– „Ez egy üzenet volt, hogy így járhat mindenki, aki szembeszegül a többségi hatalom akaratával” – fogalmazott két hete a bírák nyugdíjazási korhatárának csökkentése kapcsán az LMP-s Schiffer András, de egyébként is azt tapasztalhatjuk, az ellenzék mind hangzatosabb jelzőkkel igyekszik azt erősíteni választóiban, hogy a jelenlegi kormány diktatórikus eszközöket alkalmaz. Milyen hatása lehet a jogállamiság folyamatos megkérdőjelezésének?

– Magam is úgy érzékelem, az ellenzéki pártok egy évvel a választások után is nehezen veszik tudomásul azt a helyzetet, hogy a Fidesz és a KDNP a kétharmad birtokában az ő támogatásuk nélkül is képes meghozni a döntéseket, még olyan fajsúlyos kérdésekben is, mint az új alaptörvény. Könnyű igazolniuk ezeket a kijelentéseket, amelyek diktatúráról, a demokrácia összeomlásáról szólnak, mert a Fidesz számára valóban minden eszköz adott, így az ellenzéknek kézenfekvő, ha nem tesznek mást, csak újabb és újabb kérdésekben azt üzenik a támogatóiknak: mi ezt is elleneztük, de most sem vették figyelembe a véleményünket. Természetesen ezen állításokkal szemben a jogállamiság nem kérdőjeleződött meg, hiszen a kormányoldal demokratikus és tiszta választáson szerzett ekkora többséget, a demokratikus alapjogok pedig azóta is mindenkit megilletnek. Az pedig, hogy nem feltétlenül az ellenzék szája íze szerint döntenek, teljesen logikus, hiszen nehezen képzelhető el olyan helyzet bárhol Európában, hogy a kormányzat, bár megvan a szükséges többsége, nem fogadja el az általa helyesnek gondolt és beterjesztett javaslatokat, ha azok az ellenzéknek nem tetszenek. Valószínűleg az az ország, amelyet így vezetnének, néhány hét alatt az összeomlás szélére sodródna, hiszen végül semmilyen szükséges döntés nem születne meg. Hozzáteszem, választói ezek után joggal büntetnék meg a kormányzással megbízott pártot, hiszen ők azért támogatták, hogy programját végrehajtva jó irányba vezesse az országot, nem pedig azért, hogy megijedve az ellenzéki kritikáktól, tétlenül nézze a mind nagyobb káoszt.

– Vagyis a Fidesz saját választóit venné semmibe, ha az ellenzéki tiltakozások miatt nem nyúlna mondjuk az alkotmányhoz?

– Így is meg lehet közelíteni a kérdést. Persze ez nem azt jelenti, hogy a szavazókra való hivatkozással bármit megtehetnek, ám az, hogy a törvényes kereteket betartva kihasználják többségüket, maximálisan megfelel a demokrácia játékszabályainak. Ha itt diktatúra lenne, biztosak lehetünk benne, hogy azt például az Európai Unió sem nézné tétlenül, de Orbán Viktor legitimitását senki sem vonta ott kétségbe.

– Nemrég a Facebook közösségi oldalon arról értekeztek magukat Gyurcsány Ferenc híveinek nevezők, milyen szívesen lelőnék a fideszes politikusokat, különösen Orbán Viktort. A politikusoknak mekkora a felelősségük abban, ha, egyelőre verbálisan, ennyire elszabadulnak az indulatok?

– Könnyű egyre erősebb jelzőket kitalálni és hangoztatni, de egy ponton túl veszélyes is. Láthattunk a történelemben olyan, beszámíthatóságukat elvesztett embereket, akik az általuk legjobban gyűlölt vezető életére törtek. Természetes, hogy minden egyes szavazójáért egyetlen párt sem felelős. Ugyanakkor egy felelősségteljes politikusnak kötelessége figyelni arra, hogy ne terjedjenek el a szélsőséges indulatok, hiszen ha a közhangulat egyre több embert ránt magával, akkor egyre nehezebb lesz azt kontrollálni, megállítani is. Tehát ha egy politikus folyamatosan azt hangoztatja, hogy az aktuális hatalom nem legitim,az ellen semmilyen demokratikus eszköz nem használ, számolnia kell azzal is, hogy ez megerősítést jelent azok számára, akik erőszakos tettekre hajlamosak. Nem kell messzire visszamennünk az időben: még nincs öt éve az őszödi beszéd kipattanását követő tiltakozásoknak, amikor a Fidesz, vállalva azt is, hogy egyesek emiatt puhának nevezik, mindvégig törekedett a tiltakozások megfelelő határok között tartására. És ennek a józanságnak köszönhető, hogy a tévéostromhoz hasonló provokációk hatására sem szabadultak el az indulatok, a nagy többség a törvényeket betartva fejezte ki véleményét, bármennyire elkeseredett is volt.

– Az új alaptörvény parlamenti vitáját az MSZP és az LMP is bojkottálta. A két párt közötti különbséget korábban sokat hangoztató Lehet Más a Politika részéről mennyire volt jó döntés, hogy nem próbált más módon tiltakozni, hanem látszólag megint beállt a szocialisták mellé?

