A cigány Széchenyik nyomában

– Van egy cigánysággal kapcsolatos kérdés, ami heves indulatokat kelt. Kérem, segítsen megválaszolni: a szegregált vagy az integrált oktatás a jobb megoldás?

– Először is tisztázzuk a fogalmakat. Az én meglátásomban nem az a szegregált oktatás, amikor egy osztályba csak cigány gyerekek járnak. Ha egy roma család nemzetiségi iskolába akarja íratni a gyerekét, fontos, hogy megtehesse. Akkor van gond, ha egy iskolában minőségi, szaktanári ellátottsági, infrastrukturális hiányosságok vannak, és pusztán azért, mert egy gyerek roma, abba az iskolába irányítják. A mi feladatunk az, hogy bárhol éljen is ebben az országban egy roma vagy nem roma gyerek, ugyanolyan minőségű oktatásban részesülhessen, mint a többség. Az pedig az egyén szabad döntése lehessen, hogy hova íratja a gyerekét.

– Előítéletesek a magyarok?

– Úgy gondolom, a magyar nagyon befogadó nemzet. Alapvetően a békés együttélés jellemző az ország népére. Mindennek az alapja az emberi tisztelet.

– Az integrációnak fontos eleme, hogy a kisebbség is a társadalom részének érezze magát. Milyen a cigány identitástudat?

– Önmagában nem mondhatjuk, hogy csak cigány identitástudata lenne a roma közösségnek vagy akár nekem. Mindinkább a kettős identitás a jellemző, és ez így teljesen rendben is van. Nekem van egy magyarságtudatom, ezen belül van egy roma identitásom is. Romaként élem meg a magyarságomat. Lényeges, hogy legyen a cigányoknak kettős identitása; magyarságunk és cigányságunk megfér egymás mellett. A többség részéről is egyre nagyobb az igény arra, hogy megismerjék a roma kultúrát. Erre szerencsére egyre több lehetőség adódik. Az egymás megismerése és tisztelete adja az együttműködő társadalmat.

– Kormánybiztosi kinevezése előtt már gazdag szakmai életutat tudhatott maga mögött. Hogy jutott el a nemzeti képviselőségtől a roma kapcsolattartásért felelős kormánybiztosi megbízásig?

– Esztergomban születtem, jelenleg is ott élek. Tizennyolc évesen megválasztottak roma nemzetiségi képviselőnek. A város fideszes vezetésű volt 2002-től, akkoriban ellenzékben. Mindent, amit tettünk foglalkoztatás vagy lakhatási támogatás, kultúra, oktatás, képzés területén, saját erőből, városi forrásból tettük. Nem segélyezésben gondolkodtunk, inkább az aktivizálásban. Lett eredménye, nagyon komoly társadalmi fejlődési folyamatok kezdődtek a városban. A 2010-es kormányváltás után az addigi segélyezés helyett a kormányzat is a munkaalapú társadalom felépítésébe kezdett. 2011-ben csatlakoztam az akkori Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, majd aztán a szakpolitika átkerült az Emberi Erőforrások Minisztériumába, és ott folytattam a munkát. 2019-ig olyan programokat terveztünk, amelyek a nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiára épültek, valamint részt vettem a szakpolitika-alkotásban is. Ezután Pintér Sándor belügyminiszter úr felkérésére létrehoztuk a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságot, ahol 2019 óta a főigazgatói posztot látom el. Évente közel tízezer ember képzése folyik, 17 ezer pályázatot kezelünk, termelőműhelyi rendszert hoztunk létre, tehát nem csak képezünk, hanem foglalkoztatunk is.

– Esztergomból hozták a jó mintát?

– Kicsiben megcsináltuk, de nem egy mintából indultunk ki. Mindinkább a felzárkózási stratégia helyzetképéből. Amikor láttuk, hogy 2010–11-ben milyen sok és összetett probléma tornyosult fel az országban a mögöttünk hagyott évtizedekben, nem volt kérdés, hogy teljesen más utat kell választanunk. Megjegyzem, 2010 előtt is meg lehetett volna tenni sok mindent, de valamiért nem tették meg. Nekünk pedig kötelességünk volt ezen változtatni. Megvolt a felhatalmazás, megvoltak az erőforrások és megvolt a szándék, hogy jobbá tegyük a hátrányos helyzetű emberek élethelyzetét. Ennek lett az eredménye, hogy az EU égisze alatt folyó szegénységellenes küzdelemben 2011-ben vállalt 450 ezres szegénységcsökkentési mutatót 2020-ra több mint a duplájával tejesítettük. Magyarán közel egymillióval csökkentettük a szegénységben élők számát. 50 százalékkal nőtt a romák foglalkoztatása. A minisztérium és a szakapparátus volt rá a garancia, hogy az intézkedések országosan célba érjenek.

