Nyírmihálydi mindössze tizenöt kilométerre van Kislétától, ahol augusztus elején a brutális gyilkosság történt. A kétezer lelket számláló település egyharmada cigány. A romák bizalmatlanok, feszültek, ingerülten kerülik a kérdéseket és gyanakodva fürkészik az idegeneket. A kocsmában is arról beszélnek, nem örülnek annak, hogy Nyírmihálydi egy különös ügy kapcsán ismét a figyelem középpontjába került. Attól félnek, hogy ők lehetnek a következő célpont… És persze tartanak a folyamatban lévő vizsgálat következményeitől is. A csalássorozat kapcsán már többeket elítéltek. Úgy tűnik, minden összeesküdött ellenük…

Éjjel lövéseket hallottak a temető felől. Nem alszanak. Kezdetben a tűz körül ültek, ma már tűzgyújtási tilalom van a településen. Egy lakossági fórumon azt tanácsolta nekik a rendőrség, hogy szervezzenek járőrszolgálatot. Nemigen tudták, hogy fogjanak hozzá. Ki legyen az a négy ember, aki gyalog végigpásztázza a cigánysort, és ha valami gyanúsat észlel, a rendőrséget értesíti. Önbíráskodás helyett…

Hogy megfogadják-e a tanácsot a romák, nem tudni, az azonban bizonyos, a kocsmában még a minket elkísérő Kamarás Istvánnak, a Roma Szakkollégium igazgatójának is azt tanácsolják, kerülje el messze a cigánysort. Így azután nem meglepő, hogy a korábban közlékeny cigányok ma már nem szívesen beszélnek arról a különös ügyről sem, amelyre a közelmúltban derült fény. Feltűnt ugyanis a gyámhivatalnak, hogy ezen a szabolcsi településen több mint tízszer annyi a regisztrált értelmi fogyatékos, és emiatt rokkantsági járadékra jogosult ember, mint más, hasonló lélekszámú községben.

Az illetékes gyámhivatalnak az szúrt szemet, hogy egy nyírmihálydi férfi, noha papíron súlyos egészségkárosodásban szenved, nyolc általánost végzett és gépkocsivezetői jogosítvánnyal is rendelkezik. A hivatal feljelentése nyomán rendőrségi nyomozás indult, aminek eredményeképp Nagy Józsefet, a nyírmihálydi cigány kisebbségi önkormányzat vezetőjét első fokon két év letöltendő szabadságvesztésre ítélték csalásért.

Felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték a fiát is, akinél 17 éve állapították meg a súlyos értelmi fogyatékosságot. Közel két évtizeden át folyósították neki a rokkantsági járadékot. A másodfokú tárgyalás ősszel lesz.

Nem ők az egyetlenek. A négyszázötven roma közül minden harmadik ember bolond. Legalábbis papíron. Ügyeskedés? Lelemény? Csalás vagy összejátszás? Vajon hogy alakult ki ez az elképesztő arány, és hogy nem tűnt fel tizenhét éven át senkinek? Egyesek szerint az az oka, hogy a kilencvenes években szebben mutatott a statisztika, ha kevesebb volt a munkanélküli… Akkoriban még nem kellett beutaló a szakrendelésre. Csak be kellett menni Nyíregyházára vagy Nyírbátorba, az SZTK-ba. Nem kellett hozzá háziorvosi beutaló. Ekkor még a háziorvost sem értesítették. Mi volt a recept? Nem szólni egy szót sem a bizottság előtt… Olyanokat mondani, hogy nem eszik a fiú, csak ha elérakják az ennivalót… Mert nem szeret kenyeret kenni… Szaggatja a ruháját, ha ideges…

A bátrabbak a nyomaték kedvéért összepisilték magukat a bizottság előtt. Nem volt nehéz bolondnak tettetni magukat. Megéri egy kis színészkedés, rendszeres havi járadékért. De változnak az idők. Válság van. Feltűnik a hiány, ha üres a kassza. A rokkantsági járadék, amelyben a nyírmihálydi cigányok részesültek, olyan rendszeres pénzellátás, amelyet előzetes munkaviszony nélkül is folyósítanak azoknak a 18. életévüket betöltött felnőtteknek, akik már a 25. életévük betöltése előtt munkaképtelenek voltak és az egészségkárosodás mértéke legalább nyolcvanszázalékos.

A rendszeres havi ellátás összege jelenleg 32 610 forint. Nem kevés. Ekkora összegnek van értéke vidéken. Nagy József, aki korábban több napi- és hetilapnak kifejtette, hogy szerinte az orvosok hibáztak, és ők nem tehetnek arról, hogy a bizottság így döntött, a Demokratának már nem akart mondani semmit.