– Szerintem rossz utat választott az LMP. Hiába mondják, hogy nekik kész koncepciójuk van, a széles közvéleményhez ez az üzenet véleményem szerint nem jutott el, csak azt látták, hogy ugyanúgy nem vettek részt a parlamenti vitában, mint az MSZP. Így aztán később nehéz lesz elhitetniük magukról az önállóságot, mert akik korábban a szocialistákhoz kötötték őket, emlékezni fognak a két párt egyforma vagy nagyon hasonló döntéseire. Ha kész elképzelésekkel rendelkező pártként akarják magukat beállítani, jelezni, hogy bár egyformán ellenzékiek, de másként képzelik el a politikát, mint az MSZP, hasznosabb lett volna, ha a Jobbikhoz hasonlóan ott ülnek az Országgyűlésben, újabb és újabb javaslatokat tesznek, legfeljebb a végszavazás alkalmával nemmel szavaznak vagy látványosan kivonulnak.

– Az alkotmányozási vitára az volt a jellemző, hogy szavakról, kifejezésekről, szimbolikus kérdésekről volt szó, szakmai kritikák nem nagyon hangoztak el. Ez mennyire volt meglepő, netán csalódást keltő?

– Bevallom, több szakmaiságot vártam. Nem csupán az ellenzéki politikusok, de baloldali, liberális közéleti személyiségek, értelmiségiek részéről is lényegében csak olyan szintű bírálatokat hallottam, miért nem szabad Istenről, Szent Koronáról, történeti alkotmányról beszélni. Ezt azért sem értettem, mert attól, hogy ezek a számukra nem tetsző, nem szimpatikus vagy lényegtelen témakörök, kifejezések szerepelnek a preambulumban, senkinek nem lesz rosszabb, nem változik meg a mindennapi élete, nem csökkennek a jogai.

– Immár három esztendeje működik az a politikusképző iskola, amelyet ön alapított. Ebben a tanévben szóba kerültek olyan aktualitások, mint ősszel a médiatörvény vitája, vagy most az alaptörvényé?

– Rendszeresen. Kezdettől fogva az volt a célom, hogy akik jelentkeznek hozzánk, ne csak egy papírt szerezzenek, és olyan kérdésekről, fogalmakról tanuljanak, amelyeknek a gyakorlati munkájuk során nincs hasznuk. Hanem azt szerettem volna, ha konkrét, akár az ő életükben előforduló, vagy a magyar politikában éppen terítéken lévő problémákról beszélünk, elemezve a lehetséges döntéseket, egyes pártok lépéseit, kommunikációját, és így mutatjuk be, hasonló szituációkban mi és miért lehet jó megoldás, mik a hibalehetőségek. A mostani tanévben pedig a korábbi tapasztalatok alapján még inkább arra törekedtem, hogy olyan előadókat hívjunk, akik akkor napirenden szereplő kérdésekről tudnak előadást tartani, beszélgetni, esetleg vitázni a hallgatókkal.

– Ez azt jelenti, hogy nem hagyományos előadásokról van szó, hanem olyan foglalkozásokról, ahol van mód az órák közben hozzászólni, véleményt alkotni?

– Általában igen, és azt tapasztaltam, hogy erre az előadók is nyitottak, sőt a szünetekben is a hallgatókkal beszélgetnek, akár konkrét tanácsokat adnak.

– Aktív politikusok, önkormányzati képviselők járnak a Politikai és Közéleti Szakemberképző Iskolába?

– A többségük valóban gyakorló politikus, de olyanok is vannak, akiknek megfordult a fejében, hogy szívesen próbálkoznának meg egy ilyen feladattal, illetve indultak, de veszítettek a választáson. Úgy látom, hogy sokan mindenféle politikai tapasztalat, képzés nélkül lesznek jelöltek, és hiába kiváló jogász, közgazdász, pedagógus valaki, komoly hátrányt jelenthet, ha a szakmai tudás mellé hiányzik a kommunikációs tapasztalat, vagy például a kampányeszközök, kampánymódszerek ismerete. Különösen vidéken jellemző, hogy a politikai módszereket csak a sajtón keresztül, a gyakorlatban látják, és nemigen van mód ezzel kapcsolatban rákérdezni valamire egy szakembernél, rutinos, ismert politikusoknál. Persze vannak pártok, amelyek tartanak néhány felkészítő foglalkozást a választás előtt, de munka mellett, kampány közben nehezebb ezeket az ismereteket elsajátítani és rögtön alkalmazni is. Nálunk van idő elemzésekre, vitákra, a gyakorlati tudás csiszolására, és azt tapasztalom, egyre többeket érdekel a lehetőség. A három éve működő, óbudai helyszín mellett májusban ezért három vidéki nagyvárosban, Kaposváron, Szegeden és Miskolcon is indítunk képzést, amelynek első féléve tíz alkalomból áll. Budapesten Kubatov Gábortól Simon Jánoson vagy Zárug Péter Farkason át Obersovszky Péterig ismert politikusok, politológusok, újságírók tartottak előadást, beszéltek a munkájukról, tapasztalataikról, aminek nagy sikere volt. Vidéken sem szeretném, ha a jelentkezők azt éreznék, kisebb nevektől tanulhatnak, és előadóink többsége vállalta, hogy ebbe a három városba is szívesen elmegy, emellett pedig mindenhol arra törekszem, hogy a helyi politikai élet szereplőivel, illetve a helyi sajtó képviselőivel is legyen mód személyesen megismerkedni. Hiszen van egy másik szempont: így lehet bővíteni az ismeretségi kört, kapcsolatrendszert, ami a politikában is kulcskérdés. Remélem, ahogy korábbi hallgatóink közül többen is sikeresek voltak a tavalyi választáson, legközelebb is sokan lesznek, akiktől azt hallom majd, győzelmüket az itt szerzett ismereteknek is köszönhetik.

Bándy Péter