A borkultúra nemzeti identitásunk része

– A Tokaj-Hegyalja Egyetem alapítóinak meghirdetett ambíciói között szerepelt a hazai szőlész-borász szakma megújítása is. Hogyan fogadták a nagyra törő terveket a konkurenciának számító intézmények és azok az idősebb borászok, akik már akár nemzetközi hírnevet is kivívtak maguknak?

– A Tokaj-Hegyalja Egyetem létrehozásával történelmi adósságot törlesztett a kormány a régióval szemben. Olyan intellektuális beruházásnak teremtette meg a feltételeit, amilyenre utoljára a XVII. században volt példa, amikor Lorántffy Zsuzsanna megbízta Comenius Jánost az akkori pedagógusképzés megújításával Sárospatakon. Most mi elsődlegesen azt a célt tűztük magunk elé, hogy Comeniushoz hasonlóan a mai pedagógusképzést újítsuk meg, emellett magas szintre emeljük a szőlész-borász képzést. Bevonunk a munkába nagy hírű külföldi egyetemeket is, például a palermói, a bordeaux-i, a dijoni egyetemet. Ez utóbbival együttműködve indítottuk el egyéves bormarketing- és borüzleti képzésünket, amely angol nyelven folyik, elsősorban dijoni professzorok bevonásával. De a megújulást szolgálta például az az ősszel megrendezett borkongresszus is, ahová több mint száz előadó jött el, közülük harminc külföldről. Az előadásokat kísérő work­shopok pedig a környező pincészetekben zajlottak. Akik az ezekhez hasonló eseményeken és a kurzusainkon részt vesznek, elviszik a magyar borászat jó hírét szerte Európába. Komoly vonzerőt jelent, hogy az egyetemet fenntartó alapítvány megkapta a Grand Tokaj, a térség legnagyobb pincészete tulajdonjogát. Így a hallgatóinknak olyan gyakorlati képzést is tudunk nyújtani, amilyenre kevés iskola képes.

– Ennél erőteljesebb marketingakció­kat nehezen tudok elképzelni. Jól fogadták az eseményt a borászok is?

– A borkongresszusra több mint kétszáz neves borász jött el, így nem pusztán szakmai ismeretátadásról szólt az esemény, noha ez is fontos, ha választ akarunk adni az új kihívásokra. Be tudtuk mutatni azt is, mennyit fejlődött a hazai borászat a rendszerváltoztatás óta.

– Magyarország hat régiójában 22 történelmi borvidék van, ám külföldön leginkább a tokaji bort ismerik. A borkongresszushoz hasonló rendezvények képesek változtatni ezen?

– Tokaj olyan zászlóshajó, amelyhez fel kell sorakoznia a többi csatahajónak, hiszen mindegyik borvidék méltán lehet büszke a saját, utóbbi évtizedekben elért eredményeire. Nekünk, vagyis a Tokaj-Hegyalja Egyetemnek az a megbízatásunk, hogy mindezt intellektuálisan is megalapozzuk, és hogy a nemzetközi térben is elfogadtassuk mindazt a tudást és tapasztalatot, amit a magyar borászat felhalmozott. A borkongresszus egyik eredménye az volt, hogy számos kétoldalú megállapodást kötöttünk. A palermói egyetemmel például, ahonnan két professzor is eljött, hosszú távon közös PhD-programokat tudunk szervezni, sőt ösztöndíjas helyet is felajánlottak. A bordeaux-i kutatóintézet vezetőjével pedig közös kutatási programot szeretnénk indítani.

– A hazai kutatóintézetek is fogadókészek hasonló programokra?

– Szeretnénk szorosan együttműködni a gödöllői Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemmel, a pécsi és a kecskeméti kutatóintézettel, hiszen ezekkel a formálódó kooperációkkal az ő eredményeik is hozzájárulhatnak a magyar borászat megújításához. A gazdák is érdekeltek abban, hogy létrejöjjön egy olyan tudásközpont, amely információkkal segíti őket saját jövőbeni stratégiáik felépítésében és versenyképességük megőrzésében.

– A statisztikai adatok azt mutatják, a borászat is fiatalításra szorul. Az új nemzedék fogékony az új technológiák és ismeretek befogadására?

