– Mit hozott az elmúlt hét év?

– Mély szegénységet. A Magosz harminchárom szegény kistérséget vizsgált az elmúlt időszakban, az eredmények minket is megleptek. A gazdasági és társadalmi visszaesést, a vidék elnéptelenedését, a mélyszegénységben élő családok helyzetét borzalmas volt látni. A mezőgazdasági termelők a támogatások elvonása mellett piacvesztést kénytelenek elkönyvelni, ez újabb termelők ezreinek tönkremenetelével járhat. Magyarország, ha így folytatódik, hamarosan egy dél-amerikai típusú alapanyag-termelő országgá degradálja magát. Ezekben a térségekben a munka nélkül nyomorgó emberek közvetlen közelében, szögesdróttal körbevett, fegyveres biztonsági cégekkel védett vadrezervátumok, gyümölcsösök, a legkorszerűbben felszerelt telephelyek működnek, ismeretlen, idegen kezek tulajdonában. Az ott élő embereknek esélyt sem adnak a megélhetésre, csak a segélyért állhatnak sorba. Ezek a térségek az uzsorások martalékává váltak, mert a kormány magára hagyta, gettósította a vidéket. Már nem csak parasztgenocídium van, hanem a vidéki emberek életfeltételeinek a megsemmisítése folyik, ezt meg kell változtatni, ez a kor parancsa.

– De hogyan?

– Százmilliárd forintot irányoztak elő az elszegényedett térségek felzárkózására, ám ez az összeg már a túlélésre sem elég. Voltam élelmiszersegélyt osztani, szociális boltokat szervezni, látom, hogyan működnek a szociális programok, elképesztő a tanácstalanság. A szegénység csak fokozódik. A rendszerváltás átgondolatlanul, bizonyos körök részéről ugyanakkor nagyon is átgondoltan történt. A mezőgazdaság átalakítása, a földprivatizáció, a földkárpótlások rendezésénél tetten érhető az igazságtalanság. A rendszerváltást be kell fejezni, rendet kell tenni. Mindaddig lesz elvándorlás vidékről, ameddig nem tesszük a vidéket élhetővé, otthonossá, hogy a családok örömmel válasszák ezt az életet. Ennek a feltétele az, hogy az infrastruktúrát, a munkalehetőségeket és intézményeket fejleszteni, gondozni kell. A magyar agrárium és vidék számára csak olyan mezőgazdálkodás hozhat sikert, amelyik úgy állít elő értékes, szermaradványmentes, egészséges és jobb minőségű életet biztosító élelmiszereket, hogy közben megőrzi a talajt, az ivóvízbázist, felszíni vizeinket, az élővilágot, a tájat és benne az embert, közösségeit és kultúráját. Olyan mezőgazdaságra van szükség, amely közvetlenül vagy a ráépülő tevékenységek révén munkát, megélhetést biztosít a vidéki népesség lehető legnagyobb hányada számára. Az ilyen többfunkciós mezőgazdaság, az európai agrármodellnek megfelelő környezet- és tájgazdálkodás rendszereinek széles körű elterjesztésével egy kedvező országkép alakítható ki Magyarországról a fizetőképes élelmiszerpiacokon. Vissza kell térni a normális vidéki élethez, ahol minden a helyén van. Átfogó nemzeti stratégia mentén kell haladni, az európai szintű gazdaösszefogást, önszerveződést segíteni. Olyan összefogásra van szükség a vidéki emberek között, hogy ne a külső, idegen tőke kapjon előnyt, mint például most az uniós források tekintetében, hanem az ott élő emberek, hogy az ott keletkezett jövedelem, profit helyben maradjon és a további fejlesztések alapjául szolgáljon. A bővített újratermelés lehetőségét kell megteremtenünk, ez ma nem adott, a mostani mezőgazdasági politika ezt nem támogatja. Például a gabonatároló építési program kapcsán a befektetői tőke kapott prioritást, és ma ezek a befektetők nevetséges áron veszik át a termést. Nem szabad engedni, hogy kiszolgáltatott helyzetben maradjanak a magyar gazdák. Ezek azok a torz lépések, amelyek a vidéket tönkreteszik.

– Az FVM által kidolgozott leader programnak nem a vidéki közösségek összefogását kellene szolgálnia?

