A bolgár kapcsolat
Gyanús ügyletek, közös cégalapítások, titokzatos partnerek, akiket a törvény utolért – Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára üzleti pályafutásában előkelő helyen áll a bolgár kapcsolatrendszer. Bár az érintettek igyekeznek ártalmatlan színben feltüntetni a múltat és jelent, sok kérdés megválaszolatlan maradt.„Apám bolgár volt. Sajnos meghalt 2002 elején. Petar Dobrevnek hívták. Imádta az életet. Nem ismertem nála vidámabb és viccesebb embert. Ezzel a névvel tízezrek élnek Bulgáriában. Olyan szokásos név, mint nálunk például a Szabó János. Ez lett hírének veszte. Mai napig valami kémfőnökkel azonosítja a Fidesz. Szinte látom és hallom, hogyan viccelődne ezzel a James Bond-szereppel. Nem volt az. Sőt. Apám, ellentétben velünk, soha nem politizált. Közlekedési mérnök volt. Később a bolgár Videoton magyar kirendeltségén (valójában Izotimpex) dolgozott. (…) Petar Dobrevnek nem voltak titkolandó ügyei. Családjának se. Ezeknek a mai kormánybűnözőknek viszont annál több. Ő már nem tudja megvédeni magát, lányaként az én kötelességem, és meg is teszem.”
Dobrev Klára tavaly november 17-i Facebook-bejegyzését tájékozatlanabb olvasóink afféle családi igazságbeszédnek is vélhetnék. Csakhogy Petar Dobrev nem egészen az volt, akinek a lánya utólag láttatni szeretné. És nem feltétlenül arra gondolunk, hogy ne lett volna vidám. A bolgár kapcsolat jelentőségét a Dobrev–Apró klánban, így Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára életében nem lehet eléggé hangsúlyozni. A dolgok természeténél fogva a valódi kapcsolatrendszert, az évtizedek óta szőtt baráti és üzleti hálót teljességgel feltérképezni lehetetlen, de néhány támpontunk azért akad. Dobrev Klára szófiai születése, a család vissza-visszatérő bulgáriai üzleti kapcsolatai, a balkáni országból időről időre felbukkanó gyanús figurák – sokszor erős pártállami, titkosszolgálati háttérrel – jól jelzik, hogy Dobrevék mindig is erős szálakkal kapcsolódtak Bulgáriához.
Kísért a múlt
A Kádár-rendszerben a különféle külkereskedelmi vállalatok – a kortársak és a vonatkozó szakirodalom egybehangzó tanúsága szerint – gyakran titkosszolgálati fedőcégek voltak. Práczki István egykori hírszerző visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy az „impexekben” csak úgy hemzsegtek a kommunista titkosszolgálatok emberei. Akadt olyan cég, amelyet maga a hírszerzés alapított, másokat egyszerűen átvettek, tekintet nélkül azok irányultságára, szakmai hátterére.
A magyar hírszerzés saját céghálójával jócskán kivette a maga részét a szocialista országok összehangolt titkosszolgálati feladataiból. Ezek sorában a Videoton meghatározóan fontos szerepet játszott. Borvendég Zsuzsa könyvében (Az „impexek” kora) máris ott a bolgár szál: előfordult például, hogy az amerikaiak olyan integrált áramköröket találtak a Nicaraguában és Afganisztánban zsákmányolt bolgár fegyverekben, amelyeket a Videoton vásárolt az Egyesült Államokban.
„Engedjék meg, hogy bemutassuk önöknek cégünket. Az Izotimpex az elektronikus számító- és szervezéstechnikai eszközök, valamint az automatizáció és az elektrotechnikai rendszerek elemeinek, eszközeinek exportjával és importjával foglalkozik” – így szól a Budapesti Bolgár Nemzeti Kiállításra feladott újsághirdetés 1975-ben, a Népszabadságban. Hogy az Izotimpex a nyugati csúcstechnológiától elzárt szocialista blokkban az úgynevezett Cocom-listán szereplő termékekre, technológiákra vadászó, hírszerzőkkel, ipari kémekkel feldúsított szakembergárdával kiegészülve valójában mivel foglalkozott, talán nem is megválaszolhatatlan kérdés. A rejtélyes vállalatról a bolgár Trud című lap derített ki fontos dolgokat. Szerintük az Izotimpex nyugati cégein keresztül fontos elektronikai termékeket szerzett be a szovjet űrhajózás, valamint Szaddám Huszein iraki diktátor nukleáris fegyverprogramja számára.
