A család: apa, anya, gyerek

Az Európai Unió önkényes kormányaként fellépő bizottság tavaly ősszel mutatta be úgynevezett LMBTQ-stratégiáját, mely abból a tévhitből indul ki, hogy a homoszexualitás egyenértékű az eredendően a fajfenntartást célzó természetes szexuális irányultsággal, ebből következően az ilyen irányultságú emberek is jogosultak családot alapítani. Az EB tehát jogi kérdésként tekint egy marginális kisebbség sajnálatos magánéleti szokásaira, és a diszkriminációmentesség ideológiájára hivatkozva nem habozna diszkriminálni a valódi családokat és különösen a gyerekeket.

LMBTQ-szabadságzóna

Azt csinálnak, amit akarnak, csak kötelező ne legyen – szólt néhány évtizede a közismert vicc fanyar csattanója. Nos, immár megértük, hogy Věra Jourová, az EB értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke kinyilvánította, kötelezően elismertetnék az Európai Unió minden országában az azonos nemű személyek gyermek-örökbefogadási jogát és az ilyen együttélés családként való kezelését.

Helena Dalli, az EB egyenlőségért felelős biztosa pedig egyenesen felszólította a kormányokat: fogadjanak el LMBTQ-stratégiákat, figyelembe véve a „sajátos egyenlőségi igényeket”. Ez ugyanis, mint Dalli leszögezte az Európai Parlamentben, prioritás a bizottság számára.

Az EB ennek lopakodó jogalkotással szerezne érvényt, például a „családok sokszínűségének szempontjából” felülvizsgálnák az EU-n belüli szabad mozgást és tartózkodást rögzítő irányelveket.

Vagyis Brüsszel, ahogy az úgynevezett jogállamisági feltételekkel, az unió alapértékeivel is zsarolná azon tagállamait – nevesítve Lengyelországot és Magyarországot –, amelyek nem egy törpe kisebbség önmegvalósítási igényeihez, hanem az élet valóságához, nem utolsósorban a gyermekek egészséges fejlődéséhez szabják családpolitikájukat.

Hogy komolyan gondolják az ideológia jogi normává emelését, azt bizonyítja, hogy Helena Dalli március elején újfent kijelentette: el kell érni, hogy az „LMBTQ-emberek” az EU-ban bárhol megkülönböztetés nélkül alapíthassanak családot.

Mindezt megerősítendő az Európai Parlament (az EU-nak a tagállami szakminisztereket tömörítő tanáccsal egyenlő hatáskörű társjogalkotó szerve) március 12-én az „LMBTQ-emberek szabadságzónájává” nyilvánította az Európai Uniót. A határozat vitája során a liberális holland képviselő, a Magyarországot sokszor bíráló Sophie in ’t Veld „felszólította” az EU összes polgárát, hogy „ezt az üzenetet visszhangozzák”. Katarina Barley német szociáldemokrata delegátus pedig azt állította, hogy az „LMBTQ-emberek” „jogainak veszélyeztetése” fenyegetés a demokráciára, a szólás és a média, valamint az ellenzékiek szabadságára. Értsd: ha valamely EU-tagállam nem engedi, hogy azonos nemű párok gyerekeket neveljenek, az diktatúra.

– Nem meglepő, hogy Magyarországon és Lengyelországban ezek az aggályok felmerülnek – tette hozzá a szélsőbaloldali képviselő, akinek véleményét az Európai Parlament vonatkozó sajtóközleménye is visszhangozta: „A brüsszeli testület határozata válasz arra, hogy az LMBT-jogok területén egyes tagállamokban – mindenekelőtt Magyarországon és Lengyelországban – visszalépés tapasztalható.”

Itt arra is utalt, hogy Lengyelországban több mint száz régió, megye és önkormányzat úgy határozott, hogy területük mentes lesz az LMBTQ-propagandától, Magyarország pedig tavaly ősszel alaptörvénybe emelte, hogy a család egy férfi és egy nő szeretetközösségén alapul, az apa férfi, az anya nő, és a családjogi törvény bezárta a kiskaput az örökbefogadás címén gyerekeket szerezni akaró azonos nemű párok előtt.

Támadás a család ellen

– Megfoghatatlan, mit jelent a „szabadságövezet” egy olyan kontinensen, amely a világon először dekriminalizálta minden országban a homoszexualitást, és a megkülönböztetés minden formáját tiltja. Ez egy jogi kötőerő nélküli, mesterséges fogalom. Ez azonban nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül lehet hagyni. A kreatív jogértelmezés évtizedek óta jellemző az uniós bürokráciára. Kimondható, hogy ha a nyílt társadalom érdekeivel egybeeső döntésekre van szükség, kiterjesztően értelmezik a jogot. Különösen ha egyúttal Magyarországot és Lengyelországot is negatív kontextusban tudják feltüntetni – mondta a Demokratának Párkányi Eszter. Az Alapjogokért Központ elemzője emlékeztetett rá, hogy a homoszexuális párok hazánkban is köthetnek regisztrált élettársi kapcsolatot, amely az örökbefogadáson kívül a házassághoz hasonló jogokat biztosít számukra. A lehetőséggel élők száma azonban elenyésző, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2018-ban 87, 2019-ben 130 azonos nemű pár tette ily módon hivatalossá kapcsolatát.

– A valódi cél az EP baloldali és liberális képviselői részéről nem lehet más, mint a hagyományos házasság és családmodell devalválása. Számos olyan tagállam van, köztük hazánk is, ahol az alaptörvény védi a házasság intézményét, melyet férfi és nő kapcsolataként ismer el – mondta Párkányi Eszter.