– Napjainkban zajlik a stafétabot átadása. A fiatal borászok közül sokan már külföldi egyetemeken is tanultak és megértették, hogy csak úgy tudunk talpon maradni, ha reagálunk az új kihívásokra, a felmelegedésre, az egyes szőlőfajták érzékenységére, az azok telepítésekor megmutatkozó nehézségekre. De el kell sajátítani a modern eszközök, például az informatika, a drónok alkalmazását is. Ezeket az ismereteket mi beépítjük az oktatásba, és bízom benne, hogy öt év alatt elérjük, hogy a Tokaj-Hegyalja Egyetem lesz a vezető szőlész-borász képző Magyarországon.

– Sok fiatal kel vándorútra, hogy külföldi borászatokban dolgozva tanuljon, mielőtt itthon saját vállalkozásba fogna. Ebben tudják segíteni az ifjú borászokat?

– Igen. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a hallgatóink járják a világot, gyűjtsenek tapasztalatokat és azokat hozzák haza. Az egyetemnek is vannak ösztöndíjai, amelyek segítségével a diákok támogatásként kapják meg a külföldi tandíj ötven vagy legalább 25 százalékát. A Tokaj-Hegyaljához tartozó 27 település közül több is felajánlott ilyen ösztöndíjakat. A hegyközségek is megértették ennek fontosságát.

– A minőség forradalma már lezajlott Magyarországon. Tudunk mi annyi bort készíteni, amennyit a vevők igényelnének?

– Valóban ez a legnagyobb problémánk. Kemény dió, ha megjelenik egy kínai vevő, és jelzi, mennyit vásárolna. Tokaj-Hegyalján a legnagyobb cég a Grand Tokaj, mi évente 3-5 millió palackot tudunk előállítani.

– Ezt nem isszák meg reggelire egy kínai kisváros lakói?

– A borpiramis csúcsán az aszúesszencia áll, azt követi a hatputtonyos aszú. Ezután következnek a dűlőszelektált, nagyon jó minőségű száraz borok. A kérdés mindig az, hogy a borpiramis alján elhelyezkedő, széles választékú alapborokból mennyit tudunk előállítani. Azon dolgozunk most, hogy e területen is fejlődjünk. Ebben szerepe lesz a bormarketing-kormánybiztosságnak is. De választ kell adnunk arra a kérdésre is, hogy miként teremtünk egyensúlyt a tradíciók és az innováció között. El kell dönteni, milyen fajtákat engedünk be a borvidékeinkre. Másutt az országban e viták egy része már lezáródott, Tokaj-Hegyalján még tart.

– Hogyan befolyásolják e vitákat a bordivatok?

– Tudomásul kell vennünk, hogy a fiatalok leginkább a gyümölcsös, könnyű, esetleg gyöngyöző borokat részesítik előnyben, nem a testes nagy borokat. Ehhez is alkalmazkodnia kell a borászszakmának az új ültetvények telepítésekor. Figyelni kell azt is, milyen változások mutatkoznak a nemzetközi piacokon. Ebben egyébként segítségünkre van, hogy folyamatos szerződésben állunk a nagy nemzetközi áruházláncokkal. Ezek közül az egyik legfontosabb értékesítési partnerünk külföldön a Lidl, amely odakint a magyar borászok érdekeit is képviseli.

– Arra is számíthatunk, hogy a magyar borok az alsó polcokról felkerülnek szemmagasságba?

– Minden okunk megvan a bizakodásra, hiszen komoly sikereink vannak. Ne felejtsük el, hogy Szepsy István megkapta az Európa legjobb borásza, pincészete pedig az Európa legjobb borászata címet. Sauska Krisztián pedig két aranyérmet nyert a pezsgő-világbajnokságon. De a legjobb pincészeteink az Oremustól a Dereszlán át a Patríciusig, hogy csak néhány nevet említsek, rangos díjakat hoznak el a nemzetközi versenyekről. Ezek a díjak pedig hozzájárulnak a magyar bor elismertségéhez. Furcsa módon a járvány is közrejátszott a magyar borok hazai sikerében. Az emberek nem külföldön nyaraltak, hanem itthon utazgattak. Felfedezték, hogy a magyar borászatban és gasztronómiában lezajlott a minőség forradalma. A borászatok pincéiben, a borkóstolásokon megtalálták mindazt, amiből kibomlik az intellektuális és a termelési kultúra, végső soron a magyar történelem. Szembesülhettek azzal, hogy ebben a mai globális, technokrata világban a magyar borkultúra őrzi azokat az értékeket, amelyek annyi viharos évszázadon át megtartottak bennünket és nemzeti identitásunkat.