A boldogság nyomában

„Az élet céljának és értelmének keresése valójában a boldogság lényegét jelenti. Amennyiben ezt tartjuk a legfontosabbnak, úgy, ha mindenünket elveszítjük is (anyagi javakat, egészséget), akkor is élhetünk teljes, harmonikus, »egészséges« életet.” Kopp Mária és Skrabski Árpád írta ezeket a megfontolandó gondolatokat A boldogságkeresés útjai és útvesztői című, több kiadást megélt könyvükben. A fejlesztőmérnök, szociológus, demográfus férj és az orvos, pszichológus feleség a fél életét a magyarság életminősége javításának lehetőségeire és boldogságának „megtalálására” tette fel. Éppen ezért egy életminőségről és boldogságról szóló összeállításból nem hiányozhatnak az ő hiánypótló kutatásaik és az azokból leszűrt, ma is érvényes tanulságok.

A házaspár a rendszerváltozás időszaka és a kétezres évek közepe között készített felméréseiben (Hungarostudy 1988, 1995, 2002 és 2006) rendre arra jutott, hogy az emberek a legfontosabb értéknek a boldogságot tartják – feltételezhetjük, hogy ez ma sincs másként. Közös kutatásaikban és publikációikban a materiális javakon túllépve vizsgálták az élet azon dimenzióit, amelyek az életminőségben, a boldogságban döntő szerepet játszanak.

A család fontossága

„Soha nem volt olyan fontos a család és a házasság szerepe az egyén és a következő nemzedék életminősége, kiegyensúlyozottsága, valamint az elviselhető társadalmi légkör szempontjából, mint a modern társadalomban” – állapították meg. Az egyik legfőbb mondandójuk ugyanis – amely összecseng számos friss kutatással is – az volt, hogy a párkapcsolatban, de különösen a kölcsönösségen alapuló házasságban, vagyis a családban, gyerekekkel élő nők és férfiak boldogabbak, mint az egyedülállók. Mi több, a családot erős egészségvédő faktorként definiálták, hangsúlyozva, hogy az apaság hozzájárul a férfiak egészségének megőrzéséhez.

Kopp Máriától és Skrabski Árpádtól származik többek között a vágyott gyerekek fogalmának köztudatba emelése is. Az ugyanis szintén az ő kutatásaikból derült ki, hogy a magyarok átlagban kettőnél több gyereket szeretnének, de aztán később az életkörülményeik, az anyagi helyzetük miatt vállalnak jellemzően kevesebbet. A házaspár munkássága nyomán a jobboldali, nemzeti kormány családpolitikájának is az lett az egyik alapvetése, hogy segíteni, támogatni kell minden lehetséges eszközzel, hogy a vágyott gyermekek megszülethessenek.

Ebből a szempontból jelentős javulás történt a közelmúltban. A közhangulatról is sokat elmond, hogy tíz év alatt fokozatos emelkedéssel megkétszereződött a házasságkötések száma: míg 2011-ben 35 812, addig 2021-ben több mint 72 ezer pár lépett frigyre. Eközben a válások száma is hat évtizedes mélypontra esett, az utóbbi években mindössze 17-18 ezer válást regisztráltak évente. Bár mindig fontos hangsúlyozni, hogy egyetlen művi terhességmegszakítás is sok, e téren is jelentős csökkenés történt: az utóbbi években 20-22 ezer abortuszt végeztek. Ezek a számok rendkívüli társadalmi változásról tanúskodnak, hiszen a kétezres évek elején még évente több mint ötvenezer magzatot abortáltak hazánkban.

Értelmes élet

Mint jeleztük, Kopp Máriáék 2006-ban készítették utolsó nagyobb felmérésüket. Nézzünk meg most egy friss kutatást, amely azért is érdekes, mert bő két évtizedes távlatban ad összehasonlítási alapot. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központja egy nemzetközileg is jól ismert és alkalmazott kérdőívet használt, amely öt témakörben mérte fel az egyén szubjektív önértékelésén alapuló, egészséggel összefüggő életminőségét. Ezek a területek a mozgékonyság, az önellátás, a szokásos tevékenységek, a fájdalom/rossz közérzet és a szorongás/lehangoltság. Inotai András, az elemzési központ egyetemi docense, a kutatás vezetője a 2022-ben rögzített adatok tavalyi ismertetésekor azt mondta, húsz év távlatában az látszik, hogy az életminőség szinte valamennyi korcsoportban javult, már az egyén számára is érezhető mértékű különbséggel. A legnagyobb javulást az utolsó két területen (fájdalom/rossz közérzet és szorongás/lehangoltság) lehet észlelni, főleg a középkorúak (35–64 évesek), közülük is elsősorban a nők körében.

