A dicsőség vára

Azt a romos fellegvárat, amit ma a legtöbben Visegráddal azonosítanak, és a Dunakanyar védjegyének tekintenek, a tartárjárás után építtette IV. Béla, felesége elzálogosított ékszereiből. A király jó védvonalnak tekintette a folyót, és amikor olyan híreket kapott, hogy 1248-ban visszatérnek a tatárok, feleségével együtt hozzáfogott a fellegvár építéséhez, amely végül korának egyik legnagyobb erőssége lett. A hegy alatt, a Duna partján haladó út ellenőrzésére pedig felhúzták a Salamon-tornyot. A fellegvár és a torony között völgyzáró falat emeltek, aminek szintén védelmi funkciója volt.

Nem jöttek a tatárok, de jött később Károly Róbert, aki megtartotta, sőt, meg is erősítette Visegrád királyi jelentőségét, ide költöztetve udvartartását. A hegy lábánál udvarházat épített, amelyet fia, Nagy Lajos fejlesztett fényűző palotává. Ezt a rezidenciát formálta később olyan hajlékká Hunyadi Mátyás, amelyről egy korabeli pápai követ úgy emlékezett meg, mint a földi paradicsomról. A palota a humanizmus, a reneszánsz kisugárzó térségbeli centruma lett. Visegrádot még Károly Róbert avatta a Közép-Európában létrehozott szövetségesi rendszer központjává, amely fel tudta venni a versenyt Nyugat-Európa nagyhatalmaival is.

A fellegvár ebben a korban a Szent Korona állandó őrzőhelyeként a királyság szimbolikus centruma volt. A török hódoltság alatt azonban pusztulásnak indult, a XVII. század végétől pedig végképpen elvesztette jelentőségét. A másfél évszázados háborúk és a számtalan ostrom rommá változtatták hajdan pompás épületeit.

A torony és a palota

A Salamon-tornyot, pontosabban annak déli oldalát már 1541-ben szétlőtték az egymás ellen küzdő két magyar király, Ferdinánd és Szapolyai János seregei. Schulek Frigyes a XIX. század második felében megpróbálta helyreállítani, de hamar elfogyott az állami támogatás, mondja Buzás Gergely történész. Végül csak 1964-ben pótolták ki vasbetonnal az egykori ostromban megsérült falrészt. Napjainkban viszont már a vasbeton is töredezik, lebontani mégsem lehet, mert akkor vele együtt omlana az eredeti falszakasz is. A szakemberek ha nehezen is, de belenyugodtak abba, hogy a betonnak – persze újabb megerősítéssel és a torony lefedését helyreállítva, azaz az épület középkori formáját hitelesebben megidézve – maradnia kell. A tornyot kezelő Mátyás Király Múzeum, amelynek igazgatója Buzás Gergely, 2014-ben el is készített egy új helyreállítási koncepciót, de a műemlékvédelem nem hagyta jóvá. A toronyvár persze így is fontos turisztikai célpont, telis-tele fontos történelmi üzenetekkel, de félő, lassan életveszélyessé váló állapota miatt be kell majd zárni.

A királyi palota Nagy Lajos és Mátyás idején élte virágkorát. Egyszerre volt a gótikus, illetve a reneszánsz művészet és kultúra centruma, továbbá olyan politikai műhely, ahol egész Európára kiterjedő tervek és koncepciók születtek. Egy sikeres és gazdag ország szimbóluma volt; amikor a török követ csodálkozó szemekkel körbenézett itt, még azt is elfelejtette, hogy milyen üzenettel küldte útjára a szultán. Minden egyes falrészből, fordulóból, berendezési tárgyból a tökéletesség sugárzott. A parti síkon lovagi tornákra épített pálya kapott helyet, a folyó szegélyén fűzfasor húzódott, és volt egy kikötő is a Bécs vagy Buda felől érkező hajók és magas rangú utasaik fogadására.

A palota központi részét, belső udvarát a kilencvenes évektől kezdve helyreállították, bár még egy emelet hiányzik ahhoz, hogy régi képét mutathassa. A zárt udvar közepén az 1941-ben föllelt Herkules-kút található, a körbefutó folyosókról tágas belső terek nyílnak, ma itt kiállítások és korhűen berendezett termek láthatók. Szenzációszámba megy a királyné fürdőszobája, annak vezetékes vízmelegítőjével együtt. A palotában a Nemzeti Múzeum egysége, a Mátyás Király Múzeum működik. Buzás Gergely igazgató szerint amennyiben folytatódna a palota restaurálása, ahhoz a Dunára néző homlokzat helyreállításával fognának hozzá, a szintén újjáépítésre váró lovagi pálya pedig a már így is nagyon népszerű Visegrádi Nemzetközi Palotajátékok színhelye lenne.

Magában a palotában egyébként gyakran rendeznek a V4-hez kapcsolódó protokolláris eseményeket, tanácskozásokat. Az államközi együttműködés szerződését is itt írták alá 1991-ben. Az eddig született új fejlesztési tervek mindegyikében hangsúlyozzák az alkotók a visegrádi műemlékegyüttes V4-es funkcióját mint a szövetség szimbolikus központjáét. Egyébként is, ahogy több történész állítja, a célok változatlanok. Ugyanaz a békés gazdasági, politikai és kulturális együttműködés a visegrádi szövetség, mint 1335-ben volt.