– Mi a cigányság útja? Mire lenne szükség ahhoz, hogy hatékony legyen a felzárkózás?

– 2010 előtt rengeteg ígéretet kaptak a cigányok, kézzelfogható segítséget kevesebbet. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy az emberek ne legyenek kiszolgáltatva. Amikor 2011-ben a közfoglalkoztatási programot a kormány útjára indította, támadták minden oldalról, az ellenkampány nagyon rossz hatást keltett a közösségen belül. Rengeteget kellett küzdeni az igazunkért. Aztán eltelt fél év, és mindenki belátta, hogy nagyon is hasznos, a legfőbb ellenzők is elismerték. Mára követendő példa lett. Ám épp az elmúlt hetekben jelent meg az egyik online híroldalon egy cikk. Egy kutatást ismertetnek, miszerint ahol magas a közfoglalkoztatottak száma, ott a Fidesz támogatottsága is magas. Szerintük azért, mert kiszolgáltatottságukban szavaztak az emberek a Fideszre. Arra nem is gondolnak, hogy a szavazat azért esett a kormánypártra, mert végre-valahára nem segélyt kínáltak nekik, hanem munkát? Ha megnézzük a baloldali kormányzatok szociálpolitikai intézkedéseit, és megnézzük a jobboldalét, akkor észrevesszük a lényeges különbségeket. A baloldal passzív ellátási folyamatokat teremtett, ami függőséghez, a kiszolgáltatottság állandósulásához vezetett. A konzervatív cél az, hogy az egyén és családja önálló életet tudjon élni. Ez aktív ellátással érhető csak el. Nem segélyben gondolkodunk, hanem olyan ösztönzésekben, amelyek az egyén kibontakozását segítik.

– Önállóság és munka? Ez volna a recept a cigányság problémáira?

– Nem csak ezek a tényezők, de ez az alapja. Ennél azért sokkal összetettebb. Ha az a kiindulás, hogy nem problémaként tekintünk a cigányságra, hanem lehetőségként, erőforrásként, akkor már teljesen más a megközelítés. A fő cél az, hogy részesei legyenek a társadalmi, gazdasági folyamatoknak. Ne követői, hanem résztvevői és alkotói. Ezzel válunk még stabilabb országgá. Még erősebb nemzetté. Nekünk az a dolgunk, hogy olyan intézkedéseket hozzunk, amelyek segítenek jó irányba változtatni az emberek élethelyzetét, származástól függetlenül. Akik valamilyen oknál fogva nem tudnak részt venni a gazdaság folyamataiban, azoknak ellensúlyképpen esélyt teremtünk, befektetésként. Mondok egy példát. Ha valaki munkát kíván vállalni, annak egyik alapfeltétele a megfelelő lakhatás. Mi nemcsak azért nyújtunk a telepprogramban megfelelő lakhatást az embereknek, mert a szociális helyzetük megkívánja, hanem elsősorban azért, mert a foglalkoztatási esélyük növeléséhez szükséges. Így az átmeneti komfortos lakhatással a foglalkoztatásuk hatékonyabbá válik. Tartós foglalkoztatásukkal pedig az egyén képes lesz igénybe venni családi otthonteremtési kedvezményeket, így teremtve magának önálló otthont. Nem beszélve arról, hogy a komplex fejlesztéssel az egyén meg is fogja tudni őrizni az elért élethelyzetét. Nem fog visszacsúszni. Közben képzési és foglalkoztatási programokat indítunk, például a Nő az esély program a roma nők munkavállalását segíti. Az állam olyan szektorban hoz létre munkahelyeket, ahol van betöltetlen állás, jellemzően a szociális ágazatban, szociális, gyermekvédelmi és köznevelési intézményeknél. Eddig több mint ezer roma nő állhat munkába ebben a programban úgy, hogy közben képzést is kapnak. A kormány tulajdonképpen nem tett mást, csak összekötötte a keresletet és a kínálatot. A roma ügyben az a legfontosabb kérdés, hogy kapnak-e gazdasági szerepet a roma emberek vagy sem. Ha adunk, mindenkinek jó, ha nem, akkor az tragédia az egész országnak. Emellett nagyon fontos, hogy a roma közélet is megújuljon, ennek érdekében egy roma közéleti akadémiát is létre fogunk hozni, ahol azokat az embereket szeretnénk képezni és bevonni, akik civil szervezeteket vezetnek, roma önkormányzatokban képviselők.