– De igen. Közel százmillió forintot elköltöttek a leader programra, és semmi kézzel fogható eredménye nincs. Többször kérdeztük az érintetteket: hol a pénz? Persze a kérdés költői, hiszen látjuk, irodákat vettek, magas fizetésekkel vezetőket alkalmaznak, személygépkocsikat vásároltak, utazásra költekeznek, de érdemi eredmény híján a valódi közösség ebből nem részesül. Az EU korábban négy területet határozott meg, amelyeken a pénzeket fel lehet osztani. Az elsőbe a versenyképességet fokozó, a másodikba a környezetvédelmi és állapotjavító, a harmadikba a vidéki életminőséget növelő, a negyedikbe a helyi kezdeményezéseket ösztönző leader intézkedések sorolhatók. Hiányoljuk, hogy nem készült hatásvizsgálat az eddigi pénzelosztási koncepcióról.

– Tavaly Magyarország nettó élelmiszer-importőr lett, azaz több élelmiszer jött az országba, mint amennyit exportáltunk. Mi történt?

– Csak néhány számot mondok. A sertésállomány hatmillió darab volt 2002-ben, ma alig éri el a 3,4 millió darabot. Kétmilliárd liter tejkvótáért küzdöttünk még az uniós csatlakozás időszakában. Ma 1,3 milliárd litert termelünk. A zöldség-gyümölcs ágazatot annak idején úgy láttuk, hogy az unióban majd húzóágazat lesz, ehhez képest 30-40 százalékkal csökkent a teljesítménye.

– Feldolgozóipar…

– A feldolgozóiparban helyet kell adni a gazdáknak. Ezek az üzemek nagyrészt magánbefektetők kezében vannak, a következő kormánynak az újraszervezés időszakában hozzá kell nyúlnia, hogy egy egészséges rendszert alakítson ki. Azt követően, ha a rendszer önjáróvá válik, az állam kivonulhat, erre Nyugat-Európában nagyon jó példák vannak. Vigyázni és segíteni kellene azt, hogy az alapanyag-termelés a feldolgozóipar és a kereskedelem a gazdák önszerveződésébe kerüljön. És le kell állítani az országba korlátlanul, ellenőrizetlenül beözönlő élelmiszernek nevezett, emberi fogyasztásra sokszor alkalmatlan selejtáruk tömegét.

– Önök tiltakoznak az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer (SPS) bevezetése ellen. Miért?

– Alkotmánybírósághoz is fordultunk ennek a törvénynek az elutasításáért, mert így a föld és a támogatás elválik. A kormány döntésével egy szűk nagybirtokosi réteg létrehozását segíti, miközben több tízezer magyar gazdát hoznak lehetetlen helyzetbe. Ez a rendszer semmi másról nem szól, mint arról, hogy másfél millió hektár osztatlan közös tulajdonban, és közel egymillió hektár állami tulajdonban levő termőföld használatának a jogát megszerezzék egyesek. Az SPS bevezetésével a mai torz birtokszerkezet állandósulna Magyarországon, míg a magyar vidék tönkremenne és a spekuláció terepévé válna. A bevezetni kívánt új egységes mezőgazdasági támogatási rendszer ellentétes a magyar gazdák érdekeivel. A jelenlegi igazságtalan rendszert az új polgári kormány az elsők között fogja megszüntetni, és helyette egy mindenki számára igazságos rendszert kíván megalkotni.

– Hogyan, amikor 2011-től külföldi állampolgár is vehet magyar földet?

– Ez is a koppenhágai megállapodást aláíróinak a szégyene. Lengyelország ugyanezt a moratóriumot 2015-ig tolta ki, mivel az ő kormányuk tudta, hogy a földpolitika nemzeti hatáskör. Itt látszik az, hogy melyik ország tárgyaló delegációjának volt nagyobb ereje. Hazánk vesztes ország lett. Magyarországon és a régi uniós államok között túl nagy a földek közötti árkülönbség, ezért a magyar agrárdiplomáciának kérni kell, hogy a 2011-es moratóriumot legalább három évvel hosszabbítsák meg. Továbbá át kell venni a régi uniós tagállamoktól azokat a módszereket, jogszabályokat, amelyekkel ők ellehetetlenítik a külföldi földvásárlókat. Próbálna meg egy magyar ember Bécs mellett termőföldet vásárolni, Dániában vagy Hollandiában területet venni! Nem fog sikerülni.

– Miért nem?