Dimitrov és Bozarov
Petar Dobrev és felesége, Apró Piroska évtizedeket töltött külkereskedelmi cégeknél. Dobrev Izotimpexnél végzett munkájáról és feladatairól kevés konkrétumot ismerünk, de bolgár kapcsolatai a rendszerváltozás utáni időkben tagadhatatlanul felértékelődtek. A 90-es években Biszer Dimitrov gyanús ügyletei miatt került reflektorfénybe a Dobrev–Apró család. A történtekről a korabeli magyar sajtóban több tényfeltáró cikk is született. A szóban forgó bolgár férfi – francia források szerint a bolgár titkosszolgálat tábornokának fia, aki szerepet játszott a Néva fedőnevű titkos akcióban, amelynek során a DZU bolgár cég közvetítésével nyugati csúcstechnológiát juttattak a Szovjetunióba – egy francia kisvárosban számítógépes merevlemezeket gyártó üzemet vásárolt 1994 áprilisában. A GigaStorage névre keresztelt vállalkozás az induláshoz 50-50 millió frank hitelt vett fel a CW AG-tól és az OTP Bank amerikai érdekeltségétől, a Hungarian Finance and Trade (HFT) nevű cégtől. Dimitrov az üzemben az álláshelyek bővítését ígérte, ezért a francia államtól közel tizenötmillió frankos támogatást kapott. A bolgár férfi aztán a felvett pénzek nagyobb részét továbbutalta egy amerikai bankszámlára, az üzemben pedig főként illegálisan bevándorolt távol-keleti munkásokat alkalmazott. Végül a francia hatóságok Dimitrovot letartóztatták, de a felvett pénz eltűnt, mint a kámfor.
A magyar – illetve bolgár – szál azonnal feltűnt a történetben. Biszer Dimitrov korábbi munkahelye, a szófiai gépgyártási és elektronikai minisztérium alatt működő Izotimpex ugyanis 1991-ben Izottrade Kft. néven leányvállalatot alapított Budapesten. A cég ügyvezetője Petar Dobrev. Az Izottrade Kft. egyébként Dobrev 2002-es halála után is működött papíron. A szófiai cég üzlettársa a Raendo Tanácsadó Kft., az Apró család vállalkozása volt, ügyvezetője Apró Piroska, székhelye az Altus-birodalomnak is otthont adó Szalay utcai ingatlan. És bizonyára az sem véletlen, hogy Dimitrov olyan könnyen megtalálta magyar partnereit, az MNB által végelszámolt egykori bécsi leányvállalatot, a CW Bankot, valamint az olajgate-ügyben is kulcsszerepet kapott OTP-tulajdonú, amerikai bejegyzésű HFT Corpot. Hogy a bűnöző Dimitrov és Apró Piroska ismeretsége mikortól datálódik, eldönthetetlen, mindenesetre ez utóbbi 1974-ben a szófiai magyar kereskedelmi kirendeltségről került a Videoton számítástechnikai igazgatói székébe, onnan pedig 1980–1981-ben tanácsoshelyettesként tért vissza Szófiába.
A rendszerváltozás után még egy botrányos ügy fedte fel a család erős bulgáriai kapcsolatrendszerét. Ognyan Bozarov a kilencvenes évek elején Bulgária legnagyobb elektronikai gyárába, a Sztara Zagora-i DZU üzembe együtt fektetett be jelentős összegeket az akkor már a Videoton Rt.-től a Hargitai György érdekeltségébe került Walthammal. Évekkel később a Magyar Nemzet úgy értesült, hogy Hargitai a régi videotonos ismertségeken keresztül talált rá Bozarovra. Szerintük Ognyan Bozarov jóformán napi kapcsolatban állt Petar Dobrevvel, miközben Hargitai György 1992-ig együtt ült a Videoton igazgatótanácsában Dobrev feleségével, Apró Piroskával. Apró 1995-ig Horn Gyula akkori kormányfő kabinetfőnöke volt, azután pedig több bank- és cégvezetői posztot kapott. Ognyan Bozarov 2010-ben Macedóniában tűnt fel, méghozzá egy 13 millió eurós szkopjei üzletközpont társtulajdonosaként.
