– Nyolc nappal a népszavazás előtt, március elsején tisztújító kongresszust tart a Lungo Drom. A kampánynak szól az időzítés?

– Nem tagadom, hogy az időpont meghatározásában ez döntő szerepet játszott, hiszen a kongresszus egyébként ősszel lett volna esedékes, akkor jár le a jelenlegi vezetés ötéves megbízatása. Ám nagyon fontosnak tartom, hogy a cigányság körében a lehető legnagyobb legyen a részvétel a népszavazáson, és ez a rendezvény jó lehetőséget biztosít arra, hogy helyi szervezeteink, illetve a kisebbségi önkormányzatok vezetőivel még egyszer átbeszéljük a mozgósítás részleteit.

– Ezért hívták meg Tarlós Istvánt, a kampány irányítóját is a kongresszusra.

– A szavazásig hátralévő időben a lehető legtöbb embert el kell érnünk, hogy mindenki tisztában legyen azzal: ha nem akar vizitdíjat, kórházi napidíjat és tandíjat fizetni, akkor három igennel kell voksolnia. Úgy számolunk, hogy a szombati gyűlésünkön 1000-1200 helyi vezető lesz jelen, hasonló részvételre még nem volt példa más cigányszervezetek esetében sem. 1990-ben alakult a Lungo Drom, így idén válunk nagykorúvá, és hiszem, hogy ez a rendezvény méltó lesz hozzánk.

– Mennyire egyértelmű a népszavazás által érintett díjak elutasítása a cigányság körében?

– Ezekben a kérdésekben eddig soha nem látott egységet tapasztalok. Vidéki körutam során direkt kértem, hogy hívják el a nem Lungo Drom színekben kisebbségi képviselővé választott helyi politikusokat is, és azt látom, hogy a magukat korábban baloldalinak vallók is az igenek mellett állnak. De ez érthető is: sokan mondták nekem, hogy a gyógyszereket eddig sem mindig tudták kiváltani, de most már el sem mennek az orvoshoz, mert nagy teher a vizitdíj. Hiszen nem egyszeri háromszáz forintról van szó: ha valakit a háziorvos elküld két-három szakorvoshoz, akkor máris 1500-2000 forintot kell fizetni összesen. De a tandíj is elfogadhatatlan, így ugyanis több tízezer cigány fiatal továbbtanulása kerül veszélybe. Miután a kormány bezárja a vidéki óvodákat, kisiskolákat, most még a tehetséges cigány fiataloktól – és persze rengeteg nem cigánytól is – elveszi a diplomaszerzés esélyét. Pedig a cigányság helyzete csak akkor javulhat hosszú távon, ha egyre többen szereznek megfelelő képzettséget, ezzel szemben mintha a jelenlegi kormányzat pont az ellenkezőjére törekedne… Így nem csupán a jelen, de a jövő is sötétnek látszik.

– Korábban jellemző volt a politikai megosztottság a cigányság körében is. Ezek szerint ez a tagoltság csökkenni látszik?

– Nyilván most is vannak olyanok, akik az MSZP-t támogatják, de már csak főként azok, akik valamilyen szervezeten keresztül közvetlen állami támogatást kapnak. Ám azért szögezzük le, a cigányok többsége eddig is a Lungo Drom mögött állt: mi állítottuk a legtöbb jelöltet a kisebbségi önkormányzati választáson, a regisztrált cigányok 63 százaléka ránk szavazott, és az Országos Cigány Önkormányzatban is többséget szereztünk.

– De aztán két emberük átállt a választás után.

– Ezt a jelenséget nem politikai megosztottságnak hívják. Úgyhogy a támogatottságunk eddig is nekünk volt a legnagyobb a cigány szervezetek közül, csak az OCÖ elnöki posztjától ütöttek el bennünket. Nem véletlen egyébként, hogy a kormányzat a cigányság támogatására jóval kevesebb pénzt fordít a korábbinál: a baloldal számára is egyre nyilvánvalóbb, hogy a többség nem azon a térfélen áll. Éppen ezért a támogatás csökkentésével büntetik a cigányságot. Most, a népszavazáson itt az ideje, hogy a cigányok is megmutassák: nem lehet velük bármit megtenni.

– Mit vár március kilencedikétől?

– Soha ilyen elkeseredettséget, szegénységet nem tapasztaltam korábban. Úgyhogy azt mondom, igen, igen, igen. A cigány szavazók is látják ugyanis, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány semmit sem tesz értük, nincs program a felzárkóztatásra. Sőt olyan intézkedések születnek, amelyek a szegényebb rétegeket még inkább leszakítják, ezért robbanásveszélyes helyzet van kialakulóban. Minél előbb változásra van tehát szükség ezen a téren is, lehetőleg már 2010 előtt.

(bándy)