– Majd a polgármester nyilatkozik – hárította el interjúkérésünket a helyi romák képviselője, aki szemmel láthatóan csalódottnak, becsapottnak érzi magát. Mintha valakik mást ígértek volna neki…

De mi történt vajon a kilencvenes években, és hogy létezik, hogy azóta sem tűnt fel senkinek a minden bizonnyal intézményesített csalás? Mert abban kétségkívül igazuk van a cigányoknak, hogy a csaláshoz a másik fél is kellett…

Nyisztor Ferenc, Nyírmihálydi polgármestere sem zárja ki, hogy a csalás meg volt szervezve.

– Erre utal az esetek magas száma mellett az is, hogy soha nem kérdőjelezte meg a bizottság az illető fogyatékos voltát. Kellett lennie valakinek, aki közvetített, aki megszervezte ezt az egészet. És nyilván nem is járt rosszul.

Nyisztor Ferenc 1998 óta polgármester. Nincs könnyű helyzetben.

– Már a nagyapám is itt született. Akkoriban még csak egyetlen cigány család élt a településen. Ma a teljes lakosság egyharmada, az iskolás gyermekek 99 százaléka cigány. Ahogy mondani szokás, Nyírmihálydiban spontán szegregáció ment végbe – ismerteti az adatokat.

S bár a kemény elszántság, amellyel a település ügyeit kezeli, nem mindig tetszik a helyi cigányoknak, el kell ismerni, hogy ha nem is szeretik, de tisztelik. Vagy legalábbis tartanak tőle. Meggyőződése, hogy a cigányoknak nem elsősorban pénzt kell adni. A hátrányok felszámolását az oktatásban és a munkában látja.

„Biztos kezdet”. Ezt a nevet viseli az a program, amelynek a megvalósításához több mint 500 millió forint uniós támogatásban részesült a település. Ebből az összegből bővítik az iskolát. A program lényege, hogy a gyermekek kétéves kortól előóvodába, majd óvodába, iskolába járnak, a nyolcadik végén elballagnak ugyan, de ott maradhatnak az alma mater falai között, és szakmát szereznek. Kőműves, mezőgazdasági szakmunkás lehet belőlük, ha ők is akarják, mondja a polgármester.

A képzés ideje alatt ingyenesen kapják a tankönyvet, az óvodai, iskolai étkezésért sem kell fizetni. Kapnak tízórait, ebédet, uzsonnát. Nem henteregnek otthon a koszban, nem teszik tönkre a könyvet, füzetet, értelmesen töltik az időt, a tanulók délutánig az iskolában maradnak. Az előóvoda célja azoknak a hátrányoknak a lefaragása, amelyek részben az eltérő kultúrában, részben a szegénységben gyökereznek.

– A gyerekeknek meg kell tanulniuk evőeszközzel enni, az illemhelyet használni – teszi hozzá.

Az óvodában a dajka cigány. Őt könnyebben elfogadják a gyerekek. De a közmunkát is a település javára lehet fordítani. Kétszáz hektáros erdőn gazdálkodik az önkormányzat.

– Az erdő munkát ad, a tűzifával el lehet látni a település intézményeit. Már évek óta fával fűtünk. Az erdőnek köszönhetően leállíttattam a gázfűtést. Az erdővagyon ráadásul fedezetet biztosít a fejlesztési hitelekhez is – mondja a polgármester.

Gondokból azért akad bőven. A közelmúltban leégett az iskola tetőszerkezete.

– Nem kérdezte meg senki, hogy nincs-e szükségünk segítségre. Három országgyűlési képviselőnk is van a térségben, de egyik sem vette fel a telefont. Már előre tudom, elkezdődik a kampány, csak győzzek majd termet biztosítani a különböző kampányrendezvényekhez – jegyzi meg szomorúan a sokszor magára hagyott, szélmalomharcot vívó polgármester. – Húsz éve van az országnak. Húsz év hamar elszáll. Aki ma húszéves, holnap negyven. Ki fog Magyarországon dolgozni, újat alkotni? Vagy az a szándék, hogy ne legyenek ácsok, kőművesek, festők, esztergályosok, lakatosok? Átgondolta már ezt felelősségteljesen valaki? A 386 képviselő a parlamentben? – kongatja meg még egyszer a vészharangot Nyírmihálydi első embere, aki nap mint nap testközelből tapasztalja meg a cigányság munkához való viszonyát.