– Közvetlenül a miniszterelnök irányítása alatt látja a kormánybiztosi feladatát. Orbán Viktor milyen eredményt vár el öntől?

– A miniszterelnök úrra jellemző, hogy hosszú távon tervez. Éppen ezért lényeges, hogy ha a romák társadalmi felzárkózásáról beszélünk, akkor az nem csak ciklusokon belül értendő. Akkor tudunk eredményesek lenni, ha hosszú távú gondolatokat valósítunk meg. A legfontosabb cél pedig a foglalkoztatás bővítése. A miniszterelnök megtisztelt a bizalmával, a megbízást úgy vállaltam el, hogy a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság vezetését is folytatom. A Belügyminisztérium Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságát kicsit a saját gyermekemnek érzem, rengeteg olyan programelem van, amely rajtunk keresztül működik; 34 vidéki telephelye van a főigazgatóságnak, több mint 700 embert foglalkoztat.

– Mit jelent a sokat hangoztatott felzárkózás?

– A felzárkózás arról szól, hogy a társadalmi különbségeket csökkenteni kell. Ez nem azt jelenti, hogy akinek van, attól elveszünk, és odaadjuk annak, akinek nincs. Hanem azt, hogy aki valamilyen oknál fogva nem tud olyan mértékben részt venni a gazdasági, társadalmi folyamatokban, annak olyan eszközöket adjunk a kezébe, amelyek kompenzálják vagy esélyhez juttatják. Mondok konkrét példákat. A hároméves kortól kötelező óvodáztatás például nagyon komoly előrelépés volt. A Biztos Kezdet Gyerekházak is ezt a célt szolgálják. Ez 3 éves kor alatti gyerekek korai fejlesztéséről szól. Amit az első 3 évbe belefektetünk, az a többszörösét kamatozza a jövőben. És a felzárkózás nem áll meg itt. A roma szakkollégiumi rendszert, amely 11 szakkollégiumot jelent, főként egyházi szervezetek hozták létre azzal a céllal, hogy az egyetemre és főiskolára járó roma hallgatók identitásőrzését, oktatási és lakhatási lehetőségeit támogassák. Most ott tartunk, hogy az elmúlt tíz évben 400 diplomás roma embert adtunk a társadalomnak a szakkollégiumi hálózaton keresztül.

– Ha felzárkózásról és segítségnyújtásról van szó, eszembe jut, vajon hol vannak a cigány Széchenyik? Van cigány polgárság?

– Balog Zoltán miniszterként mondta azt, hogy a romaügy fontosabb annál, mintsem hogy csak a romákra bízzuk. De nélkülük sem kezelhető. Egyetértek ezzel a mondattal. Nem az a kérdés, hogy roma vagy nem roma segít-e polgárosodást. Hanem az, hogy a társadalmi mobilitási csatornák nyitottak-e. Nekünk, romáknak és nem romáknak a feladatunk az, hogy ezeket a csatornákat kinyissuk, a falakat ledöntsük. Nem valami különálló, körülhatárolható közösséget akarunk, hanem a társadalom minden szintjén a nemzet gyarapodását, megtartva és őrizve az adott nemzetiség kincseit. Egyre több roma származású ember jelenik meg a középosztály különböző színterein. Nem jó azt mondani, hogy cigány polgárság; polgárok vannak, akik a cigányságukat is megélik.

– A kérdést újrafogalmazva. A cigány elitnek van felelőssége a roma közösséggel szemben?

– Példaképként leginkább. Aki kiemelkedett, az ne forduljon el a közösségtől. Szerencsére egyre többen vannak, akik fontosnak tartják a közösséget, a roma kultúra és nyelv ápolását.