Az Európai Unió tehát ismét a jog jogsértő alkalmazásának eszközével akar szélsőséges, életellenes ideológiát rákényszeríteni tagállamaira, nem elégedve meg a sajnálatos léthelyzetben élő emberek iránti személyes méltányossággal, hanem a rendellenességet törvényi normává akarja erőszakolni.

Ami logikusan azt jelenti, hogy Brüsszel megtagadja a gyerekek egészséges fejlődéshez, női és férfi viselkedésmintához való jogát, érdekeiket. Így tehát az európai társadalmak egészséges reprodukciós érdekeit alárendeli egy számbelileg jelentéktelen kisebbség vágyainak.

Lopakodó föderáció

– Az elmúlt közel másfél évtized az Európai Unió válságkezelési kudarcainak sorozataként is értelmezhető: a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságot követte a 2015-ben kezdődött migrációs krízis, majd 2020 elejétől kezdve a járvány okozott uniós szinten egészségügyi és gazdasági vészhelyzetet. Egyikre sem sikerült adekvát, gyors és hatékony megoldást találni. Mindez azt bizonyította, hogy megfelelően csak tagállami szinten lehet reagálni a válságokra. Ahelyett azonban, hogy Brüsszel belátná saját hibáit, és a nemzetállami kormányokra hagyná a döntést, ragaszkodik a föderalizációhoz, és minél több hatáskört kíván magához ragadni. Megdöbbentő, hogy a nem éppen sikeres vakcinabeszerzés után nem magukba néznek, hanem továbbra is folytatják az ideológiai harcot, melynek végső célja a nyílt társadalom és az Európai Egyesült Államok létrehozása – mutatott rá a brüsszeli zsákutcára Párkányi Eszter.

Megmásíthatatlan nemzeti hatáskör

– Magyarország nem fogad el olyan „erőszakos ideológiai kinyilatkoztatásokat”, amelyek a társadalom alappilléreit kezdik ki, és fenyegetik a gyermekek egészséges fejlődését – szögezte le közleményében az EP határozatáról szólva Hidvéghi Balázs, a Fidesz EP-képviselője. Úgy látja: az elfogadott szöveg csúsztatásokat tartalmaz, és visszaél az egyenlőség és a szabadság eszméivel. – Mi nem asszisztálunk ehhez a társadalomátalakító kísérlethez, ezért ahogy eddig mindig, most is a határozat ellen szavaztunk – jelentette ki.

Mindemellett nemcsak ideológiai erőszakról, hanem jogsértő önkényeskedésről is beszélni kell. Az Európai Unió alapjogi chartájának preambuluma ugyanis egyértelműen rögzíti, hogy „a charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az unió számára, és nem módosítja a szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat”. Az Európai Unióról szóló szerződés is világos: „Az unió kizárólag a tagállamok által a szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a szerződések nem ruháztak át az unióra, a tagállamoknál marad.” Márpedig ugyanezen szerződés 9. cikke úgy rendelkezik, hogy „a házasságkötéshez és a család­alapításhoz való jogot az e jogok gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint biztosítani kell”.

– Ennek megfelelően amennyiben valóban felmerülne az LMBT-jogok uniós szintű kiterjesztése, az ezt ellenző országok joggal hivatkozhatnak az uniós alapszerződésekben garantált tagállami alkotmányos identitás megőrzésére – hangsúlyozta Párkányi Eszter.

Vagyis, mivel a családjog nevesítetten nemzeti hatáskör, azt felülírni csak jogtipró, diktatórikus módon lehet. Az ilyen kísérletek viszont borítékolhatóan kemény és hosszadalmas jogi csatározáshoz vezetnek majd, ami végső soron az Európai Unió bizalmi alapjait és hatékony működőképességét ássa alá. A jobb sorsra érdemes kontinentális együttműködés így ideológiai harcok martalékává válik.

Embertelen emberkísérlet

– A legnagyobb veszély a gyerekek szexualizációja. Az LMBTQ-ideológia képviselői professzionális és hatékony pedagógiai módszereket vetnek be ennek érdekében a mesekönyvtől a játékokon át a színes kisfilmekig. Ezzel a legérzékenyebb, érzelmileg leginkább képlékeny korszakban gyakorlatilag kiragadják a szülők kezéből a nevelést – hívta fel a figyelmet a mögöttes lényegre Uzsalyné dr. Pécsi Rita. A váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense, a neveléstudományok doktora szerint ha mindez jogi normává emelkedik, az a többség szabadságjogainak megtiprása, ideértve a szólás, a nevelés és a szabad iskolaválasztás jogát.

– A kérdés az, hogy a felnőtt pároknak van-e joga gyerekhez, vagy a gyereknek van joga apához és anyához, férfi és női mintához – világít rá az alapkérdésre a neveléstudós, hozzátéve, a gyerekek joga mindenek fölött való.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita januárban a Vasárnap.hu portálon elgondolkodtató adatokkal támasztotta alá mindezt. A washingtoni Amerikai Katolikus Egyetem szociológusprofesszora, Paul Sullins egy 207 ezer fős, tehát nagy merítésű és reprezentatív kutatás során feltárta, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyerekek közül kétszer annyian küzdenek érzelmi problémákkal, mint a természetes kapcsolatban élők által neveltek. Kollégája, az austini Texasi Egyetem szociológusa, Mark Regnerus professzor pedig kimutatta, hogy a heteroszexuális környezetből érkező emberek körében mért öt százalékhoz képest a homoszexuálisok által nevelkedettek 24 százalékának fejében fordult meg az öngyilkosság gondolata.

Vagyis az ideológiai alapú jogtipró normateremtési erőszak, amivel Brüsszel immár nyíltan abuzálná politikailag az EU tagállamait, több, mint világnézetek küzdelme. Cinikus és kegyetlen emberkísérletről, az ember ontológiai valóságából kiforgatásáról van szó, aminek eddigi tanulságai elborzasztóak.