– Minél magasabb az iskolázottság szintje és minél alacsonyabb az életkor, a megkérdezettek annál magasabbnak értékelték szubjektív egészséggel összefüggő életminőségüket. Ugyancsak pozitív irányban befolyásolta az életminőséget az aktív munkaerőpiaci vagy hallgatói státus és az is, ha a háztartásban többen – maximum hatan – élnek együtt – mondta Inotai András. A magasabb iskolázottság összefüggésbe hozható az egészségesebb életmóddal, a prevenciós és mentálhigiénés programokban való nagyobb részvételi hajlandósággal és az egészség fokozottabb megbecsülésével. Mindez egybevág a cikkünk elején jelzett szempontokkal. Vagyis azzal, hogy ha valaki cselekvő, alkotó életet él és mindennek értelmét látja – tehát dolgozik vagy tanul –, akkor a saját életminőségét, egészségét is jobbnak ítéli. Ez több fizikai aktivitással és élénkebb szociális élettel járhat.

S kirajzolódik a család, a nagycsalád életminőséget javító szerepe is, már csak azért is, mert a kapcsolati háló erősebb lehet azokban a háztartásokban, ahol két vagy több ember él együtt. Fontos megjegyezni, hogy a jelzett hat személy együttélése nem azt jelenti, hogy ha öt gyerek van a családban, tehát heten élnek együtt, akkor rosszabb volna a helyzet, pusztán azt, hogy hat főig látszik fokozatos, érdemi javulás a különféle mutatókban. Az is egyértelműen kirajzolódik, hogy az inaktívak és az egyedül élők körében nagyobb a depresszió kockázata.

Nem meglepő, hogy az egészséggel összefüggő mutatók erősen kötődnek az életkorhoz. Az eredmények alapján a 12 és 44 év közöttiek csaknem százszázalékosra értékelték egészséggel összefüggő életminőségüket, ezt követően viszont a mutató tízéves korcsoportonként csökken.

Nem minden a GDP

Azt is fontos ugyanakkor látni, hogy a mai politikai, társadalmi életben a jólét materiális szempontjai vannak előtérben. „A gazdaság alárendelte magának/hasznának az erkölcsöt, a tudományt, a művészetet, a családot, a vallást, jogot, politikát, filozófiát, mindent, ami nem haszonelvű” – írta egy publicisztikájában a „gazdaságkor” kifejezést bevezető Czakó Gábor. Ám annak ellenére, hogy a GDP egyre több kritikát kap, ma is a bruttó hazai termék mértéke számít az egyes országok között a legfőbb összehasonlítási alapnak. S látjuk azt is, hogy negyedévről negyedévre milyen feszült figyelemmel fordul szinte minden politikai és médiaszereplő is a GDP változása felé. Pedig ahogy Baritz Sarolta Laura domonkos rendi szerzetes, közgazdász egy korábbi interjújában kifejtette, a GDP nem a valóságot mutatja, hiszen azt a pusztulás, a bűnözés miatti óvintézkedések vagy a súlyos betegségek miatti nagyobb gyógyszerfogyasztás is mind növelik. Hozzátette, mivel egyes gazdasági tevékenységekben nincs pénzmozgás, a GDP nem számolja a háztartási munkát, az otthon ápolást, az önkéntes munkát, holott ezek nagyon komoly tényezők egy ország életében. Scitovsky Tibor Az örömtelen gazdaság című művében már korábban rámutatott arra, hogy a nem a piac keretei között folytatott gazdasági tevékenység jelentősen növeli egy állam jóllétét.

A 2010-es években Magyarország érdemi fejlődési pályára lépett, ami a közhangulatot is jelentősen javította. Az emberek látták a perspektívát és azt, hogy a saját életükben is előre tudnak lépni, amihez az állam támogató hátteret nyújt számukra. A fejlődési pályát azonban némiképp megakasztotta a 2020-ban kitört Covid-járvány, majd a szomszédunkban dúló háború. Miközben Magyarországnak is több nehézséggel kellett megküzdenie, amit az emberek is a nyakukon éreztek például a magas inflációval, a támogató környezet megmaradt – gondoljunk az alacsony adókra, a rezsicsökkentésre vagy akár a családtámogatásokra. Ugyanakkor látni kell, hogy egész Európát válságok sora sújtja: demográfiai lejtmenet és elmagányosodás, tömeges migráció és a bűnözés elharapózása, gazdasági nehézségek. A következő oldalakon gazdasági és társadalmi szempontból számos tényezőt vizsgálunk meg, amelyekben Magyarország helyzete igen jónak mondható, és amelyekben hazánk sokat lépett előre az elmúlt egy-két évtizedben. Fontos mindezt látni, hogy kijelenthessük: a „Magyarországon minden rossz” vagy a „bezzegromániázás” apostolai teljes tévúton járnak.

Így élünk mi című összeállításunk további cikkei itt olvashatók.