A titokzatos Vaszilev
Néhány héttel ezelőtt a sajtóban felröppent a hír, miszerint az Interpol által körözött bolgár bűnöző, Antoaneta Vaszileva nemcsak Gyurcsány Ferenccel, de a családi cégekkel is kapcsolatban áll. A nő annak a Cvetan Vaszilev bankárnak a felesége, aki a bolgár ügyészség vádirata szerint svájci ingatlanokba fektette egy szófiai pénzintézettől ellopott pénzét. Dobrev Klára határozottan tagadta az értesülést, mint mondta, nem ismeri Antoaneta Vaszilevát. Az ügy előzménye a Heti Válasz 2012-es cikke, amely felfedte, hogy Kóka János 2011 novemberében közös szófiai vállalkozást alapított Gyurcsány Ferenccel, Cellum Bulgaria AD néven. Eszerint a cégben részesedést vásárolt az Altus-ConsAlt Nemzetközi Tanácsadó Kft., Gyurcsány Ferenc Altus Befektetési Zrt.-jének leányvállalata. Felbukkant a hajdani pénzügyminiszter, Oszkó Péter is, aki cégével tőkebefektetést hajtott végre a Cellumban. A lap birtokában lévő hiteles cégiratok szerint a Cellum Bulgariában 38 százalékot szerzett a Kóka-féle Cellum Global, a maradék 12 százalék pedig az Altus-ConsAlté. A bulgáriai részvénytársaság öttagú igazgatóságában két magyar tag volt: Kóka János és Dobrev Klára. Később kiderült az is, hogy a cég másik felét a nemzetközi körözés alatt álló Vaszilev birtokolta.
Válaszként a cikkre a cég közleményt adott ki, amelyben először is magyarázatát adták a bolgár–magyar cégalapításnak. Mint írják, Dobrev Klára cégénél kevesebben rendelkeznek jobb bolgár piaci ismeretekkel, de magát a cégalapítás hírét nem cáfolták. A körvonalazódó botrány Gyurcsányt is megszólalásra késztette. A volt miniszterelnök a közös cégalapítás hírét szintén nem cáfolta, ahogyan mondani szokás, csak terelt: „Mi kényesen ügyelünk arra, hogy Magyarországon semmi olyan üzleti aktivitást ne csináljunk, aminek kormányhoz, közszférához van köze. Azt a szívességet nem tudjuk megtenni politikai ellenfeleinknek, hogy a Balkánon: Macedóniában, Albániában, Bulgáriában ne legyen üzleti aktivitásunk. Ott meg együttműködünk az ottani nagy bankokkal, nagy cégekkel. Ez a legtermészetesebb.” Gyurcsány Ferenc arról persze nem szólt, hogy milyen üzleti kapcsolata van Cvetan Vaszilevvel, és nem fejtette ki a balkáni nagy bankokkal folytatott együttműködés részleteit sem. Ahogyan azt sem, mit szól a bolgár állami rádió által megerősített hírhez, miszerint Cvetan Vaszilev bérgyilkosokkal akarta eltenni láb alól politikai és üzleti riválisát, Deljan Peevszki médiavállalkozót. Vaszilevet egyébként nemzetközi körözés után nemrégiben fogták el Belgrádban.
Mindeközben a bolgár kapcsolat élt, él és élni fog Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára üzleti és privát életében. S hogy a DK nagyasszonya milyen fontos figura a múlt és a jelen összekötésében, álljon itt bizonyságul Kóka János Magyar Narancsnak adott 2015-ös nyilatkozata. „Dobrev Klára, lévén édesapja bolgár származású, és ő maga is kiválóan beszéli a nyelvet, Bulgáriában komoly helyismerettel és üzleti kapcsolatokkal rendelkezik, ezért őt kértem meg, hogy a bolgár piacon nézzük meg, milyen lehetőségeink lennének. (…) Klára remek üzleti érzékkel vitt el minket olyan potenciális partnerekhez, akik közül az egyik végül befektetett a Cellum helyi cégébe. Így lett az Altus tulajdonos a leányvállalatunkban. (…) Nagy kedvvel és lelkesedéssel dolgozom Klárával, ő az egyik legkiválóbb üzletasszony, akit ismerek. Azoknak pedig, akik a bolgár piacban perspektívát látnak, csak ajánlani tudom.”