– Mert egyrészt aranyáron adják, másrészt olyan helyi szabályozás van, ami a helyben élő gazdáknak ad engedményeket, ezzel lehetetlenné téve, hogy idegen befektetők betörjenek a közösségükbe. Magyarországon a legkülönbözőbb trükkökkel vásárolják fel a magyar földeket a külföldiek, úgynevezett zsebszerződésekkel. Ennek az időszaknak hamarosan vége lesz. Az ügyeskedők pontosan tudják, hogy a kormányváltást követően az osztatlan közös tulajdonok rendezése megvalósul, azt is tudják, hogy az állami földek rendezése is meg fog történni. Ezért próbálkoznak minél több földterületet idegen kézbe átjátszani. Mértékadó osztrák forrásaink szerint 700 ezer hektár földet művelnek ma Magyarországon külföldi állampolgárok. A kormány ezekre nem figyel, csak arra, hogy minél jobban büntesse a magyar gazdát. Ez a kormány Budapesten Brüsszel érdekeit képviseli, pedig pont fordítva kéne, Brüsszelben kellene Magyarország érdekeiért dolgoznia.

– Néhány éve a francia gazdák árokba borították a libamájat szállító magyar kamiont. A magyar gazdáknak ehhez képest eddig egy-egy félpályás sorbanállásra futotta valamelyik országúton. Ilyen gyámoltalanok vagyunk?

– Pedig nagyon sokat küzdünk, bár ez nem jön vissza a szociálliberális médiából. Az elmúlt évben az almasűrítmény-üzemeket blokáddal vettük körül, oda se tudott bejönni az osztrák, az ukrán kamion. Jelenleg az a helyzet, hogy egyik oldalon mi erősítjük az összetartást, a kormány és emberei meg igyekezzenek ezt szétverni. Ez nem véletlen, oszd meg és uralkodj, ez a kormány álláspontja. Az erős banki hátérrel a multinacionális cégek összefognak a gazdák ellen, és a kormány erre úgy lép, hogy kevesebb támogatást, kevesebb lehetőséget biztosít a vidéknek. Európa szégyene, ami itt zajlik.

– Mit javasolna a következő mezőgazdasági miniszternek, mi a legfontosabb teendő?

– A csapokat el kell zárni! Minden olyan tevékenységet meg kell állítani, amely miatt a vidékről a jövedelem kiáramlik. Minden olyan folyamatot meg kell állítani, ahol profitelszívás tapasztalható. A vidék nem csupán termelési, hanem társadalmi és természeti élettér, amely összetett funkcióit csak akkor tudja ellátni, ha fejlesztése során e feladatait egyaránt és egyenrangúan figyelembe vesszük. A mezőgazdaság a hozzá kapcsolódó, illetve rá épülő tevékenységekkel együtt a vidék gerince, ezért a mezőgazdaság minőségi fejlesztése kiinduló feltétel, amelyre alapulhat, kapcsolódhat a vidéki életminőség általános javítását célzó intézkedéssorozat. A feladatok együttes teljesítésére a kis- és középbirtokok meghatározó arányára épülő családi gazdasági modell lehet alkalmas. Ez biztosítja ugyanis egyidejűleg a tulajdonosi szemléletből fakadó „jó gazda gondosságát”, az egymást követő generációk közti felelős viszonyt, valamint azokat a foglalkoztatási, termelési és környezeti teljesítményeket, amelyek az egész társadalom hosszú távú megmaradása szempontjából létfontosságúak. Ahhoz azonban, hogy a családi gazdaságokból építkező szerkezet a kizárólag hatékonysági szempontokat mérlegelő, a környezeti és társadalmi hatások iránt érzéketlen tőkés megabirtokokkal és multinacionális tőkebefektető társaságokkal szemben a piaci versenyben jobb eséllyel induljon, kell az állami beavatkozás, a segítség. Az önálló gazdasági egységeknek önkéntes társulásokat, közös beszerzési, tárolási, feldolgozási vagy értékesítési csoportosulásokat, szövetkezéseket célszerű létrehozniuk. Ezen önkéntes összefogást pedig állami és közösségi eszközökkel kell támogatni.

– Mi a logikája a családi adózásnak?

– Más országok tapasztalatai egyértelműen mutatják, hogy egy ország gazdasági vérkeringését az adóterhek csökkentésével lehet megindítani. Itt az ideje, hogy az Európában legmagasabb szintű adóterhek végre elkezdjenek csökkenni. A családi adózás logikája az, hogy nem a családtagok egyéni jövedelmét kell nézni és adóztatni, hanem nézzük meg, hogy egy családban hány további eltartott van, vagyis az összbevételt nézzük a keresők részéről, és az összes érintettet, akit ebből el kell tartani, és így állapítsuk meg az adó alapját. Ez erősíti a családi közösséget, hiszen addig erősek, addig kapnak kedvezményt, amíg együtt vannak, s ez nagyon fontos a társadalom stabilitása érdekében. Nem mi találtuk ki ezt. Németországban, Franciaországban tipikusan családi gazdaságokra, családi adózásra épül fel a mezőgazdasági termelés. Így kell legyen Magyarországon is.

Oláh János