éppen a pozitív életfelfogásával hódított…

– Milyen érdekes, hogy az egyik legpozitívabb – Csíkszentmihályi – és a legnegatívabb emberképet felmutató pszichológiai irányzat – a tagadhatatlanul hatalmas szellemi teljesítményként jegyzett pszichoanalízis, amely a nyugati gondolkodás fejlődését is nagymértékben meghatározta – kidolgozói egyaránt a volt Osztrák–Magyar Monarchia területéről származnak. A Sigmund Freud nézeteinek középpontjában álló, ösztönei között vergődő egyén alakja semmiképpen sem pozitív emberkép, még akkor sem, ha ebből a folyamatos szenvedésből különleges teljesítmények születnek. Ezzel szemben a Csíkszentmihályi-féle pozitív pszichológia arról szól, hogy a különböző helyzetekben átélt boldogság nemcsak az egyént, hanem a világot alkotó közösségeket is előreviszi.

– Ön úgy fogalmaz a Három királyfi, Három Királylány Mozgalom webolda­lán publikált interjúban, hogy a lelki egészség nagyon fontos befektetés a minket körülvevő közösségekbe is. Miért?

– Egyrészt azok a folyamatok, amelyekben az ember flow-t él át, nagyobb valószínűséggel lesznek sikeresek anyagi vagy akár erkölcsi értelemben is – ilyen szempontból ezek a vállalkozások biztosan növelik a társadalmi tőkét, ez pedig újabb produktivitáshoz vezet. Másrészt növeli az emberek belső tőkéjét is, ezért minél többen élnek át egy közösségben flow-t, annál több a csoportban az erős, komplex személyiség, akik képesek a szövetségért is tenni, és nem csupán öncélúan a saját flow-jukban „fürdeni”.

– A flow-élmény voltaképpen védi a testi-lelki egészségünket?

– Igen. Az ideális eset, ha a munkám és a hobbim átfedik egymást, hiszen ilyenkor nemcsak pénzt és elismerést kapok a teljesítményemért, de imádok is részt venni benne nap mint nap.

– Van olyan karakter, amely könnyebben éli át?

– Minden ember alkalmassá tehető rá, ha megfelelő helyzetbe hozzuk. Erre szolgálnak a terápiák olyan esetekben, amikor az embereket a lelki problémáik akadályozzák az ilyen örömök megélé­sében.

– Az ön szűkebben vett kutatási területe a depresszió és az öngyilkosság megelőzése. Ezek azok az állapotok, amelyek nehezíthetik a flow átélését?

– Igen, de nagyon fontos hangsúlyozni, hogy átmeneti helyzetekről beszélünk, amelyekből mindig van kivezető út, segítség.

– A pszichológia tudománya ma már egyre többet tud a lélek működéséről, mégis folyamatosan nő a pszichológiai problémákkal küzdők száma. Nem ellentmondás ez?

– Dehogynem! Lehet, hogy rohamtempóban bővülnek az ismereteink, de nem feltétlenül látjuk a lényeget. Létrehoztunk egy olyan világot, amelyben a korábbinál sokkal biztonságosabban élünk, és képesek vagyunk magunkat erősen függetleníteni a környezetünktől: a hidegtől, a forróságtól, a szomjúságtól, az éhségtől, a betegségtől. Az emberiség egész története során erre törekedett. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy ezért a jólétért lehet hogy túl nagy árat kell fizetnünk: mégpedig az egészségünket.

– Jót tenne nekünk, ha nem élnénk ilyen kényelmes életet?

– Már az is sokat számítana az egészségünk szempontjából, ha többet kellene mozognunk a betevő falatért, már ettől sokkal egészségesebbek lennék. A mozgáshiány a civilizáció egyik legnagyobb problémája, amely komoly rizikófaktora az olyan kóros állapotoknak, mint az alvászavar, a depresszió, a szív- és érrendszeri megbetegedések, az elhízás, valamint a cukorbetegség. Érdekes paradoxon az is, hogy az orvostudomány az emberiség története során soha nem volt képes ennyi betegséget gyógyítani, mint napjainkban, az orvosokkal való elégedetlenség mégis most a legnagyobb.

– Túlzott elvárás a modern orvostudománytól, hogy az említett betegségekre gyógyírt találjon?

– Saját egészségünkért a legtöbbet mi magunk tehetjük, és mi vagyunk abban a helyzetben, hogy az életmódunkkal csökkentsük a betegségek kockázatát. Az egészség egy befektetés, amelybe nekem magamnak kell energiát tennem. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) drámai felmérése szerint a krónikus betegek fele előbb-utóbb olyan sorsra jut, mintha egyáltalán nem kapna kezelést. Mindez azért van, mert a terápiák során sok beteg kevésbé együttműködő, még a gyógyszereket sem szedik előírásszerűen, a javasolt életmód-változásokat pedig még sokkal kevésbé tartják be.

– Tehát ugyanúgy, ahogy nekünk is aktívan kell tennünk az egészségünkért, azt sem várhatjuk el, hogy a flow-élmény egyszer csak majd váratlanul ránk köszönjön anélkül, hogy magunk is megdolgoztunk volna érte?

– Így van, azzal a kiegészítéssel, hogy a flow képességének fejlesztésében a nevelésnek és a kompetenciaalapú oktatásnak mérhetetlenül nagy felelőssége van. Ha egy gyerek egy megfelelő iskolarendszerben, személyre szabott képzés során rendre olyan helyzetekbe kerül, hogy a képességeinek megfelelő kihívások teljesítése során flow-élményt tud átélni, akkor nagy eséllyel erős, magabiztos személyiséggé válik. Ha túlterheljük, vagy nem kap megfelelő terhelést, akkor flow élményhez sem juttatjuk…

– Vagyis a mai világban már nincs szükség arra, hogy két lábon járó „kis szótárakat” neveljünk?

– A XXI. századi információs társadalom egyre inkább készségalapú, tehát akkor tudunk benne sikeresek lenni, ha optimálisan kezeljük a megoldandó helyzeteket. Ehhez már nem szükséges, hogy a fejünk egyfajta könyvtár legyen, de az a képesség viszont igen, hogyan érhetjük el minél gyorsabban a könyvtárakat. Az információt számos helyről elő tudjuk keresni, azt azonban, hogy mit, hol, hogyan találunk, már gyermekkorban meg kell tanulnunk.