Nyírmihálydi neve már többször szerepelt a híradásokban. Először pénzen vett szocialista szavazatokkal, majd egy súlyos fertőzőmájgyulladás-járvánnyal került a közfigyelem középpontjába. Ekkor húsz gyermek került kórházba, mire a polgármester kijelentette, addig nem ad segélyt, amíg nem hajlandók a cigányok legalább egy pottyantós vécét ásni a kertben… Egyesek azóta neheztelnek rá.

– Nem áll ki mellettünk – panaszkodnak a cigányok a kocsmában. Pedig Nyisztor Ferenc rengeteget tesz a cigányok hátrányainak lefaragása érdekében…

Bódi István, a lapunknak nyilatkozó cigány kisebbségi önkormányzati képviselője a mostani rokkantosítási ügy kapcsán azt kifogásolja, hogy az orvosokat miért nem ítélik el a csalás miatt.

– Ők döntöttek így, ők állították ki a papírokat – mondja. – A csaláshoz mindig két fél kell – teszi hozzá.

Egyelőre folyik a nyomozás. Felülvizsgálják a korábbi rokkantosításokat. A cigányok pedig félnek. Elvesztették a bizalmat, ez jól látható. És most elveszíthetik a járadékot, sőt a szerencsétlenebbek még a szabadságukat is.

– Nem zárhatnak mindenkit börtönbe – kommentálja a helyzetet Kamarás István, a Roma Szakkollégium igazgatója, az Európai Integrációs Cigány Szövetség elnöke. – Azt kell látni, hogy a cigányság nyolcszáz éve a túlélésre rendezkedett be. Ők a rendszerváltás legnagyobb vesztesei. Kikerültek a munkahelyekről, már a második generáció nő fel úgy, hogy nem látta a szüleit dolgozni. A cigányság aránya Szabolcsban az összlakosság mintegy negyven százaléka, a gyerekek esetében viszont már 70-80 százalék. Közel az az idő, amikor előbb az egyes régiókban, később már országosan is a fiatal cigányság többségbe kerül egy elöregedő társadalomban – jegyzi meg a cigány fiatalember, aki szerint a politika a cigánykérdést nem a helyén és nem a súlyának megfelelően kezeli.

A cigány értelmiségiekből álló Roma Szakkollégium igazgatója a cigányság egyre reménytelenebb helyzetét, a 90-95 százalékos munkanélküliséget okolja azért, hogy a cigányok gyakran törvénytelen eszközöket is igénybe vesznek a túlélés érdekében. Kamarás István szerint az elmúlt húsz év vezetett a mai feszültséghez. A létért, a megélhetésért való küzdelem ma már a fizikai életveszély szintjét súrolja.

– Önbíráskodás? – kérdi szomorúan. – Úgy védik meg magukat, ahogy tudják. Kamarás István szerint felbomlott a cigányság és a kormány közötti szerződés. – Az a kormány, amelyik nem tudja megvédeni a polgárait, ne csodálkozzon azon, ha a cigányok kapát, kaszát ragadnak. Az a gyilkosságsorozat, amelyik most a cigányságot veszi célba, minden valószínűség szerint egy mesterségesen gerjesztett folyamat része. A cigányság természeténél fogva nem militáns, soha nem harcolt, nem szerzett magának fegyverrel területeket, nem viselt háborút. Valakiknek az a céljuk, hogy az anyanemzethez eddig lojális cigányságot militarizálják – tárja fel a polgárháború-közeli, robbanásig feszült helyzet lehetséges okait a fiatalember.

Hasonlóan látja a helyzetet Tató Varga József, a Megyei Kisebbségi Önkormányzatok Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szövetségének elnöke is.

– Sajnáljuk, hogy a kormány feszültséget kelt a cigányok és a magyarok közt. Ennek nem lehet jó vége. Nem hagyjuk, hogy a cigányság és a magyarság között elmélyüljön a feszültség, és egy esetleges polgárháborúba torkolljon – szögezi le.

Hihetünk neki. Tató falujában, Kocsordon, negyven kilométerre Nyírmihályditól minden más. Végigsétálunk a cigánysoron. Tatót nagy szeretettel fogadják. Mivel vele vagyunk, így minket is. Étellel, itallal kínálnak. Feszültségnek, félelemnek semmi nyoma. Bíznak benne, tudják, hogy megvédi őket. Éjjelente itt is járőröznek, de fegyelmezetten, akár egy jól szervezett polgárőrség. A kocsordi cigánysor házai rendezettek, a portákon virág, a füves udvarokon vidáman játszanak a gyerekek. Az utca inkább korzó, vagy ahogy ők hívják, plázs. A vasárnap délutáni napsütésben bizakodóvá válik az ember. Kocsordon minden az életről szól. Jó ilyet is látni. Sok Tató Varga József kellene…