A fellegvár

Egyes vélemények szerint fölösleges újjáépíteni a fellegvárat, mert oda csupán a Dunakanyar egyedülállóan szép panorámája miatt kapaszkodnak fel a turisták. Valójában azonban a fellegvár a Szent Korona egykori őrzőhelye, a középkori magyar állam szimbóluma, aminek mai állapota méltatlan dicső múltjához, mondja Buzás Gergely.

A vár újjáépítésével az a legnagyobb gond, hogy nem lehet pontosan tudni, hogyan nézett ki például a XV. században. Csak az a biztos, hogy egyes, a XVI–XVII. században született feljegyzések már a török kézre került erősség gyorsan romló állapotáról írnak. A gyakori ostromokban rommá lett vár fokozatosan elveszítette hadászati jelentőségét, ezért már a török is elhanyagolta.

Az 1970–80-as években elkezdődött ugyan a fellegvár műemléki felújítása, de félbemaradt. Annyi történt, hogy déli részét – a kor gyakorlata szerint – vasbeton elemekkel igyekeztek megerősíteni. A 2000-es évek elején szerették volna folytatni a korábban félbeszakított munkát, ezúttal az északi oldalon. Buzás Gergely szerint már fel is állványoztak a munkások, ám a Pilisi Parkerdőgazdaság leállította a projektet. Ehhez tudni kell, hogy a fellegvárat az erdőgazdaság kezeli, még 1984-ben kapta meg az államtól.

Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdő szóvivője nem vitatja a leállítás tényét, ám szerinte ez a megbízott vállalkozó alkalmatlansága miatt történt, és a munkát később folytatták és be is fejezték. Az 1984 óta eltelt idő során a Parkerdő többek között megtervezte és kivitelezte a fellegvárhoz vezető Panoráma utat, és részt vett az erősség folyamatos állagmegóvásában és restaurálásában. A fellegvár mint turisztikai célpont a Pilisi Parkerdő egyik bevételt termelő egysége: a pénzt a vár és természeti környezete megőrzésén és fejlesztésén felül a külső támogatásban nem részesülő, saját gazdálkodásából finanszírozott Mogyoró-hegynek és térségének fenntartására fordítják, mondta lapunknak Mészáros Péter. Hozzátette, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt. tapasztalataira és elhivatottságára való tekintettel a jövőben is részt szeretne venni a fellegvár üzemeltetésében, már tárgyal is róla.

Problémák sora

A Demokrata úgy tudja, hogy 2016 és 2019 között több nagyszabású fejlesztési koncepció is készült a visegrádi várról. A legutolsó az egész város, tehát maga Visegrád műemléki fejlesztését is magában foglalja. A fellegvár rekonstrukciója – amelyben újjáépítési és egyszerű, de igényes helyreállítási elemek keverednek – több mint 1,5 milliárd forintba kerülne. De több gond is adódik. Ahogy ezt Virág Zsolt, a Nemzeti kastélyprogram és Nemzeti várprogram miniszteri biztosa a Demokratának említette, a vegyes megoldás jelentheti a járható utat. Azaz a vár egyes részeit újjáépítenék, más részein viszont természetesen konzerválva megőriznék a romokat. Eöry Dénes, Visegrád polgármestere ugyanakkor azt szeretné, ha a fellegvár minél nagyobb részét korhű tető fedné. Szerinte az erősség értékét nemcsak idegenforgalmi vonzereje adja, de a nemzettudat erősítéséhez kapcsolódó küldetése is. Mint mondja, nem lehet ezeket egymástól elválasztani. További probléma, hogy a legfejlettebbnek számító magyar régióként Pest megye nem kaphat uniós pénzeket. Pedig a Dunakanyar és Visegrád kiemelkedő idegenforgalma biztosíték lehetne arra, hogy az ide befektetett pénz hamar megtérülne.

Nehézkessé teszi a tervezést a tulajdoni és vagyonkezelői jogok tisztázatlansága is. Buzás Gergely szerint évtizedek óta ez volt, és ma is ez a legnagyobb akadálya a tényleges felújítási és újjáépítési munkák megkezdésének. A mindenkori kormányzat 1997 óta tervezi, hogy a fellegvár kezelői jogait is a Magyar Nemzeti Múzeumnak adja. Így a toronyvár, a palotaegyüttes és a fellegvár is egységesen a múzeumhoz tartozna, de máig sem valósult meg ez az elképzelés. A kérdés rendezése a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőre vár, lapunk megkeresésére az intézmény azt válaszolta, hogy előkészítette az ingatlanok telekalakítási eljárásaihoz szükséges dokumentumokat, és részben a szakhatóságoknál, részben az illetékes ingatlanügyi hatóságnál kezdeményezte az eljárások megindítását. Csak ezek „eredményes lezárását követően kezdődhetnek meg a vár felújítási munkálatai”.

Addig is Visegrád csak politikai elnevezésként őrzi kiemelkedő szerepét a térségben…