„Ez tengerentúli belügy is lehetne, de nem az. Azért nem, mert a Politico az elmúlt évekre a brüsszeli nyilvánosság legfőbb szereplőjévé vált. Bennfentes információk, hangzatos minősítések, zsarolgatós üzengetések, demokrácialeckék és a politikusok lehúzásának valóságos otthona. Megszámolni is nehéz lenne, hányszor vették elő Magyarországot címlapos írásokban” – írta csütörtök délelőtt közzétett bejegyzésében Dömötör Csaba európai parlamenti képviselő.

Hirdetés

„Azt, hogy Brüsszelben magasról tesznek a nemzeti szuverenitásra, szinte már megszokhattuk. De az, hogy az európai médiaszuverenitás se számítson egyáltalán, az még ezt a föderalista társaságot nézve is meglepő. Nem mellékes körülmény, hogy a Politico volt a brüsszeli háborús politika fő média-hajtómotorja. Mint ahogy az sem, hogy a megjelent írásokat az egyes európai országokban órákon belül visszhangozták azok a médiumok, amelyeket gyakran ugyanarról a tengerentúli helyről finanszíroztak”

– állapította meg a politikus, aki szerint ha „az agyonkoptatott propaganda szónak lenne nemzetközi nagykönyve, ez a művelet biztosan a legszebb lapokra kerülne.”

Dömötör Csaba végül tételesen is felsorolta a brüsszeli lap lebukása után felmerülő kérdéseket:

  • Ha a brüsszeli Politico-t ilyen összegekkel finanszírozták, akkor mekkora összeget kaptak az amerikai liberálisoktól egyes magyarországi médiumok, és mit kellett ezért tenniük cserébe? (A karitatív jeligéjű válaszokat inkább nem fogadnánk el.)
  • A médiaszabadságért ingaóra-szerűen aggódó Európai Parlamentben lesz-e plenáris vita ezek után? A 14 évvel ezelőtti médiatörvényes vita óta tudjuk, hogy a média függetlensége az EP-ben elvileg alapvető érték.
  • Ha Romániában választási eredményt is el lehetett törölni a külföldi beavatkozások gyanújára hivatkozva, akkor mit gondoljunk a sok millió dolláros Európán kívüli médiapénzelésről? És még valami:
  • Mit gondoljunk arról, hogy a Politico előbb Márki-Zay Pétert, majd Magyar Pétert szerepeltette az európai feltörekvő reménységek listáján?
Korábban írtuk