A demencia súlyosságára és a prevencióra akarják felhívni a figyelmet
A Nemzeti Demencia Program célja, hogy felhívja a figyelmet a betegség súlyosságára és a prevencióra – mondta a Kulturális és Innovációs Minisztérium családokért felelős államtitkára szerdán Budapesten.Hornung Ágnes a Demencia Társadalmi Tanács második ülését követő sajtótájékoztatón beszámolt arról, hogy a tanács véleményezte a Nemzeti Demencia Programot, következő lépésként a nagy egyházakat szeretnék bevonni az egyeztetésbe. Ezt követően kerül a program a döntéshozó fórumok elé.
Kiemelte: a Nemzeti Demencia Program támogatja a széles körű ismeretbővítést. Szeretnének segíteni azoknak a családoknak, amelyekben van demens beteg. A programban az otthongondozással és a szakintézményi ellátással is foglalkoznak – mondta.
A program a 2030-ig terjedő időszakra szól, és lépésről lépésre segít abban, hogy jobban megismerhető legyen a betegség, illetve a megelőzés lehetősége. Segít abban is, hogy ha már diagnosztizálták a betegséget, „tudjuk, mit kell tenni, mi a legjobb a betegnek” – ismertette az államtitkár.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a demencia „korunk népbetegsége”, amelyben a személyiség és a mentális állapot megváltozása nagy terhet ró a családokra, a hozzátartozókra.
Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára a prevenció fontosságát emelte ki a sajtótájékoztatón.
A primer prevencióhoz egészséges életmódra van szükség, társadalmi felelősség, hogy erről minél többen megfelelő információhoz jussanak – hangsúlyozta. Példaként említette, hogy a demencia kialakulásának kockázatát növeli a dohányzás, az alkoholfogyasztás vagy az időben fel nem ismert halláskárosodás.
A szekunder prevencióban, azaz a betegség korai felismerésében a védőnői és a háziorvosi rendszernek van felelőssége – tette hozzá, kiemelve, hogy korai felismeréssel lassítható a demencia folyamata.
Egervári Ágnes neurológus, neuropatológus, a Boldog Gizella Alapítvány igazgatója azt emelte ki, hogy a betegeket a demencia egy sajátos világba zárja be. Úgy fogalmazott: „fel kell vértezni” a hozzátartozókat információkkal, hogy felismerjék a magukat már nehezen kifejezni tudó betegek szükségleteit. Fontosnak nevezte azt is, hogy az érintett családok, hozzátartozók tájékoztatást kapjanak, és így a betegség tüneteivel meg tudjanak birkózni.
